Tamás és Adri a Motorhomeunkban maradtak. Én felkaptam az ásványvizem és körbeérdeklődtem mérnökök, szerelők között, hogy kik jönnek körbe a pályán. 6-an összegyűltünk. Megláttam, hogy Noncsi belépett szomorúan a homeba.

-          Jó reggelt. Látom, bal lábbal keltél. Mi a baj?

-          Szia. Mi nem a baj?

-          Juj, a fejem azért ne harapd le. Nah, gyere.

-          Hova? Nem akarok… Laura.

-          Most nem a versenymérnököm vagy, szóval én parancsolok. Irány a pálya! Kövess engem! – vigyorogva mondtam, majd kiestem – szó szerint – a Motorhome-ból. A fotósok körém gyűltek, majd kattogtattak párat és már mentek is tovább. De rendesek. Egyik sem segített fel…

-          Azért ha nem baj, én nem vágódok! – nevetett. Felpattantam, majd leporoltam magam.

-          Direkt volt. Azért estem, hogy jobb legyen a kedved. – durciztam.

-          Aha. El is hiszem.

-          Nah, menjünk. A szerelők már minket várnak. Közben pedig mesélsz.

-          Mit akarsz tudni?

-          Hogy miért vagy talán ilyen paprikás hangulatban?

-          Legyen elég annyi, hogy ismerek egy hibbant záptojás agyú finn pilótát!

-          Őőő… Kimi? – kérdeztem bizonytanul.

-           Ő! Ki más?

-          Jaj, mit tett?

-          Nem akarok róla beszélni.

-          De… Meséld már!

-          NEM!

-          Oké. Nem nyaggatlak vele. Nézd. Ott van Nando! Menjünk.

-          Nem! Ne menjünk.

-          Miért? – néztem rá értetlenül. – Nando is felbosszantott? Megverjem?

-          Nézd meg ki van ott Nando és Sebi között?

-          Kimi? Jah. És ha lerendezem? Majd én lerendezem! – indultam el a fiúk felé. Odaértem mögéjük és megveregettem Kimi hátát. Megfordult, majd pár lépés után a többiek is.

-          Kincsem. – mosolyodott el Nando.

-          Egy pillanat! Előbb leszidom ezt a finn záptojást.

-          Finn záptojás? És miért szidsz le? – értetlenkedett a finn.

-          Nem tudom. Azért, amiért Noncsi mérges rád.

-          Ne szólj mások dolgába! – kiáltotta rám, majd Noncsi felé ment. Dermedten álltam. Kiabálni merészelt? VELEM? Na, ezt megbánja! – mérgesen indultam utána. Noncsi és Kimi épp veszekedtek. Odaértem és megveregettem megint Kimi hátát.

-          Mi van?

-          Mi van? Hát drága finn szőkeség, először is, hogy merészelsz RÁM kiabálni? Hm? Másodszor, egy bunkó vagy! Harmadszor, gyere Noncsi.

Tovább indultunk. Noncsi elmesélte, hogy reggel amikor reggelit csinált Kimi megjegyezte, hogy szörnyű lett. És aztán még az is a szőkeség eszébe jutott, hogy a pénzére hajt. Hát szép dolog. Kicsit elküldtük Kimikét melegebb éghajlatra…

A pálya felénél jártunk és most már a munkára összpontosítottunk. A nap borzasztóan melegen sütött. Nem bírtam tovább.

-          Noncsi. Üljünk le az árnyékba. Én ezt nem bírom.

-          Rosszul vagy? Gyere. Menjünk akkor. – leültünk egy kis árnyékba. A vizes palackot a homlokomhoz szorítottam. – Jobb?

-          Nem. Szédülök és görcsöl a hasam.

-          Nagyon elfehéredtél, tényleg. Hívok…

-          Mi történt? – jött Fer.

-          Szédül és a hasa görcsöl.

-          Értem. Kincsem. Nem érzed azt, hogy jobb lenne?

-          Nem… - és lassan elfehéredett körülöttem minden, majd elájultam.