Léa volt az. Fenyegetőn felém mutatott. Úgy érzem lesz még vele problémánk.

-          Nah, és most hova menjünk? Szeretnék kicsit veled lenni. – karolt belém Fer.

-          Amerre szeretnél.

-          Van még 2 óra szabad időm. Mi lenne, ha bemennénk a tóhoz? Leülünk picit. Beszélgetünk.

-          Ez jó ötlet. Nekem is van szabad időm. Menjünk.

-          Hogy hamarabb ott legyünk, mi lenne, ha kerékpárral mennénk?

-          Oké. A box kijáratnál találkozunk.

-          Rendben.

Előkerestem a bringám, majd a box kijáratához vettem az irányt. Picit vártam, majd megláttam, hogy Fer jön. Előre tekertem. Gyorsan utolért, majd a pályáról letérve a tó felé vettük az irányunk. Hamar odaértünk és a kavicsos úton tekertünk. Közben jókat nevettünk. Fer lefékezett. Követtem a példáját. Leraktuk a bringákat és leültünk a fűbe. közben a vizet néztük.

-          Gyönyörű. – szólaltam meg. – Imádom ezt a békét.

-          Svájcban gyakran le szoktam járni a tóhoz. Szeretem ezt a fajta békét. Örülök, hogy ebben hasonlítunk.

-          Én is.

-          Mit szólnál hozzá, ha majd csak kedden utaznánk Malajziába? Eltöltünk itt még egy kis időt. Kettesben. Kikapcsolunk. Mostanság annyi minden volt. Elegem van a nyüzsgésből.

-          Benne vagyok.

A felhőket kezdtem el bámulni. Fer mellettem lehunyta a szemét. Nagyon aranyos volt. Halkan letéptem egy fűszálat, majd azzal elkezdtem cirógatni az arcát. Fintorgott egyet, majd megrázta a fejét. Folytattam a kis gonosz tervem. Kinyitotta a szemét.

-          Hé! Hát te vagy az?- ült fel és a csípőmre ült óvatosan. Elkezdett csikizni.

-          Ne! Ezt miért? Fer! Ne kérlek! Nee! Meg akarsz ölni?

-          Eszem ágában nincs, viszont vissza kell adnom, nem?

-          Nem!

-          Rossz válasz! – csikizett tovább. Felkapott hirtelen és megindult velem a víz fele. Ott tartott a karjaiban a víz mellett.

-          Ne dobj bele. – vettem elő boci szemeket.

-          Nem hat. Valahogy bűnhődnöd kell.

-          De ne így. Az előző kísérleted miatt is mindketten vizesek lettünk!

-          Igen, de akkor Jaime is ott volt. Most nincs itt!

-          Vááá! – Fer válla fölött átlesve láttam, hogy jön a kis bikuci, majd meg akarta lökni Fert, ő pedig valószínű megállni, azonban nem sikerült megállnia és velünk együtt landolt a vízben.

-          Ááá! Jaime! Mi vagy te, valami vízi bika? Elég! – és amint megindultam felé megcsúsztam és elmerültem a vízben…