Szerencsére a nőgyógyászom benn volt a rendelőjében. Be is mentünk, elmondtam, amit akartam és belement. Visszajött velünk a kórteremhez.

- Lucas, te mit keresel itt?- lepődött meg Anabell.

- Ada megkért egy apró szívességre. És lassan esedékes az injekció is.- nézett a lányra komolyan. Ekkor lépett ki Kimi kezelőorvosa.

- Hogy van?- kérdezte Rami.

- Az állapota stabil, sőt, javul. Ha így halad, akkor 2 nap múlva kiengedjük.

- És versenyezhet a jövő héten?- kérdezte Sebi.

- Azt még nem tudom megmondani.- rázta a fejét a doki és elment. Mi pedig elindultunk befelé.

- Bell, gyere!- szóltam a lánynak.

- Először: sokan lennénk. Másodszor: látni sem akar. Harmadszor: hátráltatom a gyógyulását.- ellenkezett a lány.

- Nem érdekelnek a kifogásaid, gyere!- fogtam meg a csuklóját és behúztam a kórterembe. Kimi eléggé érdekesen nézett ránk.

- Megtennéd, hogy kimész?- nézett élete párjára.

- Nem megy sehová.- néztem rá mérgesen.

- Ada…- kezdte volna, de leintettem.

- Most az egyszer meg fogod hallgatni, amit mondunk. És csak, hogy tudd, nem azért beszélek én, mert Anabell gyáva, hanem azért, mert semmibe veszed.

- Ada, ne izgasd fel magad!- szólt rám Lucas. Sebastian egyből mögém lépett és megölelt.

- Maga meg ki?- mordult rá Kimster.

- A nőgyógyász, akit Bell mutatott be nekem.- néztem a férfire.

- És mi köze neki hozzánk?

- Eléggé sok.- vágott bele a dolgokba Lucas.- Anabell körülbelül egy évvel ezelőtt keresett fel a szokásos nőgyógyászati ellenőrzés miatt. Akkor vettük észre, hogy nincs minden rendben a hormonjaival, ezért jóval lecsökkent az esélye annak, hogy anya lehet. Mesélte nekem, hogy összejött veled és gondolkoztok a családalapításon.- nézett komolyan Kimire. Ő csak mordult egyet és elfordította a fejét.- Azt ajánlottam, hogy kezdjünk el egy hormonkezelést. Mivel Bell nem akarta, hogy bárki megtudja a dolgot, mindig rendelési idő után kapta meg az injekciókat. Ezek egy órácskára legyengítik a szervezetet, majd fel sem tűnnek. Ezért volt távol minden héten kétszer, esténként.

- Miért hinnék nektek?- nézett ránk. Anabell szája lefelé görbült, szemeibe könny gyűlt.

- Ide tudok hozni minden papírt.- válaszolt Lucas.

- Akkor hozza.- duzzogott tovább a Jégember.

- Előtte viszont be kell adnom az injekciót.- nézett az összetörés szélén álló lányra.

- Minek? Már nincs semmi értelme.- ült le Bell.

- Nem adhatod fel.- léptem oda hozzá.- Megígérted, hogy harcolni fogsz. Tedd azt!

- Akkor menjünk.- állt fel a lány és az ajtó felé indult.

- Látni akarom.- mondta Kimi. Anabell belenézett a férfi szemeibe, majd odasétált az ablak alatt álló kanapéhoz és lefeküdt rá. Az orvos odament hozzá, lefertőtlenítette a hasát, majd egy nővérrel hozatott a hormoninjekcióból. Láttam Bellen, hogy mennyire fél, de kibírta. Láttuk, ahogy Lucas beadja az injekciót, majd barátnőm teste kissé elernyed és a homloka verejtékezni kezd.

- Ez normális?- kérdezte Seb, miközben leültem és barátnőm fejét az ölembe fektettem.

- Igen, normális. Kissé gyenge lesz, és úgy tűnhet, nincs nagyon itt, velünk.- nyugtatott meg minket Lucas. Ránéztem az ágyban fekvő Jégemberre és a szemében láttam felcsillanni a féltést.

- Mennyi van még a kezelésből?- néztem a dokira.

- Még 6 adag, vagyis 3 hét. Most megyek, elhozom a papírokat. Meg hozok egy vérnyomásmérőt, hogy ellenőrizzük, minden rendben.- ment ki a szobából. Rami nézett be az ajtón.

- Minden oké?- pillantott ránk.

- Csak megkapta a kezelés újabb adagját. Hamarosan rendben lesz.- mosolyogtam és végig barátnőm fejét simogattam. Csak remélhettem, hogy sikerrel jártunk.