Nem tudtam mit tegyek. Ha felnézek rájuk, nem bírom titkolni a bajom.

-          Semmi nem történt. – mondtam, még mindig a salátát szuggerálva.

-          Biztos? Nem néztél rám.

-          Biztos. – pillantottam fel, majd felálltam, és elindultam. Fer követett. A garázsba siettem.

-          Várj! Édesem!

-          Fer. Menjünk a pályára! Kérlek.

-          Menjünk.

A pályára kiérve besiettem a Motorhome-ba és koncentrálás címszó alatt bezárkóztam a kis szobámba. Nem akartam senkit látni. Teljesen kikapcsoltam az agyam. Elkezdtem a pályán végigmenni fejben. Amikor képzeletben a célegyenesen áthaladtam felrémlett bennem Tamás arca. Ekkor kopogtak az ajtón.

-          Hahó. Laura. Itt vagy? Gyere. Pilótaparádé! Neked is ott a helyed. Jaime már itt kint vár.

-          Megyek. Megyek.

…

Kint álltunk a rajtrácson. A kocsimban ültem és próbáltam koncentrálni. Az eső kissé rákezdett. Köztes esőgumi mellett döntöttünk. A lámpák kezdtek kialudni, jelezvén, hogy nemsokára felvezető. 2 lámpa égett már csak. A szerelők megvárták, míg csak 1 ég, aztán levették a gumimelegítő paplanokat és félre húzódtak. Elindult a felvezető.

-          Ne állj rá a felfestett csíkra majd. Csúszik.

-          Értettem. Eső?

-          Pár körön át kicsit esni fog. Utána valószínű nyugodt lesz.

-          Értettem.

Megtettem pár kanyart.

-          Noncsi. A kerekek? A kerekek milyen hőmérsékletűek?

-          Még melegítsd. Nincs üzemi hőfokon.

-          Oké. Értettem. – picit melegítettem. Egyik kanyarban megcsúsztam, de összeszedtem. – Noncsi. Most?

-          A hátsó kerekeid elég hűvösek még mindig. A rajtnál légy óvatos. Nagy lesz a tülekedés az első kanyarban.

-          Rendben. – próbáltam még a hátsót megmelegíteni, majd helyet foglaltam. Miután mindenki így tett a lámpák kigyulladtak. Elrajtoltunk. Az első kanyarban majdnem belementem egy Ferrariba. Fernando.

-          Noncsi, Noncsi…

-          Button és ő összekoccantak. A hátsó kerekük. Nincs semmi baja. Vége.

-          Oké. Köszi. Kerekek? Ááá…