Másnap mikor felkeltem Fer már nem volt ágyban. Felöltöztem, majd a konyhában találtam egy cetlit.

Szia!

Bocsi, hogy nem vártalak meg, de Luis most szólt, hogy beiktatott Antonio-val egy interjút reggelre, mert délután úgyis zsúfolt lesz, és hogy legyen időm pihenni. Majd a pályán találkozunk.

Csók, Fernando.

Ez szép. Na jó. Irány a pálya! Siettem le a garázsba, hátha el tudom kapni az egyik fiúkát. Sebi jött. Boci szemekkel álltam. Amikor elém ért elmosolyodott.

-          Miben segíthetek, hölgyem? – incselkedett.

-          Uram… Kivinne a pályára? – vettem a lapot.

-          Az attól függ…

-          Boci szemek?

-          Jó, gyere. Azt hiszem szorítok neked helyet.

-          Köszönöm.

Beültem az anyós ülésre. Elkezdtünk beszélgetni. A tenisz került szóba. Éles vitába keveredtem vele, mivel szerinte Federer, míg szerintem Nadal a legjobb. Amikor leparkoltunk nevetve mentünk befele. Elköszöntem tőle a Red Bull home előtt. A Ferrari előtt elhaladtam, mikor a nevem hallottam meg.

-          Szia Laura.

-          Felipe! Szia. Mizus? Hogy van a feleséged és a kisfiad?

-          Rafaela és a fiatalúr is megvannak. Köszi. Fer üzeni, hogy ha tudsz, fél 12 kor találkozzatok a büfénél és akkor majd együtt kajáltok.

-          Köszi. Ő merre van most?

-          Interjúk. Mindenki a győzelme után kérdezi. – sóhajtott.

-          Nyugi. Te is ügyi vagy. Jó voltál, és megszorongattad picit.

-          Köszi. Most megyek. Körbejárjuk a mérnökeimmel a pályát. Majd még találkozunk. Szia.

-          Oksa. Köszi és szia!

A Home-unkba érve köszöntem mindenkinek, majd lepakoltam a táskám és indultam ki a kis szobámból.

-          Nem láttátok Noncsit? – kérdeztem a csajokat.

-          Nem. A srácokat kérdezd.

-          Srácok?

-          Igen?

-          Nem láttátok Noncsit? – tettem fel ismét a kérdést, közben a sapimmal játszottam.

-          Hú, hátra sietett a kamionokhoz. Valamit nagyon keresett ő és Tom.

-          Kösz. Hátra megyek.

Kiléptem. Elindultam hátra a kamionok fele, mikor valaki elkapta a karom.

-          Hello. Beszélnünk kell.

-          Hello. Mit akarsz? Eressz el. – rántottam ki a karom a kezéből.

-          Édes. Nem ajánlom, hogy Sebastian Vettel közelébe kerülj, mert ezerszer megbánod! Meg ne lássalak még egyszer vele!

-          Mi van? Normális vagy?

-          Én az vagyok. Csak figyelmeztetlek.

-          Nem félek tőled. – húztam ki magam, és néztem farkasszemet vele.

-          Nem ismersz még engem!

-          Te sem engem. Úgy látom, egyel több az üres fej errefele. Sebi nem érdeklődik irántad és meg is értem. Nézz magadba, aztán gondolkodj. – indultam el.

-          Megbánod kis ribanc! Tönkreteszlek! Vége a karrierednek! Élvezd az utolsó futamaid! Hallod?

Miért kell ennyi szédült tyúkot idehozni, én nem értem. Száguldó cirkusz, egy show műsor! Hol van már a régi fénye, istenem?