Reggel vidáman ébredtem a körülményekhez képest. Lezuhanyoztam, majd válogattam a ruhák között. Egy világoskék top és egy farmer rövidnadrág mellett dönöttem. Hozzá egy Converse tornaciőt és természetesen a Toro Rosso-s sapim vettem fel. Meg egy mellényt is, hátha kell majd még. Megfogtam a kulcsokat és a táskám, majd kiléptem, bezártam az ajtót és a lifthez siettem. Megnyomtam a hívó gombot. Lementem az étterembe és rendeltem valamit reggelire. A közelben levő asztalnál ült Fer is. Egyből kiszúrtuk egymást. Két személyre rendeltem egy kis gyümölcsös müzlit. Változatosabban kell étkeznem, javasolta a csapat. Én meg megfogadom. Nando-val szemeztem, aki próbált nem rám nézni, többször elkapta a tekintetét, végül mindig visszatért azért rám. Már talán készült rá, hogy ide jön, mikor Jaime jelent meg egy számomra ismerős valakivel…

-          Hello Jaime. Te… te tényleg…

-          Igen.

-          Jorge Lorenzo!!! Az a Jorge Lorenzo? – pattantam fel.

-          Személyesen a MotoGP világából.

-          Úgy örülök. Nagy tisztelőd vagyok. Elképesztő, ahogy száguldozol két keréken.

-          Te pedig négy keréken.

-          Jól van. Leülünk? – nevetett Jaime.

-          Csak két személyre rendeltem reggelit.

-          Én nem vagyok éhes. – mosolygott Jaime. – Jorge viszont ha jól tudom nem evett reggelit.

-          Még nem.

-          Akkor ez megoldva. Nem pazarolunk. Válság van.

Közben fél szemmel ismét Nando-ra pillantottam. Feszülten figyelt minket, főleg Jorge-t. Hirtelen Jaime mobilja megszólalt.

-          Jaj, ez Icu. Bocsi. Most mennem kell. Rég beszéltem vele.

-          Menj csak.

-          Majd a pályán találkozunk. Pá!

-          Hát, kettesben maradtunk. – mosolygott Jorge.

-          Kettesben. Szerintem reggelizzünk meg és utána irány a pálya. – vetettem fel.

-          Van kedved a motorommal jönni? Felülsz mögém.

-          Végül is… Nincs senki, aki elvigyen magával.

-          Akkor ezt lefixáltuk. – nevetett. Egész jól elbeszélgettünk, MotoGP-ról, Formula 1-ről. Már befejeztük a reggelit, mikor megnéztem az időt. Itt az ideje indulni. Fer még mindig minket nézett.

-          Jorge. Szerintem induljunk. Időben ki akarok érni.

-          Oké. Gyere. – nyújtotta a kezét, majd elindultunk a mélygarázsba. Ott volt a motorja. Kezembe nyomott egy bukót és ő is felvette, majd felült.

-          Jössz kislány akkor? – adott egy kis hangot a vas szörnyetegnek.

-          Hát persze. Csapjunk a lovak közé. – felpattantam mögé. Láttam, hogy a Ferrari-sok, köztük Fer is  épp most jönnek a garázsba. Fer azonnal ránk nézett. Szorosan hozzábújtam Jorge-hoz, majd elindultunk a pályára.