Aggodalmasan figyeltem barátnőmet, aki egyre inkább süllyedt az öntudatlanságba.

- Bell, nem lehetsz pont most rosszul.- mondtam neki.

- Kicsim, nem szabad idegeskedned.- szólt rám Seb, de ő is sík ideg volt. Alig vártuk, hogy Lucas visszaérjen. Féltettem a legjobb barátnőmet. Szerencsére az orvos gyorsan visszaért.

- Anabell!- kiáltott, mikor meglátta a lányt. A papírokat odahajította Kimi ágyára, majd hozzánk rohant.- Mennyi folyadékot ivott az elmúlt napokban?

- Alig valamennyit.- válaszoltam.

- És nagyon ki volt bukva?- tette a kezét a lány homlokára.

- Szinte végig zokogott.

- A fenébe.- rázta meg a fejét.- Az injekció a vízháztartást használja a leginkább. Bell közel van a kiszáradáshoz.- vette fel a lányt a karjaiba. Seb segítségével vitték ki.

- Szerezzetek egy orvost!- idegeskedett Kimi.

- Kétlem, hogy elmehetnél.- néztem rá.

- Kit érdekel! A menyasszonyomat most vitték ki ájultan innen. Vele akarok lenni.- kiabált Kimster. Erre bejött egy nővér és adott neki egy injekciót. Néhány perc múlva kiütve feküdt az ágyon.

- Mi történt?- kérdezte Rami, mikor kijöttem. Elmeséltem a történteket, majd leültem. Mély lélegzeteket vettem, hogy megnyugodjak. A babánk érdekét magam előtt kellett tartanom. Néhány perc múlva Sebastian és Lucas együtt tértek vissza.

- Jól vagy?- kérdezték kórusban, engem bámulva.

- Voltam már jobban is.- húztam le magam mellé a férjem.

- Nem lesz semmi baja. És hamarosan áthozzák Kimi mellé.- nyugtatott Lucas.

- Remélem, hogy minden visszatér a régi kerékvágásba.- bújtam oda Sebhez, aki átölelte a derekam. Nem sokkal később tényleg áthozták a lányt a párja mellé. Majd mindkettőjüket megvizsgálták és végül azt állapították meg, hogy végig fogják aludni az éjszakát. Mi is hazamentünk, hallva a híreket. Otthon beleültünk egy hatalmas kád vízbe, hogy egy kicsit feltöltődjünk.

- Féltem, hogy bajotok esik.- simogatta meg a még lapos hasamat Seb.

- Nem lett semmi baj, mert te velünk voltál. És ez a legfontosabb. Hogy mi ketten mindig itt legyünk egymásnak.- csókoltam meg, majd kiszálltam a vízből. Gyorsan megtörölköztem, majd magamra vettem egy köntöst. A szobánkban vártam meg a páromat. Abban a pillanatban, mikor mögém lépett hangtalanul, dörögni kezdett és kiment az áram a házban.- A szívbajt hozod rám.- fordultam meg az ölelésében.

- Nem terveztem a mennydörgést meg a sötétet.- húzott magához még szorosabban.- De ha már így alakult…- sóhajtott színpadiasan, majd letepert. Az éjszakánk nagy része nem is alvással telt. Reggel kissé kába voltam, mikor megszólalt az ébresztőóra. Utána pedig hosszú perceimbe tellett felkelteni Sebastiant, aki nagyon ragaszkodott a párnájához. Szép lassan összeszedtük magunkat, majd visszamentünk a kórházba. A folyosón összefutottunk a fáradtnak kinéző Lucas-szal.

- Az éjjel 4 szülést vezettem le, ebből 2 ikerszülés volt.- panaszolta, majd megdörzsölte a szemét. Ahogy a kórterem közelébe értünk, meghallottuk Kimi duruzsolását.

-… Miért nem ébred fel még mindig?- kérdezte a nővért, mikor benyitottunk.

- Azért, mert a szervezete még nem tudta befogadni az összes folyadékpótlást.- felelte egyből a velünk lévő orvos.- Valamikor 10 óra után várható, hogy felébred.

- És ugye nem lesz semmi komoly baja?- fordult felénk.

- Kissé kába lehet, szédülhet és folyadékhiány is felléphet. De délutánra minden rendben lesz.

- Kimi, ne aggódj, Anabell rendbe fog jönni.- ültem le mellé és megfogtam a kezét.- Inkább azt mondd el, hogy neked mit mondtak.

- A doki megtiltotta, hogy a jövő héten rajthoz álljak.- mordult fel.

- Micsoda???- akadt ki Seb.- Az nem lehet.

- Én is mondtam neki, de rám nem hallgat. Ki fog engedni hétfőn és akár tetszik neki, akár nem, én versenyezni fogok.- magyarázta a srác.- Hogy nézne már ki, hogy a Ferrarinak nincs egy rendes pilótája sem?

- Végre mondtál valami értelmeset is.- sóhajtottam.- És nagyon remélem, hogy az elmúlt egy hét egy életre megmarad benned.

- Főleg az, hogy milyen, mikor bebizonyítasz nekem valamit.- vigyorodott el, majd ránézett Sebre, aki már nem volt oda annyira a kis viccért.