58. rész
2010.03.15. 18:11
Az edzésre teljesen felpörögtem. A köröket mentem, mikor Timo Glock került elém. Mögé sorakoztam, hogy lopjak egy kis szélárnyékot, mikor hirtelen az egyik kerekét elvesztette. Lelassítottam, így nem mentem neki a keréknek. Nagy nehezen kikerültem, majd mentem tovább. Persze közben egy adagot káromkodtam.
- Most már lenyugodhatsz Lau. – nevetett Noncsi.
- Jól van na. Nincs előttem semmi széthullani készülő kocsi?
- Nincs, illetve egy Ferrari. A 8-as számú. Felvezetőn.
- Hm. Oké. Értettem.
- Laura. Mit tervezel?
- Semmit. Felsorolnád a pálya jelenlegi adatait? – kérdeztem bűbájos hangon és rátapostam a gázra. Nem telt bele sok idő megláttam a vörösök újonnan szerzett pilótáját. Most kicsit hergelem, azt hiszem.
Utol értem gyorsan és mögötte elkezdtem kicsit „melegíteni” a gumikat. Ez után mellé mentem és intettem neki, aztán gázt neki…
(Fernando)
Laura elhúzott. Felrémlett, ahogy elhúztak a garázsból, ketten, a motoron… A korményt markolásztam, majd gyorsítottam.
- Fernando. – hallottam Andrea, a versenymérnököm hangját.
- Igen?
- Edzés van. Ne vidd a magánéleted a pályára. Főleg vele ne vitázz a pályán. Időmérő előtt nem akarjuk javítani a kocsit. Érthető?
- Hát hogyna… - mormoltam el.
- Mit mondtál?
- Érthető Andrea. Értettem. Nem megyek utána.
- Köszönöm Fernando.
Oké. Szóval Laurának gyorsaság kell? Adok én neki!
A szabadedzést megnyertem. Kiszálltam a kocsiból, majd a mérnökeimmel megbeszéltem pár dolgot, aztán indultam hátra. Még vár rám interjú is. Ekkor megláttam, hogy Jaime, Noncsi és Jorge és Laura mennek a büfé felé. Jorge átkarolta az egyik kezével Laura derekát. Ő pedig hagyja!!! Nem, nem idegesítem fel magam! Nem! Fernando… Nyugalom…
(Laura)
Leültünk a büfében. Sokat nevettünk. Egyik pillanatban Jaime megkomolyodott. Mit akarhat vajon?
- Laura. Jorge. Igazából… Őszinte leszek.
- Jaime. Mit terveztél?
- Azt, hogy összehozlak titeket. Maradjatok! Hallgassatok végig! Jorge. Neked most nincs senkid. Laura. Rengeteget szenvedtél Fer miatt. Mivel itt az F1-ben sokat találkozhattok, úgy gondolom, ha Jorge melletted van, elfelejtheted. És talán Fer is békén hagy téged.
- Haver. Felnőtt emberek vagyunk. Nem hiszem, hogy Laura az én segítségemre szorul.
- Én sem hiszem Jaime. Megoldom a problémákat.
- Ha már összehoztam ezt a találkozást, legalább egy vacsorát egymásnak. Kérlek.
- Hát… - vakartam meg a fejem.
- Végül is én benne vagyok. – rántotta meg a vállát Jorge, majd rám pillantott. Bólintottam.
|