Már órák óta elemezgettünk, mikor bejött az egyik szerelő.

-          Laura. Fernando kint vár.

-          Kösz. – álltam fel fáradtan. – Addig ti is kicsit lazítsatok. Pillanat és jövök.

Felkaptam egy pulcsit, majd kirohantam. Fer elmosolyodott amint meglátott.

-          Szia. Végre. Megyünk? – csókolt meg.

-          Szia. Bocsi, de én még nem. Elemzünk.

-          Még mindig? Fáradt vagy. – simította meg az arcom. Hozzábújtam.

-          De ha nem elemezzük ki, akkor… mindegy. Még nem tudok menni. Nem hagyhatom őket itt. Sajnálom.

-          Oké. Semmi baj. Vissza tudsz jönni?

-          Vissza. Ne aggódj.

Még mindig öleltük egymást. Nem nagyon akart elengedni, de beismerem, én sem őt. Vettem egy mély levegőt.

-          Mennem kell. Majd amint lehet, megyek. Nem kell megvárnod. – adtam egy csókot neki. Bólintott, intett egyet, majd ment. Mélyet sóhajtottam, majd visszamentem elemezni…

Reggel arra ébredtem, hogy minden porcikám sajog. Mindannyian elaludtunk itt az asztalnál. Épp nyújtóztam egy nagyot, mikor beléptek a kamionba. Jaime volt az.

-          Jó reggelt mindenkinek. – köszönt hangosan és felettébb vidáman. Fáradtan néztünk rá. Ahogy végignéztem a kis társaságunkon mindenki kb úgy érezhette magát, mint én. – Ti itt aludtatok? – vett el előlem pár papírt.

-          Itt. Egy kis problémára akadtunk. – mutattam meg neki, majd hátradőlve ásítottam egyet.

-          Ez probléma? Majd én kielemzem. Menjetek. Küldjétek fel Tom-ot. Ti igyatok egy erős kávét. Szörnyen néztek ki.

-          Kösz Jaime. Igazán rendes vagy. – fintorogtam, majd mentünk a Home-ba. Leültünk pár asztalhoz és kértünk egy kis reggelit, valami péksütit és egy erős kávét. Épp a kakaós csigám közepét vettem ki, mikor a TR Home bejáratában megpillantottam Fer-t.

-          Hahó. Sziasztok. – köszönt be. – Kincsem. Tudnál jönni?

-          Persze. Békén hagyni a csigámat. – ittam bele a kávéba és indultam is ki. Adtam egy puszit a szájára. – Jó reggelt.

-          Neked is. Ahogy látom, nem sokat aludtál.

-          Jól látod. Amennyit pedig aludtam, annyi meg az asztalon volt. Szörnyen sajog mindenem.

-          Estére ajánlok egy kellemes kis masszázst.

-          Hm. Köszönöm. Elfogadom.

-          Akkor ezt megbeszéltük.

-          Miért jöttél?

-          Csak látni akartalak. Még edzések és időmérő előtt.

-          Úgy hiányoztál tegnap. – öleltem meg.

-          Te is nekem. Majd hétfőn bepótoljuk. De most nem is tartalak fel. Jó étvágyat.

-          Köszi. Neked is, ha még eszel. Majd a pályán találkozunk…