— L�nyok, ne nyaggassatok m�r, nem tudom! Egyszer besz�lt�nk r�la, akkor is el�g elutas�t�nak t�nt!

Mi�ta visszaj�ttem Angli�b�l, Kitti �s Csenge egyfolyt�ban Bahreinr�l k�rdez�sk�dnek, illetve, hogy megyek-e. Tudj�k, hogy szeretn�k, hisz mindh�rmunknak hatalmas �lma, hogy egyszer elmehess�nk egyre �l�ben.

— De mi�rt hagytad magad ler�zni?

— Pontosan, h�vd fel!

— Ugyan m�r, lehet, hogy nem is �r r�! Most pedig, ha nem haragszotok, dolgom van! – azzal nem �pp kedves m�don otthagytam �ket. A versenyh�tv�ge k�zeledt�vel egyre elviselhetetlenebbek lettek, �n pedig m�r nem tudtam mit kital�lni, hogy hagyjanak b�k�n. �n is �pp�gy – ha nem jobban – rem�nykedtem, mint �k, azonban azon az egyetlen besz�lget�s�nk�n t�nyleg elutas�t�nak t�nt, s �n m�g ismerets�g�nk kezdet�n megfogadtam, hogy nem fogok r� akaszkodni.

***

H�tf� reggel aut�ztunk vissza Londonba, Simone-t�l elb�cs�zva, hogy ki-ki rep�lj�n haza.

— Jasmine! Hallom, te is szereted n�zni az F1-et! Volt�l m�r �l� futamon? – k�rdezte John a kocsiban.

— Persze, hogy szeretem, de sajnos m�g csak a k�zvet�t�seket l�ttam.

— Gondolom, sz�vesen r�szt venn�l egyen, mint VIP…

— �regem, �n se vagyok mindenhat�! – szak�totta f�lbe Jenson. Nagyap�m el�z� mondata k�zben v�gig fi�ra sand�tott.

— Persze, persze! Natash��kkal mikor tal�lkozol? – n�zett ism�t r�m, t�m�t v�ltva.

— ���…

— Arra gondoltam, a ny�ron j� lenne. Ha le�retts�gizt�l. Egy�ttal Jess-szel is megismerkedhetsz.

— Aha, az j�.

— Nem kell berezelni, Kisl�ny! – nevetett r�m nagyap�m. – Senki sem esz meg!

— Megnyugtat�! – vigyorogtam vissza.

***

A magam r�sz�r�l ezt egy�rtelm� elutas�t�snak vettem, s jobb h�j�n igyekeztem belenyugodni. Elv�gre nem k�telez� elvinnie, s mi oka is lenne r�?

A b�l ut�ni h�ten sorra megkaptam az aj�nd�kaim. Sz�leimt�l egy �j, nagyobb, gurul�s b�r�nd�t, �s m�g n�mi p�nzt; a l�nyokt�l egy f�b�l k�sz�lt elef�ntszobrocsk�t, illetve egy h�tizs�kot, amit f�lv�llon is lehet hordani. �m a legnagyobb meglepet�s pontosan egy h�ttel k�s�bb, m�rcius hatodik�n, szombaton �rt, mikor csomagot kaptam. K�v�ncsian nyitottam ki, hisz ritk�n kaptam levelet, csomagot pedig m�g ink�bb. A dobozban egy nagy alak� k�nyv fek�dt, rajta egy lev�llel, melyet kiss� sz�lk�s bet�kkel �rtak, de annyit els� l�t�sra meg�llap�tottam, hogy n�i k�z �rta.

Kedves Jasmine!

Jensonnel �s Nagyap�ddal k�v�nunk neked boldog sz�let�snapot! Az album elej�n a sz�leidr�l tal�lsz n�h�ny k�pet, azonban a t�bbi hely r�d v�r, hogy megt�ltsd eml�keiddel! K�v�nom, hogy kev�s legyen benne a hely!

                                                                                                   Simone

Meghatottan tettem f�lre a levelet, �n vettem ki a f�nyk�palbumot, melynek b�rsony bor�t�s�t feh�r r�zs�k d�sz�tett�k. �vatosan nyitottam ki, mintha egy sz�z �ves, elporladni hajlamos k�nyvet tartan�k a kezemben, s a szemem akaratlanul megtelt k�nnyekkel, ahogy az els� oldalt megl�ttam. K�t k�p volt egym�s alatt, mellett�k pedig el�g hely, hogy le lehessen jegyezni a hozz� tartoz� gondolatokat, �rz�seket. Ezek mellett azonban csak egy-egy d�tum �llt: 1989. j�nius 3. �s 1991. augusztus 01.

Gyan�tottam, hogy az els� a megismerked�s�k ut�n k�sz�l nem sokkal, a m�sodik pedig egy esk�v�i k�p volt. Tov�bb lapozva m�g n�gy fot� volt beragasztva, ugyancsak d�tumokkal. K�t k�p a sz�leimr�l, �s r�lam, m�g csecsem�k�nt, illetve k�t k�p, amiken az eg�sz csal�d szerepel. Percekig csendben szipogva n�ztem az �dessz�leim �br�zol� k�peket. Simone-nak igaza volt, t�nyleg nagyon hasonl�tok r�juk.

— A.J., j�l vagy? – k�rdezte kis id� m�lva Anya.

— Persze – jelent meg halv�ny mosoly az arcomon. Azt�n eszembe jutott valami.

— Egy pillanat, hozok valamit, ami ebbe az albumba val�.

Azzal Zs�t otthagyva rohantam fel a szob�mba, �s kerestem el� k�t k�pet. Az els� akkor k�sz�lt, mikor Zoli�k �r�kbe fogadtak, a m�sodikon hat �ves voltam, szint�n k�z�s k�p. Felkaptam m�g egy, az �r�asztalomon fekv� tollat, azt�n m�r sz�guldottam is vissza a konyh�ba. Lapoztam egyet, s a k�vetkez� oldalra, behelyeztem a k�t k�pet a tokokba, majd feld�tumoztam �ket.

— Tess�k! – ny�jtottam Zs� fel� az imm�r b�v�tett albumot. – Most m�r t�nyleg remek�l fest, nem gondolj�tok? Mindk�t csal�dom szerepel benne.

— Jajj, J�zmin! – �lelt �t Anya k�nnyek k�zt, �n pedig viszonoztam a csontropogtat� gesztust, mik�zben Ap�ra n�ztem, aki csak mosolyogva figyelte a jelenetet. A pillanat azt a sejt�sem is beigazolta, hogy kicsit neh�z nekik elfogadni, hogy m�r nem csak az � l�nyuk vagyok. Ez�rt csak m�g jobban szerettem �ket, hiszen tudtam, hogy b�rmennyire is f�jt volna nekik, k�pesek lettek volna elengedni, ha �n Jens-hez, vagy nagysz�leimhez szerettem volna k�lt�zni.

— Att�l, hogy v�gre tudom, honnan is sz�rmazom, m�g ti maradtok a sz�leim, az ir�ntatok �rzett szeretetemet senki nem veheti el, �s senki nem tud rajta v�ltoztatni! Ilyen k�nnyen nem szabadultok meg t�lem! – tettem m�g hozz�, hogy oldjam picit a hangulatot, s Anya val�ban elmosolyodott.

— Sosem akarn�k megszabadulni az �n kis Angyalomt�l! – nevezett ism�t a r�gi becenevemen, mire melegs�g j�rta �t a lelkem.

A vas�rnap �s a h�tf� d�lel�tt gyorsan eltelt. Suli ut�n a szob�mban hallgattam zen�t, mikor Anya ki�ltott fel.

— A.J.! Csomagod j�tt!

K�v�ncsian mentem. Furcsa de ja vu �rz�s kapott el, ahogy �tvettem a dobozt, ami k�r�lbel�l 30x30x20 centis volt. Nem finomkodtam a csomagol�ssal, sz�pen sz�lva is lecib�ltam. Kinyitva a dobozt egy fekete t�sk�t tal�ltam benne, ami nagyon hasonl�tott egy laptop t�sk�ra, rajta egy bor�t�k. Izgatottan bontottam ki, �s kezdtem olvasni az angolul, k�zzel �rott levelet, melyben csak a nevem volt magyarul �rva.

Kedves J�zmin!

K�v�nok nagyon boldog 18. sz�let�snapot! Aj�nd�kom k�rlek, tekintsd az elm�lt tizen�t �v �sszevont Kar�csonyi-sz�let�snapi aj�nd�k�nak! Hamarosan tal�lkozunk!

                                                                                                   Jenson

P�r ritmust kihagyott a sz�vem a lev�l olvas�sa k�zben. Nem mondja komolyan! M�r az is hatalmas aj�nd�k, hogy ismerhetem! R�ad�sul mi az, hogy „hamarosan tal�lkozunk”? �vatosan emeltem, �s nyitottam ki a t�sk�t, hogy val�ban egy laptopot pillantsak meg benne!

— H�!

— Jenson felh�vott, hogy van-e m�r, illetve beleegyezek-e az utaz�sba.

— Utaz�sba? – n�ztem r� d�bbenten.

— N�zz sz�t jobban!

— Van m�g valami? – k�rdeztem hitetlen�l, azonban Apa csak sejtelmesen mosolygott, ami kezdett gyan�s lenni. A bor�t�kb�l val�ban esett m�g ki valami. Z�ld sz�n�, nyakba akaszthat� szalagon egy kis plasztik k�rtya… Elakad� l�legzettel vettem k�zbe, �s n�ztem meg alaposabban, a szemem azonban nem csalt.