Pénteken korán kimentünk a pályára. Reggel az egyik kamionunkban a srácokkal épp papírokat elemezgettem. A tavalyi adatokat. Közben megreggeliztem. Mikor befejeztük felöltöztem overallba, majd indultam a boxba. Út közben Fer megállított.

-          Kincsem.

-          Fer. Szia. Épp megyek a kocsiba.

-          Igen, én is. – eléggé töprengett.

-          Mi az? Baj van? – kérdeztem.

-          Semmi. Mi lenne, ha felvezetnék neked pár kört? – nézett a szemembe.

-          Nekem? Miért?

-          Segíteni szeretnék, hogy hamar megtanuld. Meg, jó látni téged a tükörben. Hogy közel vagy hozzám. – vigyorodott el.

-          Nem akarlak a programodban feltartani. De azért köszi. – adtam neki egy puszit a szájára. A boxban felvettem bukót és a kocsiba szálltam.

Amint zöldre váltott a lámpa kigördültem a pályára és megtettem egy installációs kört. Utána vissza a boxba. Noncsi elmondta a pálya adatait, majd újra kimentem a pályára. Még nem telt el fél óra, mikor piros zászlót lengettek. Lassítottam, majd indultam vissza a boxba.

-          Noncsi. Mi történt? Piros zászló.

-          Alkatrészek a pályán. Kobayashi autója sérült.

-          Értettem. Visszahajtok a boxba.

A pályabírók megtisztították a pályát, majd mindenki ismét kimehetett. Fer volt előttem. Kicsit lelassított. Követtem. Figyeltem milyen íveken halad és lekövettem. 2 kört mentünk így, majd ő gyorsított és folytatta a munkáját. Én a tanult ívet memorizáltam. Ez egész jól sikerült. Volt még egy piros zászló, ismét Kobayashi miatt. Végül a 8. helyen végeztem.

A második edzés esősre sikeredett. Hol elállt, hol eleredt. 29 kört tettem meg. 6. helyre volt elég. Kiszálltam kocsiból. Jaime megveregette a vállam, majd félre vont.

-          Lau. Úgy szeretlek.

-          Jaj, mire ez a boci szemek?

-          Kielemeznétek az én adataimat is?

-          Jaime. Miért mindig én…

-          Kérlek. El szeretném Icut vinni egy gyertyafényes vacsira. Most van időm rá. Holnap este a futam miatt pihenni kell, majd utána utazunk a szüleimhez. Nem kérnélek, ha meg tudnám máshogy oldani.

-          Miért vagyok ilyen rendes?

-          Köszi. – ölelt meg. Mosolyogva ment a dolgára. Noncsi a telemetria adatokkal jött. Megnéztem.

-          Nem meséltél amúgy még.

-          Miről?

-          Tegnap is Kimi-vel ebédeltél. Kibékültetek?

-          Nem.

-          Akkor?

-          Kezd puhítani.

-          Miért kell mindent harapófogóval kiszedni belőled? Mesélj már!

-          Semmit nem tudok mesélni. Valamit tervez, azt látom rajta. Megkérdezte, hogy a futam után ráérek e. Azt mondtam igen.

-          Kíváncsi vagyok mit tervez. Biztos valami nagy meglepi lesz.

-          Lehet. És ti mit csináltok futam után?

-          Pár napig maradunk még itt. Kicsit süttetjük a hasunk, majd kedden este, vagy szerda reggel indulunk Malajziába. Azon gondolkodok, milyen sportot próbáljak ki. Szörf jól hangzik, nem?

-          Mostanság annyi minden volt veletek. Nem tudtok picit egy helyben lenni nyugodtan?

-          Az lehetetlen. Az élet akkor jó, ha pezseg. – nevettem. Megrázta a fejét, majd ő is elnevette magát. Visszaindultunk hátra a kamionokhoz. Meglesni az adatokat. Utána irány interjú, kaja és elemzés estig. Miért érzem azt, hogy unalmas estém lesz?