Hajnalban arra keltem, hogy folyik rólam a víz. Felültem és körbe néztem. Fer mellettem feküdt. Egyik keze a párnán a buksija alatt, a másik pedig a hasán nyugodott. Mellette még jó nagyokat szuszogott. Óvatosan kimásztam az ágyból és az ajtóhoz botorkáltam a sötétben. Óvatosan kinyitottam, majd kiléptem rajta, aztán csak behajtottam. A fürdőben felkapcsoltam volna a lámpát. Viszont még mindig nem volt semmi áram. Lementem a konyhába gyertyáért, majd felmentem és meggyújtottam a tükör előtt. El kell ismernem, nem festettem a legjobban. Lehet belázasodtam, viszont nincs lázmérő itt. Megnyitottam a vizet, majd levettem a pizsomám. Megnéztem a víz hőmérsékletét. Pont jó volt. Beszálltam, majd elnyújtóztam benne. Mindent kikapcsoltam magam körül. A gyertya lángjának magányos tánca és az által kiadott fény igazán romantikus állapotba küldött. Már csak egy dolog hiányzott a képből. Tudjátok mi az? Vagyis inkább ki?

-         Édesem. Minden rendben? – jött be Fer kócos hajjal. Össze vissza állt neki a haja. Rá mosolyogtam, majd bólintottam.

-         Úgy éreztem, kell egy kis fürdés. Lehet lázas vagyok.

-         Igen? – ült le a kád szélére és kezét a homlokomra tette. Közben egész másfele kalandozhatott gondolatokban. Hirtelen előrébb csúsztam, hogy be tudjon szállni mögém a kádba, de egész megijedt a hirtelen akciómtól, majd boxerostól együtt beleesett a kádba. Nagyot nevettem. – Nem ér nevetni. – próbált meg kimászni, de félúton megcsúszott a keze és visszasüppedt mellém a habokba. A kezem a mellkasára csúsztattam.

-         Úgy látszik, ma nincs szerencséd.

-         Azt hiszed? Én másképp látom. – közben a keze lassan a hátam simogatta.

-         Másképp? Miért is?

-         Hát, mivel délelőtt óta 360 fokot fordult felem a világ. Reggel még szomorúan keltem, hogy ki tudja mikor látlak ismét, és hála ennek az áramszünetnek átjöttem, itt vagy, megbeszéltünk mindent, és most…

-         Most? – kezdtem el a nyakára kis csókokat lehelni.

-         A világ legjobb helyén érzem magam. Jól állunk.

-         Azt érzem. – pillantottam rá angyalin fel. Kiöltötte a nyelvét és magához ölelt szorosan. A hátam cirógatta lassú mozdulatokkal. Közben a víz már elég sok volt a kádban. – El kéne zárni.

-         Jó, jó. Elengedlek. – felültem és elzártam a csapot, majd visszabújtam hozzá. A keze a hasamon nyugodott. Nagyot sóhajtottam.

-         Ha jobban vigyázok…

-         Nem tehetsz róla. Lehet jobb így. Lehet valami rendellenessége volt és azért vetéltél el. De jól jegyezd meg! Nekünk még rengeteg picikénk lehet. Ezt megígérem!

-         És mit szólnál hozzá, ha most belekezdenénk? – miért hallgat ennyire? Rosszat mondtam. Már kezdtem megijedni, mikor végre megszólalt.

-         Akkor ezt most nem úszod meg szárazon… - vigyorogva csókolt meg…