Most kivételesen nem nagyon figyeltem megbeszélésen. Fáradt voltam az egészhez. Mivel az asztal hátsó részénél a sarkánál ültem, mellettem Noncsi, másik oldalon Jaime, Jaime mellett pedig, aki velem szemben ült Tom, így a papírok között egy sportújságot lapozgattam. Épp azt ecsetelgették benne, hogy Fernando futamgyőzelmével a Ferrari-nál kiéleződik a helyzet. Hogy Felipe és közte nagy harc várható a végső győzelemért, és így akár még a nevető 3. vagyis Sebi ellophatja előlük a VB címet, akárcsak 2007-ben Kimi tette a 2 civakodó McLaren-essel. Egy nagyot fújtattam. Épp belekezdtem egy rólam szóló cikkbe. Valami, hogy a magyarok kis reménysége mire lehet képes a futamon. Meg elkezdték a karrierem összehasonlítani Baumgartner Zsolt eredményeivel, de egyenlőre még nem az F1-est, csak az előttit.

-          Kellemes olvasmány Laura Wéber? – és elvette az újságot a papírok közül, majd az asztalra csapta a drága csapatfőnök. Lesütöttem a szemem. Jaime közben elkezdett kuncogni. Mögé lépett Franz és az asztal alá nyúlt. Többen felkuncogtak. Egy újabb újság landolt az asztalon. Jaime újsága elején egy hölgy volt igazán lenge öltözetben. – Úgy látom a pilótapárosunk igazán remekül elfoglalja magát, miközben mi azért küzdünk, hogy a csapat jó helyen végezzen! – dörmögte.

-          Én csak…

-          Csend! Lucia. – Lucia a csapat sajtósa. – Iktasson be a pilótáinknak fél órával hosszabb sajtótájékoztatót az egész hétvégére.

-          Micsoda? – hördült fel a bikuci.

-          1 órával többet! Mindkettőnek!

-          De ez nem igazság! – álltam én is fel.

-          Másfél óra! Esetleg kifogás?

Morcosan leültünk. Az asztal alatt jól bokán rúgtam a bikucit. Ilyet! Egész hétvégém ezekre a nyomorult ki firkászokra szentelem? Befejeztük a megbeszélést, majd morcosan távoztunk. A büfé felé vettük az irányt.

-          Még ilyet! Másfél óra! Tudod mennyi az! – hisztiztem. Noncsi csak kuncogott.

-          Magad tehetsz róla. Meg Jaime.

-          De ez igazságtalan! Miért? Miért ver engem a sors?

-          Kibírod.

-          Meg fogok halni. – megláttuk Fernando-t és Kimit egy asztalnál ülni.

-          Én nem megyek…

-          Te is kibírod vele egy asztalnál. – cibáltam az asztalhoz.

-          Sziasztok, lányok!

-          Hello!

-          Jaj, valaki nagyon morcos.

-          Ne gúnyolódj drága! Másfél óra! Tudod mennyi az? – kérdeztem háborogva. Értetlenül nézett rám a spanyolom és a finn pilóta is.

-          Mi másfél óra?

-          Ne mosolyogj! Másfél órával tovább fog minden sajtótájékoztatóm tartani a hétvégén! Meg fogok halni!

-          Nah, és miért lett ennyivel több?

-          Mert a TR két drága pilótája inkább olvasgattak, mintsem figyeltek volna a megbeszélésen. Franz begőzölt és Másfél órára felvitte a büntetést.

-          Értem… Szörnyű.

Duzzogva ültem. Rendeltünk kaját, majd megeszegettük. Közben láttam, hogy Noncsi és Kimi többször egymáson felejti a tekintetét. Jeleztem óvatosan Fernek, hogy hagyjuk kettesben őket. Leléptünk tehát, de egy nem kívánt személyt pillantottam meg, aki pontosan engem nézett…