Reggel korán keltem. Fer még mélyen álomvilágban járt, viszont így is ölelt. Egy kis puszit adtam a szájára, majd óvatosan kiszabadultam az öleléséből. Felkaptam egy rövidnadrágot és egy topot. Lementem a konyhába. Csináltam egy kávét, amit megiszogattam. Közben szemem az órára tévedt. Már 11 óra. Akkor most már talán ebédet kéne csinálni. Amint kissé felébredtem nekiláttam az ebédnek. A mai menü őszibarackos csirkemell lesz rizzsel. 15 perc múlva lépteket hallottam és meg is jelent Fer fáradtan a konyhában. Leült az asztalhoz, majd rárakta a mobilom.

-          Kerestek téged.

-          Jó reggelt. Felkeltett a mobilom? Bocsi. – néztem meg. 1 nem fogadott hívás. Jorge.

-          Hívd csak fel. Engem nem zavar. – indult fel a fürdőbe.

Megráztam a fejem, majd tárcsáztam Jorge-t. Hamar felvette. Elmagyaráztam neki nagy vonalakban a dolgot. Nagyon meglepett…

-          Tudtam, hogy nem kellek én külön ahhoz, hogy Fer észhez térjen. Örülök, hogy együtt vagytok. Sok boldogságot.

-          Köszönjük. Azért barátok, remélem lehetünk.

-          Kérni is akartam!

-          Akkor jó.

-          Viszont most mennem kell picit edzeni. Csütörtök-Péntek teszt, és én még akarom amennyire csak lehet visszanyerni az erőt a kezembe. Hihetetlen! Az ember esik 30-nál és nagyobb baleset éri, mint a jóval nagyobb baleseteknél. Ez a mai világ.

-          Hát igen. Szörnyű! – nevettem rajta. – Azért csak óvatosan.

-          Nem lesz bajom. Puszi! Majd még beszélünk.

-          Oksa! Szia.

Vidáman letettem a telefont. Fer az ajtóban állt. Elég morcos volt a drága. Hamar befejeztem az ebédet, majd tálaltam. Utána odaléptem elé.

-          És még puszit sem kaptam!

-          Mikor adhattam volna? Reggel eltűntél mellőlem…

-          11 kor…

-          Akkor 11 kor. A lényeg, hogy nem voltál ott! Aztán a mobilodra keltem, amin ki más, mint a nagy és hős, és még mit tudom én milyen Jorge Lorenzo keresett! Aztán itt beszélgettél vele!

-          Imádom, amikor féltékeny vagy! Tudtad, hogy olyankor valami ilyen az arckifejezésed?

-          És még gúnyolódsz is?! Ilyet! – ment háborogva a nappaliba, majd durcásan leült az egyik fotelba. Odamentem és az ölébe ültem.

-          Ide figyelj édes spanyol torreádorom. Amíg én ilyen humorosan veszem a féltékenységi jeleneteidet, addig ne legyen okod a vitákra, érthető? Én sem kezdek el minden egyes nőcske miatt hisztizni! Megbízok benned! Jorge örült, hogy összejöttünk. Sok boldogságot kívánt nekünk. A barátom lesz, de csak barát! Haver! Csakis a te mosolyod tud úgy elvarázsolni. Téged szeretlek, akár tetszik, akár nem. És most ha nem baj, én éhes vagyok, szóval megyek enni. Ha van kedved, csatlakozz hozzám. – álltam fel, de elkapta a kezem és megcsókolt.

-          Bocsánat. Én is szeretlek és megbízok benned…

-          Ez már mennyivel jobban hangzik. Most irány a konyha!