Elképesztően élveztem a motorozást. Jorge Lorenzo egy spanyol gyorsasági motor-versenyző. Kétszeres 250cc-s világbajnok. Jelenleg a motorversenyek királykategóriájában, a MotoGP-ben versenyez. Emellett rendkívül szimpatikus.

-          Mit szólnál, ha adnék még egy kis kakaót? – kérdezte tőlem.

-          Benne vagyok. Nyomjad neki!

-          Akkor kapaszkodj erősen. Odalépek neki.

Tényleg gyorsított, de teljes biztonságban éreztem magam. Ahogy olyan közel voltam hozzá a kellemes illata átjárt. Ismerős ez a parfüm. Ezt már éreztem valahol. Jaj, hisz ezt használja Fernando is. Fernando… Miért jut mindenről Ő az eszembe? Nagyot sóhajtottam, mire Jorge lelassított.

-          Valami baj van? Nem tetszett?

-          Nem erről van szó. Egy más probléma.

-          Fernando?

-          Erről honnét tudsz? Illetve mit tudsz? – kérdeztem. Közben megérkeztünk már. Leparkoltunk.

-          Jaime elmondott mindent. Részvétem. Sajnálom a babát.

-          Nem bírom ezt. Mindenki ezt ismételgeti. El akarom felejteni az egészet. – kezdtem el sírni és megremegtek a lábaim. Jorge levette a bukósisakját, majd elkezdte kicsatolni az enyémet. Levette a fejemről, aztán szorosan magához ölelt. A hátam simogatta.

-          Ez természetes, hogy kivagy. Sírd ki magad. Én kölcsön adom erre a célra a vállam. Csak majd ne feledd visszaadni, mert különben valakit meg kell csonkítanom.

-          Olyan hülye vagy. – nevettem el magam.

-          De jól áll ez a hülyeség, nem? Tudod mit? Ha jó leszel most és egy kedves kis mosolyt adsz nekem, adok én is neked valamit, amitől jobban leszel.

-          Hm. Tessék. – mosolyogtam rá. A zsebéből elővett egy nyalókát.

-          Mit szólsz hozzá? Megérte?

-          Meg. Köszönöm. – és egy puszit adtam az arcára. Elindultunk befele. Ő a Motorhome-ban maradt én pedig átöltöztem és vidáman léptem be a boxunkba. Mindenki szomorkásan, fáradtan mászkált.

-          Jaj, srácok. Mi ez a letargia? Egy kis életkedvet! A csapat jó munkát végzett eddig. Ne legyetek ennyire szomorúak.

-          Jól vagy Laura? – kérdezte Dave.

-          Persze. Miért kérdezed? – mosolyogtam rá.

-          Mintha, kicseréltek volna téged.

-          Pedig ugyan az vagyok. Voltam én szomorú?

-          Laura. Beteg vagy? – jött Noncsi is.

-          Dehogy. Csak… olyan szép nap van, nem?

Összenéztek egymással, majd mindenki ismét rám. Mosolyogva néztem rájuk.

-          Úgy látom, Jorge feldobott. – jött a spanyol bikuci. Vigyorogva bólintottam, miközben mindenki kérdőn nézett ránk. – Jorge Lorenzo megtisztel minket társaságával. A Home-ban van. – világosította őket fel Jaime.

-          A MotoGP-s Jorge Lorenzo? – kérdezték egyszerre.

-          Ismertek más Jorge Lorenzo-t? – kérdezte fáradtan Jaime, majd ment felvenni a bukósisakját. Követtem a példáját mosolyogva.