- Szia, Laura! Hogy vagy? – Sz�lt bele a telefonba Nico.

- K�sz�n�m, j�l vagyok. �s te? – A l�ny egy kicsit fesz�lt lett.

- Remek�l. Hogy teltek az �nnepek? �n Ap�m�kkal t�lt�ttem a kar�csonyt, azt�n meg leugrottunk n�h�ny bar�tommal Mallorc�ra szilveszterezni.

- �n a kar�csonyt egyed�l, az �j�vet pedig Heikki�kkel �nnepeltem.

- Az j�. Egy�bk�nt minek k�sz�nhetem a h�v�sod?

- D�nt�ttem. R�lunk.

- �s mire jutott�l?

- Sok mindent szeretn�k mondani, �s ez nem igaz�n telefont�ma, ez�rt jobban �r�ln�k, ha elj�nn�l hozz�m, Z�richbe, hogy nyugodtan besz�lgethess�nk.

- Rendben, �gyis Sv�jcban vagyok, add meg a c�med �s nem sok�ra ott vagyok. – Ez meg is t�rt�nt, majd bontott�k a vonalat. Nico rem�nykedve sz�llt be aut�j�ba, �gy gondolta, ha Laura mag�hoz h�vatja, biztos valami fontosat akar mondani. F�l �ra alatt ott is volt, felcs�ngetett, s m�ris a l�ny h�z�ban tal�lta mag�t.

- Szia!

- Szia, gyere beljebb! – Mosolyodott el halv�nyan Laura, majd meg�lelte a bel�p� fi�t. Nico gyorsan megszabadult a kab�tj�t�l �s a cip�j�t�l, majd k�vette a l�nyt a nappaliba.

- Wow, nagyon sz�p a zongor�d, hogy f�rt ez be ide?

- K�szi, h�t nem volt egyszer�, de megoldottam n�h�ny er�s k�lt�ztet� seg�ts�g�vel. Nos, ha nem lenne gond, r�gt�n a t�rgyra is t�rn�k. Sokat gondolkodtam az �nnepek alatt r�d, �s arra jutottam, hogy szeretn�k veled lenni – itt l�tta, hogy a sr�c elindul fel�, de gyorsan h�tral�pett n�h�ny l�p�st jelz�sk�pp-, azonban vannak dolgok, amit, tudnod kell, miel�tt ez a kapcsolat elkezd�dik: els�k�nt azt, hogy szeretek f�ggetlen lenni, teh�t nem szeretem, ha a bar�tom �lland�an a nyomomban van, �s f�lt�kenykedik.

- Oh, ett�l ne f�lj, �n is szeretem a f�ggetlens�get…

- M�g nem fejeztem be: m�sodszor pedig azt, hogy m�g nem voltam pasival, �s nem biztos, hogy ezen mostans�g v�ltoztatni akarok. Ezen inform�ci�k mellett szeretn�m tudni, hogy akarsz-e �gy is j�rni velem. – Kis hat�ssz�net ut�n Nico is megsz�lalt.

- Ha azt hiszed, ezekkel elt�ntor�tasz att�l, amit szeretn�k, nagyon t�vedsz. – Ment a lehet� legk�zelebb a l�nyhoz, kezeit pedig a derek�ra helyezte.

- �s mit szeretn�l? – K�rdezte Laura, mik�zben karjait a fi� nyaka k�r� fonta.

- T�ged. Nagyon. – Hiteles�tette szavait egy szenved�lyes cs�kkal. Egy p�r perc m�lva, mikor v�ge lett, a finn l�nynak szinte f�jt, ez�rt moh�n visszacs�kolta �t.

- Kar�csony �ta erre a pillanatra v�rtam. – S�gta a sr�c f�l�be.

- Ezt �n is elmondhatom magamr�l. De �r�l�k, hogy v�gre beteljesedett.

- K�rsz valamit inni? – B�jt ki az �lel�s�b�l, majd elindult a konyh�ba.

- H�t, igaz�b�l csak egy poh�r �sv�nyvizet, mert kocsival vagyok.

- El is m�sz? �n azt hittem, ma n�lam t�lt�d az �jszak�t.

- Hidd el, maradn�k m�g, de holnap mutatj�k be az �j aut�t N�metorsz�gban, 4 �ra m�lva indul a g�pem Berlinbe.

- Ti azt�n gyorsak vagytok, nek�nk csak annyit mondtak, majd valamikor janu�r k�zep�n.

- Nyugi, �n is k�t napja szereztem r�la tudom�st, nem hiszem, hogy t�ged el�bb h�vn�nak fel.

- Akkor abbahagyom a rem�nyked�st. - v�gott savany� k�pet Laura – �s mikor tal�lkozunk?

- Ak�r el is k�s�rhetn�l, �gy nem k�ne elv�lnunk most.

- Nem, k�szi, most nincs kedvem, f�leg a boldogs�g idej�n az �js�g�r�kkal j� pofizni.

- Nem is kell, elmegy�nk a sz�leimhez, vagy foglalunk egy hotelszob�t, �s ott elleszel.

- A hotelszob�s megold�s megnyerte a tetsz�sem. – Nem is t�tov�ztak: foglaltak egy repjegyet a l�nynak, �s m�r ott sem voltak.