Sajnos az este folyamán többször nem tudtam próbálkozni. Fer szorosan ölelt magához, így esélyem sem volt menekülni. Illetve nem is menekülni, hanem alsónacit csórni.

Reggel átmentem a szobámba, majd felöltöztem és lementem a hotel éttermébe reggelizni. Kimentem a teraszra, mivel kellemes napsütés volt. Még nem volt az a forróság. A terasz sarkában egy kis asztalnál foglaltam helyet. Nézegettem a menüt. Ki is választottam egy kis francia salátát és narancslevet. Jött a pincér.

-          Mit hozhatok?

-          Francia salátát és narancslevet. Köszönöm.

-          Máris hozzuk.

Hátradőltem a székben. Láttam, hogy egy közeli asztal felől pár csajszi és srác rám sandított, majd mosolyogtak. Az egyik srácon Toro Rosso-s baseball sapka volt. Pár pillanat múlva Jaime jelent meg az asztalnál. Levágta magát lazán a székbe és félmosolyra húzódott a szája.

-          Jó reggelt. Látom, vidám a hangulat nálad bikuci.

-          Jó reggelt. Vidám? Hm. Lehet.

-          És mitől vagy vidám?

-          Hát, nem a bikuci féle megnevezéstől. – öltötte ki a nyelvét. – Tudtad, hogy ma lesz szponzori rendezvényünk is?

-          Mi? Jaj, ne. Mi lesz?

-          Nem tudom. – nézte a pincért, aki lerakta nekem a salátát és a narancslevem.

-          Hozhatok valamit?

-          Nem, köszönöm.

Elment a pincér, Jaime pedig belekortyolt a narancslevembe.

-          Teszed le! Az az enyém!

-          Finom volt. – rakta le immáron üresen. Gyilkos pillantást küldtem felé, majd elkezdtem a salátát eszegetni. Liza jött és ült le közénk közben.

-          Sziasztok. Jó étvágyat.

-          Szia. Köszi. Most mondd meg! Jaime egy aljas dög!

-          Miért is? – kérdezték egyszerre. Liza nevetve, Jaime pedig nagy szemekkel.

-          Hát mert képes volt meginni a narancslevem, kérdezés nélkül!

-          Nagyon egy aljas dög vagyok ettől.

-          Halihó. Megjöttünk.

-          Sziasztok. Hogy utaztatok? – pattantam fel és ölelgettem meg Tamást és Adrit.

-          Jól. Hamar ideértünk.

-          És a babával minden oké?

-          Természetesen. Jól viselte az utat. Látnia kell a nővére első F1-es futamát, nem?

-          De. Szeretném nektek bemutatni… Ő itt Jaime Alguersuari. A csapattársam. A kis bikuci. Szereti, ha így hívják. Ő pedig itt Liza Tóth. Fer menedzsere.

-          Örvendünk. Én Tamás Wéber vagyok és ő itt a feleségem, Adrienn.

-          Örvendünk.

-          És a lovagod hol van? – kérdezte tőlem Adri. Megfordultam, hogy belessek az étterembe, mikor pont Fernando-val találtam szembe magam.

-          Itt van… Szia. Jó reggelt.

-          Jó reggelt angyalom. – köszöntött egy édes csókkal. Ez után bemutattam a szüleim és együtt indultunk befele, hisz megyünk a pályára.