(Laura)

Mivel eltelt ezzel a kis nem várt közjátékkal az időnk-visszamentünk a boxba. Felvettem a bukót és a kesztyűt, majd beültem a kocsiba.

-          Minden oké?

-          Persze. A pálya adatai?

-          Levegő 33 C, Pálya… Várj… 48 C. Szél északkeleti és csak enyhe. Zöld lámpa.

-          Oké. Akkor irány. – már épp gurultam volna ki, mikor a kocsi leállt. A szerelők azonnal visszább tolták, majd felemelték. Sóhajtottam egy nagyot. Valamit nagyom matattak ott hátul.

-          Noncsi. Mi a baj? Mi van a kocsimmal?

-          A szerelők dolgoznak rajta. Van még egy kis apróság.

-          Ez hihetetlen! Jobb már nem is lehetne a mai nap.

A fiúk sokáig vacakoltak a kocsimmal. Végül csak egy kört tudtam menni, az is installációs kör volt. Lezuhanyoztam, majd jöttek az interjúk. Válaszoltam a kérdésekre, utána úgy döntöttem elkezdem kielemezgetni Jaime adatait. Végül páran összeültünk, így értékes adatokra bukkantunk. Este 7 felé indultam vissza a hotelbe. Fáradtan léptem be a hotelbe, majd a kulcsokat elkérve indultam a lift felé. Már egy ismerős személy hívta a liftet. Belépett én pedig beugrottam mellé. Ketten voltunk. Fer és én. A szemébe néztem ő pedig az enyémbe. Megnyomtam a liftben az Állj gombot, majd oda léptem hozzá és megcsókoltam. Átkarolta a kezével a derekam, majd lassan a lift falának döntött. Keze lassan lejjebb csúszott. Én a hajába túrtam. Szenvedélyes csókokat váltottunk. Kissé eltávolodott, és megfordult. Mély levegőt vett. Hátulról átöleltem.

-          Fer…

-          Ne! Ne mondj semmit! – fordult vissza, majd immáron ő kezdeményezett egy csókcsatát. A lift ajtajáig hátráltunk. A lábaimmal átkulcsoltam a derekát és ő tartott.

-          Hányadikon vagy? – kérdeztem forrón suttogva a fülébe.

-          4.

Megnyomtam a lift 4. emeleti gombját. Hamar felértünk, majd Fer a karjai közt vitt a szobája ajtajáig.

-          A farzsebemben van a kulcs. – kezdte a nyakam csókolgatni. Kihalásztam, majd kisebb ügyetlenkedéssel kinyitottuk az ajtót…

A hálóban Fer gyengéden lerakott az ágyra és fölém hajolt, majd elkezdte volna a pólóm levenni. Én felültem, ezzel lehetetlenné téve a tervét, és kigomboltam az ingjét, majd lassan elfektettem és apró csókokkal kényeztettem izmos mellkasát. Egyre haladtam lefele. A lélegzetvételének megváltozásával, izgalma fokozódásával egy pontnál megálltam, visszaaraszoltam a füléhez, majd belesúgtam.

-          Látod szerelmem. Még mindig hozzám vonzódsz igazán, mintsem holmi szőke libákhoz. Engem szeretsz, de tudd meg, többé nem kapsz meg.

-          Mi? Mit akarsz ezzel…

-          Azt, hogy sajnálom, drágaság. Ez csak játék volt.

-          Mi? Kihasználtad az érzéseim…

-          Én? A tiedet? Talán. Pont mint te az én érzéseim! Tudnád mennyire rosszul esett a korházban, hogy engem okoltál! Többé nem leszek a tied, szerelmem.

-          Szedd össze magad, és tűnj innét! – mondta mérgesen, majd bement a fürdőbe. Én odaléptem a táskájához, kicsórtam egy boxert és elindultam kifele. Egy feladat letudva. És még bosszút is álltam. Csodás, nem?