Reggel fáradtan keltem. Ideje hazautazni. Vagy legalábbis el innét. Ki kell szellőztetnem az agyam. Kell egy kis magány. Hova menekülhetnék? Várjunk csak! Svájcban van egy kis nyaralónk! Ez kell nekem! Igen. Felöltöztem, majd kiléptem a szobámból. Hamar odasiettem Tamásék ajtajához. Derűsen nyitott ajtót.

-         Jó reggelt kislány. Gyere beljebb.

-         Jó reggelt. Hogy vagytok? Adri? A baba hogy van?

-         Megvagyunk, köszi. Látom, kissé vidámabb vagy.

-         Igen, és… Megvan még a svájci nyaralónk?

-         Megvan. Bár, tudod, hogy rég voltunk ott.

-         Szeretnék elmenni oda egyedül. Kicsit kipihenni magam. Bár, halványak már az emlékeim, hol is van.

-         Lugano-ban. Nálam vannak a kulcsai. Oda adjam?

-         Igen. El akarok utazni.

-         Ez jó ötlet kislányom? Egyedül akarsz lenni?

-         Tisztáznom kell magamban pár dolgot, és ehhez magány kell. Otthon nem tudnék gondolkodni. Levegő változás kell.

-         Rendben. Tessék, a kulcsok. – nyomta a kezembe Tamás.

-         Köszönöm. Megyek, összepakolok, és indulok. Majd még átjövök elköszönni.

Kész lettem gyorsan a pakolással, majd jött az elköszönés. A repülőút alatt zenét hallgattam és egy könyvet olvasgattam. Ha belegondolok, hogy nemsokára Katar miatt ismét jön ilyen pár óra. Utálok utazni. Lugano-ba érve elővettem a papír cetlit, amire Tamás ráírta a címet, majd egy taxival oda indultam. Nem sok idő elteltével megérkeztünk. Kiszálltam a taxiból, fizettem, majd elindultam a kapuhoz.

A kapu zöld vaskerítés volt gyönyörű rózsával felfutva rá. De szép lesz tavasszal, amikor kinyílnak. A köves úton besétáltam a ház bejáratához. Elővettem a kulcsot, majd lassan kattant a zár. Beléptem. Kissé elhűltem a látványtól. Az előszobában dobozok voltak és az asztalokon rengeteg por volt. Lesz itt feladatom, azt hiszem. Felmentem az emeletre és beléptem a hálószobába. Itt is volt rendesen por. Leraktam az ágyra a bőröndöket, majd kinyitottam az erkélyajtót, amin kiléptem. A látvány csodás volt. Egy békés kis tó üdítő látványa fogadott. A háttérben hegyek. Csodás.

Miután kigyönyörködtem magam lementem a földszintre és keresgéltem hol lehetnek valami portörlők és seprűk. Közben kintről kocsi hangját hallottam. Kikukkantottam az ablakon. A szomszéd ház garázsfeljárójánál állt meg egy Ferrari. Gyönyörködtem a kocsiban. Ferrari 458 Italia. Mikor kiszállt a kocsi tulajdonosa csak akkor döbbentem le igazán. Nem más volt, mint Fernando Alonso. Ő a szomszédunk…