Leültem az egyik székbe és mélyet lélegeztem. El akarom felejteni, erre közelebb vagyok hozzá, mint bármennyire is akartam volna. Azt hiszem nem nagyon fogok kimozdulni a házból.

Megtaláltam a rongyokat és egy seprűt is. A nap nagy részében takarítottam. Délután 5 volt, mikor végeztem. A hűtő felé vettem az irányt. Üres volt természetesen és ki volt húzva. Bedugtam, majd fogtam a kabátom és elindultam a közeli kis boltba. Hamar odaértem, majd vettem kosarat és gondolkodtam mi is legyen a vacsi. Megláttam a pizzákat. Van egy zöldséges pizza receptem. Oké. Ez megoldva. Zöldségek kellenek. Raktam még pár gyümölcsöt is a kosárba, illetve tejterméket, majd mentem a pénztár felé. Hirtelen megállt bennem az ütő. Fer épp ott beszélgetett vidáman az egyik eladóval és a pénztárossal. De úgy, hogy közben tudjanak fizetni a vásárlók. Hogy jutok át? Meg kell várnom, míg elmegy.

-         Hölgyem. 10 perc és zárunk. Kérem, lassan fáradjon a pénztárhoz.

-         Igen. Értettem. Köszönöm.

A sapkát jól a fejembe húztam, majd beálltam a sorba. Egyre fogyott a sor, majd én következtem.

-         Na jó. Nekem mennem kell. Sok elintézni valóm van még.

-         Rendben Fernando. Gratulálunk az eredményhez. Reméljük összejössz még azzal a kislánnyal is.

-         Én is remélem. Mindennél jobban szeretem. Nah, sziasztok.

-         Szia!

Fer kiballagott az üzletből. Még jó, hogy nagy a sapi. Csak ne hallottam volna ezt a végén. Fizettem, majd siettem hazafele. Bepakoltam a hűtőbe. Most már sokkal otthonosabb. Este megvacsiztam egyedül, majd elmentem fürdeni. Jó volt kiáztatni magam a meleg vízben. Egyszer csak minden sötétségbe borult. Még ez is! Kimásztam a kádból és a sötétben megtaláltam a törülközőm, amit magamra csavartam. Kopogás lentről. Remek. A köntöst is felkaptam, majd botorkálva lesiettem, esés nélkül! Kinyitottam az ajtót.

-         Bocsi a zavarásért, csak… Laura?

-         Szia. – vakartam meg a fejem.

-         Ezt nem értem. Hogy kerülsz ide?

-         Ez a ház az úgy mondott nyaralónk. Gondolkodni jöttem ide.

-         Gondolkodni? Értem. – kissé félszegen állt ott.

-         Bejössz?

-         Nem akarlak zavarni.

-         Ez az áram szünet jobban megzavart. Gyere.

-         Köszi.

Belépett mellettem, és mélyen egymás szemébe néztünk…