Egy fehér ágyban tértem magamhoz. Minden még eléggé fehér volt körülöttem. Szédelegtem, de lassacskán kitisztult a látásom. Egyedül voltam a szobában. Egy korházi szoba. Miért érzem magam ennyire pocsékul?

Kb fél óra telhetett el, mikor nyílt az ajtó. Tamás és Adri léptek be szomorúan. Rájuk néztem. Adri leült mellém egy székbe.

-          Hogy vagy nagylány? – kérdezte Tamás. Adri arcán láttam, hogy sírt.

-          Nem érzem jól magam. Rossz érzésem van.

-          Kincsem. Kislányom. – fogta meg Adri a kezem. – Sajnálom. Borzasztóan sajnálom…

-          Ugye nem az történt, amire… Ne. – kezdtem el én is sírni. – Az én hibám.

-          Nem. Nem igaz. Az orvosok azt mondták…

-          Nem érdekel mit mondtak. Jobban kellett volna vigyáznom!

-          Nyugodj meg.

Ekkor nyílt ismét az ajtó. Fer lépett be. Könnyes volt a szeme. Állt az ajtóban és nem mozdult semennyit. Tamás vette a lapot és kimentek Adrival. Becsukták ránk az ajtót. Nem jött közelebb. Kínos csend állt be. Lassan megnyugodtam kissé.

-          Sajnálom. Tudom, hogy az én hibám…

-          Heh. A TE hibád? Jó, hogy észreveszed!

-          Fernando…

-          Ne Fernando-zz itt nekem! Tudod te mi a helyzet? Egy kis jövevény élete szakadt meg! Meghalt! Szerinted egy sajnálom elég ide? NEM! – kiáltotta.

-          Tudom! Szerinted én nem látom, hogy…

-          Nem látod!

-          Hadd fejezzem be! Végig sem hallgatsz!

-          Mert nem érdekelsz mostantól! Ne keress! Nem akarlak látni!

-          Fernando! Én szeretlek…

-          Akkor miért nem hallgattál RÁM? Nem nőknek való ez a sport! MONDTAM!

Az ajtó kinyílt és Tamás és Noncsi léptek be.

-          Mert szerinted, ha tudom, hogy babánk lesz, versenyeztem volna?

-          Honnét tudjam én? Elég! A TE hibád!

-          Fernando! Tűnj innét! – kiáltott rá Noncsi.

-          Megyek is! Sziasztok!

Kirohant az ajtón. Levágtam egy adag káromkodást, majd elbőgtem magam.

-          Ne is figyelj rá. Nem a te hibád. Hallod?

-          Én ezt nem így látom. Szörnyen érzem magam. Mintha valami üresség lenne itt bent a szívemben.

-          Pihenj le kislányom. Holnap majd beszélünk. Nagyon ki vagy merülve.

-          Oké. Azt hiszem, így fogok tenni.

Lehunytam a szemem. Úgy tettem, mint aki alszik. Amint kimentek elkezdtem sírni. Valamikor később sikerült álomba sírni magam…