Gyorsan oda�rt�nk a R�ikk�nen-h�zba. Alig hajtottunk be �s sz�lltunk ki, Paula rohant el�nk. Azt sem tudtuk, hogy itt van.

- Gyerekek, hogy van Kimi? �s Anabell? Ugye, nincs komoly baja?- �ll�tott meg minket.

- Ne tess�k agg�dni!- kezdte Seb �s r�tette a kez�t Paula v�ll�ra. – Kimi remek�l van, �ppen azt tervezi, hogy mik�nt �llhat rajthoz a h�tv�g�n. Anabell pedig nemr�g �bredt, de eg�szs�gesebb, mint valaha.

- Oh, ez annyira megnyugtat�- s�hajtott m�lyet az asszony, majd befel� terelt minket. – Gyertek, gyerekek, hamarosan k�sz az eb�d.

- Minden rendben?- k�rdezte Rami, nyak�ban a kisebb fi�val.

- J�l vannak- mosolyogtam, majd bementem a nappaliba. Az asztalon meg is l�ttam a keresett telefont, mellette pedig Bell eljegyz�si gy�r�je volt. Elmosolyodtam a dolgon.

- Mit tal�lt�l?- �lelte �t a derekam h�tulr�l Sebi. Felvettem az �kszert �s megmutattam neki. – Akkor �rtem m�r, mi olyan fontos.

- Vissza kellene vinni nekik – adtam egy puszit kedvesem arc�ra.

- Menj�nk- ragadott karon. – Rami, visszament�nk a k�rh�zba. Mondd meg anyuk�dnak, hogy eb�dre j�v�nk.

- Megmondom. De mi ez a nagy rohan�s?- n�zett ut�nunk. Mi k�z a k�zben ment�nk el�gg� gyorsan a kocsihoz, ami az �n Ferrarim volt.

- Csak van valami, ami n�lk�l�zhetetlen – mondtam m�g, miel�tt besz�lltam a kocsimba. Majd belepr�sel�dtem az �l�sbe, de nem volt kellemetlen. M�r hozz�szoktam, hogy Seb nem megy 200 al�, ha a Ferrari vol�nja m�g�tt �lt. Gyorsan meg is �rkezt�nk vissza. Egyb�l el is indultunk a megfelel� k�rterem fel�. Lucas j�tt szembe a folyos�n.

- Ti nem mentetek m�r el egyszer?- n�zett r�nk m�g mindig �lmosan.

- Neked nem kellene otthon lenned �s aludnod?- k�rdeztem vissza.

- M�r k�sz�ltem hazamenni. �s ti?- k�v�ncsiskodott tov�bb.

- Kellett egy-k�t dolog a betegeinknek- mondta Seb. Elk�sz�nt�nk, majd bekopogtunk a megfelel� szob�ba. Ahogy bel�pt�nk, egy kicsit meglep� k�p t�rult el�nk. 2 k�t �gy �t volt h�zva, ki lettek szedve a k�z�tt�k l�v� �jjeli szekr�nyek �s a kis p�rocska ott fek�dt egym�s mellett.

- Eg�szen m�s- nevettem fel. �k is r�m mosolyogtak.

- Ezek hi�nyoztak?- adta oda Seb a kis k�ty�t �s az �kszert.

- Ez a kisasszonynak hi�nyzott- h�zta a gy�r�t Kimi Anabell ujj�ra. – �gy jobb?

- T�k�letes- mosolygott a l�ny, majd odab�jt a fi�hoz. Majd Kimster t�rcs�zott a telefonon �s kihangos�totta.

- Stefano Domenicalli- vette fel az olasz szakember a telefont.

- Hell�, Stefano, Kimi vagyok!- k�sz�nt a sr�c.

- Szia! J�l vagy? Hallottam a balesetedr�l- mondta komolyan a f�rfi. – Nem lenne j�, ha t�ged is elvesz�tene a csapat.

- Pont ez�rt h�vtalak- felelte a finn. – A doki nem akarja engedni, hogy versenyezzek.

- Pedig ennek semmi akad�lya- kotyogott k�zbe Seb.

- Hell�, Sebastian!- k�sz�nt a f�rfi p�romnak. – Akkor el kellene int�znem az enged�lyt.

- Ugyan, Stef, te ezt k�t perc alatt elint�zed!- h�zelgett Anabell. – Te vagy a legjobb nagyb�csi. Ugye, nem akarod, hogy a h�zass�gom negat�van kezd�dj�n, mert Kimi nyafog a Szingap�ri GP miatt?

- Kicsi Bell, te mindig tudod, mit kell mondani- enyh�lt meg a csapatf�n�k. – Elint�zem a h�tv�g�t, de minden edz�s �s a verseny el�tt is k�teles vagy megjelenni a csapatorvosn�l. Vil�gos?

- Ne agg�dj, Stefano, ott leszek- �g�rte meg Kimi. – Akkor holnaput�n!

- Holnaput�n! Viszl�t mindenkinek!- k�sz�nt el a f�rfi, majd letette.