Becsuktam az ajtót. Éreztem, hogy mögöttem áll. Nem volt erőm megfordulni.

-         Szerintem menjünk a konyhába.

-         Rendben. Merre van?

-         Arra egyenesen. Vigyázz. Van egy kisebb asztal is. Én felmegyek és átöltözök. Az egyik fiókban valahol van gyertya is.

-         Addig megpróbálok keresni egyet akkor.

-         Köszi.

Felsiettem, majd megkerestem a pizsomám. Amikor leértem a konyhába halvány gyertyafény égett. Fer az asztalnál ült és rám pillantott. Leültem vele szembe. Gondolkodtam, hogy is kezdjük a beszélgetést.

-         Úgy látom, komoly dolgokról akarsz velem beszélni.

-         Honnét veszed ezt?

-         Amikor komoly dolgokon jár az eszed, eddig úgy vettem észre, hogy megpróbálsz nem rám nézni, és a jobb kezeddel mindig kicsit a ruhád szélét piszkálod.

-         Fernando. Ez így nem jó. – tettem mindkét kezem idegesen az asztalhoz. – Tudod, mennyire szeretlek. De elegem van abból, hogy játszol velem. Te nekem ennél többet jelentesz.

-         Te is nekem. Hidd el. Sok mindent átgondoltam én is. Nem kenem a hibáim a munkámra. Én is autóversenyző vagyok, akár csak TE… Annyit kérek, adj még egy esélyt. Belátom a hibáim. Sajnálom. Jóváteszem.

-         Egy sajnálom ide nem elég! Nagyon megbántottál! Azt hiszed, azonnal mg is fogok bocsátani? – álltam fel és könnybe lábadt a szemem. – Én vesztettem el… Egyedül voltam aznap este! Azt a pár órát, hogy teszed jóvá?

Behunyta a szemét. Odaléptem a konyhapulthoz, és elvettem egy zsepit. Eszembe jutott ismét az este. Elkezdtem zokogni. Fer hátulról átölelt. Lassan simogatta a kezem. Óvatosan leült egy székbe. Én az ölében ültem. Sok időbe telt, mire megnyugodtam. Egyszer csak kezével hozzáért a medálomhoz. Eltávolodtam picit tőle, majd kinyitottam a medált. Megnézte.

-         Borzasztóan sajnálom. – csókolt meg.

-         Várj… És mi lesz, ha úgy döntök, akarok menni még mindig Jorge katari tesztjére?

-         Akkor elmész. Nem lesz ellenvetésem. – láttam egy kis féltékenységet ugyan a szemében, de semmi több. – Megbízok benned. Szeretlek.

-         Mondd kérlek ezt még egyszer.

-         Szeretlek! Nagyon! Te vagy az egyetlenem.

-         Én is szeretlek téged. – csókoltam meg. Mikor elváltak ajkaink megvakarta a fejét.

-         Akkor, most… Szent a béke?

-         Azt hiszem igen. Nem volt elég meggyőző ez a csók?

-         Nem. Még azt hiszem kéne pár.

-         Kis telhetetlen. – nevettem egy nagyot, majd megcsókoltam.