M�r �r�k �ta elemezgett�nk, mikor bej�tt az egyik szerel�.

-          Laura. Fernando kint v�r.

-          K�sz. – �lltam fel f�radtan. – Addig ti is kicsit laz�tsatok. Pillanat �s j�v�k.

Felkaptam egy pulcsit, majd kirohantam. Fer elmosolyodott amint megl�tott.

-          Szia. V�gre. Megy�nk? – cs�kolt meg.

-          Szia. Bocsi, de �n m�g nem. Elemz�nk.

-          M�g mindig? F�radt vagy. – sim�totta meg az arcom. Hozz�b�jtam.

-          De ha nem elemezz�k ki, akkor… mindegy. M�g nem tudok menni. Nem hagyhatom �ket itt. Sajn�lom.

-          Ok�. Semmi baj. Vissza tudsz j�nni?

-          Vissza. Ne agg�dj.

M�g mindig �lelt�k egym�st. Nem nagyon akart elengedni, de beismerem, �n sem �t. Vettem egy m�ly leveg�t.

-          Mennem kell. Majd amint lehet, megyek. Nem kell megv�rnod. – adtam egy cs�kot neki. B�lintott, intett egyet, majd ment. M�lyet s�hajtottam, majd visszamentem elemezni…

Reggel arra �bredtem, hogy minden porcik�m sajog. Mindannyian elaludtunk itt az asztaln�l. �pp ny�jt�ztam egy nagyot, mikor bel�ptek a kamionba. Jaime volt az.

-          J� reggelt mindenkinek. – k�sz�nt hangosan �s felett�bb vid�man. F�radtan n�zt�nk r�. Ahogy v�gign�ztem a kis t�rsas�gunkon mindenki kb �gy �rezhette mag�t, mint �n. – Ti itt aludtatok? – vett el el�lem p�r pap�rt.

-          Itt. Egy kis probl�m�ra akadtunk. – mutattam meg neki, majd h�trad�lve �s�tottam egyet.

-          Ez probl�ma? Majd �n kielemzem. Menjetek. K�ldj�tek fel Tom-ot. Ti igyatok egy er�s k�v�t. Sz�rnyen n�ztek ki.

-          K�sz Jaime. Igaz�n rendes vagy. – fintorogtam, majd ment�nk a Home-ba. Le�lt�nk p�r asztalhoz �s k�rt�nk egy kis reggelit, valami p�ks�tit �s egy er�s k�v�t. �pp a kaka�s csig�m k�zep�t vettem ki, mikor a TR Home bej�rat�ban megpillantottam Fer-t.

-          Hah�. Sziasztok. – k�sz�nt be. – Kincsem. Tudn�l j�nni?

-          Persze. B�k�n hagyni a csig�mat. – ittam bele a k�v�ba �s indultam is ki. Adtam egy puszit a sz�j�ra. – J� reggelt.

-          Neked is. Ahogy l�tom, nem sokat aludt�l.

-          J�l l�tod. Amennyit pedig aludtam, annyi meg az asztalon volt. Sz�rnyen sajog mindenem.

-          Est�re aj�nlok egy kellemes kis massz�zst.

-          Hm. K�sz�n�m. Elfogadom.

-          Akkor ezt megbesz�lt�k.

-          Mi�rt j�tt�l?

-          Csak l�tni akartalak. M�g edz�sek �s id�m�r� el�tt.

-          �gy hi�nyozt�l tegnap. – �leltem meg.

-          Te is nekem. Majd h�tf�n bep�toljuk. De most nem is tartalak fel. J� �tv�gyat.

-          K�szi. Neked is, ha m�g eszel. Majd a p�ly�n tal�lkozunk…