�jra az iPodom haszn�ltam figyelemelterel�s c�lj�b�l, b�r most kevesebb sikerrel. A gondolataim eszeveszett m�d cik�ztak, �n pedig elmer�ltem abban az �ce�nban, s igyekeztem tiszt�zni magammal a dolgokat. Ism�t tal�lkozom Jenssel, ami j�. P�r napig t�vol vagyok Olit�l, ami szint�n j�. Tal�lkozhatok a nagysz�leimmel. Ez is j�. M�r csak a reakci�jukt�l tartok.

— Mi lesz, ha nem ilyennek k�pzelnek, �s csal�dnak? – z�d�tottam r� Jensonre a k�telyeim, k�r�lbel�l n�gy �ra m�lva, a kocsiban �lve.

— Nem tudnak csal�dni, mert nincs el�tt�k elk�pzel�s, amihez viszony�thatn�nak. Csak nagy �ltal�noss�gban besz�ltem nekik r�lad. L�legezz m�lyeket! – utas�tott, mire leget tettem a felsz�l�t�snak.

— Jobban vagy?

— Egy kicsit igen.

— Ne gondolj a lehet�s�gekre! Nincs semmi elv�r�s! Nem kellene probl�m�znod, ha nem vagytok egym�snak szimpatikusak, nem tal�lkoztok t�bbet. Nem d�l �ssze a vil�g, ugye? Adtatok egym�snak egy lehet�s�get – v�gott le nekem egy eg�sz ki hegyi besz�det a pirosn�l. Igaza volt, m�gis annyira fur�n hangzott a dolog. Nem vagyunk egym�snak szimpatikusak? Te j� �g, hiszen a nagysz�leimr�l besz�l�nk! Hjajj…

— Igazad van. Nem vesztek semmit!

— Ez a besz�d, Kisl�ny! Megj�tt�nk! – lass�tott le, �s hajtott egy impoz�ns �p�let el�. Mivel k�s�re j�rt, �s nem akartunk az �jszaka k�zep�n beesni, egy hotelben sz�lltunk meg. K�t szob�t vett�nk ki, k�z�s f�rd�vel. Fel�rve a szob�khoz �tadtam Jensonnek a f�rd�s els�bbs�g�t. A b�r�nd�t, amit magammal hoztam, egy f�lrees� helyen hagytam, ahol nem bukok fel benne, majd f�radtan d�ltem el az �gyon. Sosem hittem, hogy egy rep�l��t ennyire f�raszt� lehet, er�m azonban m�gsem volt megmozdulni. Hallottam a v�z csobog�s�t, azt�n a k�vetkez� percben m�r az igazak �lm�t aludtam.

M�snap reggel el�g �ntudatlanul �bredtem, �gy feh�rnem�t �s t�r�lk�z�t el�hal�szva r�gt�n be is vettem magam a f�rd�be. Ott p�r percig v�ltogatva eresztettem magamra a hideg-meleg vizet, majd le is tusoltam, �s fogat is mostam. T�r�lk�z�be csavarva magam mentem vissza a lakoszt�lyba, �s nyitottam ki az ablakot, melyen febru�rhoz k�pest kellemes leveg� �ramlott be, �gy egy farmernadr�g, valamint egy pink-fekete fels� mellett d�nt�ttem. Ehhez egy p�r centis sark�, t�rdig �r� csizm�t vettem fel, illetve a Monac�i kab�tom. F�s�lk�d�s ut�n laza fonatba fogtam a hajam, �tkopogtam Jensonhez, �s egy�tt ment�nk le kijelentkezni, majd elindultunk, el�tte azonban egy p�ks�gben vett�nk reggelit, s kiv�telesen most �n is ittam k�v�t. A m�sf�l-k�t �r�s �t alatt nem sokat besz�lgett�nk, Jens az �tra figyelt, �n pedig a l�gz�semre. Valamint igyekeztem nem agg�dni, b�r n�ha r�m j�tt az idegbaj. Azt�n egyszercsak azon kaptam magam, hogy nagyb�ty�m felhajt a kocsibe�ll�ra.

— Ez az? – k�rdeztem riadtan. – Nem mehetn�nk m�g egy k�rt?

— A.J., ez nem k�rhinta! M�r k�l�nben is megbesz�lt�k, hogy nyugi! �gyhogy kisz�ll�s!

Torkomban dobog� sz�vvel tettem eleget a felsz�l�t�snak, �s k�vettem a h�zba. Az ajt�n�l el�re engedett, majd be�rve lerakta a t�sk�m, �s hanyagul becsapta az ajt�t.

— Anya, Apa, megj�tt�nk! – ki�ltotta k�zben, majd levetk�z�tt, �s intett, hogy tegyek hasonl�k�pp.

—Jenson! K�s�bbre v�rtunk! – jelent meg az el�szoba �s – nyilv�n – a nappali �tj�r�j�n�l egy sz�ke, id�sebb h�lgy, majd a megsz�l�tott el� �rve z�rta meleg �lel�sbe.

— Hadd �leljelek meg! Szabad �gy elhanyagolni engem?! – r�tta meg kedveskedve.

— Ugyan, Anya! Nem volt az olyan r�gen! Apa merre van?

— K�rty�zik valahol, gondolom. – kezdtem magam k�nosan �rezni.

— Anya, � itt Anabelle Jasmine. Az unok�d – n�zett r�m, mikor elengedt�k egym�st. Hat�rozottan k�nos a helyzet! Picit morbid is. Simone – Nagyi – d�bbenten n�zett r�m p�r pillanatig, az �n arcom pedig fokozatosan kezdett l�ngolni. Azt�n megt�rt a j�g.

— Jasmine! – suttogta meghatottan, �s elindult fel�m. – Szabad? – k�rdezte el�ttem megtorpanva, �lel�sre t�rt karokkal. Kicsit megd�bbenve b�lintotta, mire boldogan mosolyodott el.

A nappaliban pasztell �s kr�msz�nek uralkodtak, k�z�pen egy �veg doh�nyz�asztal, k�r�l�tte kr�mfeh�r fotelek �s kanap�, ezen �ltem �n. Az els� percek k�noss�ga ut�n a helyzet nem sokat javult.

— Nem is tudom, mit mondhatn�k! Az unok�m vagy, �s a neveden �s korodon k�v�l semmit nem tudok r�lad! – �lt le Simone, miut�n j� angol szok�shoz h�ven kit�lt�tte a te�t.

—H�t… a p�tsz�leim nagyon j�fejek �s kedvesek, igazi sz�leimk�nt viselt�k id�ig gondomat. Id�n v�gzek a k�z�piskol�ban, ut�na szeretn�k egyetemre menni, valamint letenni a nyelvvizsg�t �s a jogos�tv�nyt. �s m�r tudom, kit�l �r�k�ltem az aut�versenyz�s ir�nti szeretetem – vigyorogtam Jensonre, pr�b�lva picit oldani a hangulatot, de Simone nem �rt�kelte mondatom.

— Csak azt ne mondd, hogy te is egy olyan �r�lt vagy, mint John vagy Jenson!

— Jajj, Anya, ne kezd!

— Folytatom! M�r vil�gbajnok vagy! Abbahagyhatn�d a cs�cson! – mondta ki az utols� sz�t kiss� megvet�en. Meglep�dtem ett�l a kis sz�v�lt�st�l. Nem kiab�ltak, Simone �pp csak, hogy felemelte a hangj�t. – Mi�rt kell k�s�rteni a Sorsot, �r�lhetn�l, hogy eddig meg�sztad �p b�rrel!

— De h�t Jenson j�l vezet! – pr�b�ltam b�k�teni nagyany�m.

— Jonathan is j�l vezetett! – csattant fel Simone, mire megfagyott a leveg�, majd s�hajtva hallgatott el, �s csak n�zett r�m. Egyik�nk sem sz�lalt meg. Simone term�szetesen agg�dik a fi��rt, pl�ne, hogy az egyiket m�r elvesz�tette. Csak most gondoltam bele a dologba �gy isten igaz�b�l.

— Ap�d szem�t �r�k�lted, – mondta hossz� sz�net ut�n. – �s �desany�d von�sait. Benned tov�bb �lnek.

Az utols� mondata mintha �nmag�nak sz�lt volna, eml�keztetve mag�t, hogy a sz�leim nem haltak meg teljesen. Mutatott r�luk n�h�ny f�nyk�pet, s majdnem k�t �r�t besz�lgett�nk. D�l k�r�l ajt�csap�d�s jelezte, hogy John Button is meg�rkezett, n�h�ny m�sodperc m�lva pedig egy j� v�g�s� �reg�r s�t�lt be a nappaliba.

— H�t, Fiam, j�l kitoltatok velem!

— Szervusz, �reg! – �lelte meg Jens �t is. – A.J.!...

— Ohh�! Te lenn�l a Kisunok�m? – szak�totta f�lbe vid�man.

— H�t, m�r nem annyira kicsi – mosolyodtam el, majd felkelve mentem oda hozz�juk.

— Megn�zem az eb�det, p�r perc m�lva t�lalok! – kelt fel Simone, �s hagyott magunkra.

P�r �ra ut�n meg�rtettem, mi�rt v�ltak el a Button-sz�l�k. B�r nem veszekedtek, esetleg apr� sz�v�lt�saik voltak, az is kev�s, melyeket hol egyik�k, hol m�sikuk hagyta r�; viszonyuk l�that�an nem volt felh�tlen, s ink�bb egyfajta ki nem mondott megegyez�s alapj�n „mentek el” egym�s mellett b�k�sen, �gy viszont remek�l megvoltak egym�s mellett, s abban mindketten egyet�rtettek, hogy nagyon is hasonl�tok az �dessz�leimre, s �rdekl�dve hallgatt�k „mes�imet”.

A k�t nap alatt sokat besz�lgett�nk, k�rbes�t�ltuk Frome-ot, �s megismert�k egym�st. Meg�g�rtem, hogy k�ld�k nekik n�h�ny kiskori �s tabl� fot�t, illetve, hogy kapnak k�pet a k�zelg� b�lamr�l is. H�tf�n reggel elb�cs�ztunk Simone-t�l, �s visszaaut�ztunk Bristolba, ahonnan �n a 11:25-�s g�ppel Amszterdamba, onnan 17:15-kor tov�bb Ferihegyre rep�ltem, Jenson �s John pedig vissza Monac�ba.