Azt éreztem, hogy egy hatalmas ütést kapok hátulról és a kavicságyban landoltam. Kicsit próbáltam felfogni, majd…

-          A rohadt életbe, hogy az a………….

-          Khm. Jól vagy?

-          Igen! Semmi bajom. – és közben az övet próbáltam idegesen kicsatolni. Nem ment.

-          Nyugodj le. Gyere vissza a boxba.

-          Értettem!

Még mindig nem ment a kicsatolás. Jött pár pályamunkás. Az egyik segített. Megköszöntem, majd visszavittek motorral. Odamentem a pitwall-hoz. Franz épp Tom-mal, beszélt a stratégiáról. Odaléptem, és hallgattam. Nem messze Noncsi és Kimi beszélgettek. Kimi valamit nagyon akart. Fél füllel hallottam foszlányokat.

-          Kérlek. Itt már úgyis vége.

-          Nem Kimi! Elemezni kell majd a hétvégét, és… - odaléptem hozzájuk.

-          Baj van?

-          Laura. Kérlek. Engedd el most Noncsit. Majd hétvégén segítek elemezni nektek, meg bármi, csak engedd el. Van meglepetésem neki.

-          Kimi. Nem hagyhatom itt Laurát.

-          De itt hagyhatsz. Érezzétek jól magatokat. – mosolyogtam rájuk.

-          De…

-          Semmi de! Csomagolni. Indulás! Én majd tartom a frontot. Ne félj. – megöleltem őket, majd búcsút intettem nekik. Elsiettek valahova. Felültem a pitwall-ra. Egy ideig figyeltem a futamot. Láttam, hogy Fer gyorsan jön előre. Elmosolyodtam picikét, majd beugrott Tamás arca.

-          Laura. Te menj. Adj interjút. Utána szabad vagy.

-          Oksa. Kösz.

-          Jó voltál azért… - ezen felnevettem. Nem egy teljes körből szűrte le? Vicces.

Az interjút gyorsan letudtuk, majd bezárkóztam a szobámba. Nem tudom mikor, de elaludtam. Mikor felkeltem már 7 óra volt. Szédelegve kimentem a szobámból. Jaime, Icu és pár szerelő ünnepelt picit. Mint kiderült 11. lett és sokáig tartotta Schumacher-t. Elhagytam a Home területét és a pálya felé vettem az irányt. Sétáltam a kanyarom felé, ahol kiestem. Átmásztam a korláton, majd a kavicságy közepén leültem. Elkezdtek folyni a könnyeim. Mély levegőt vettem és ekkor hatalmas dörgés volt. Az eső elkezdett zuhogni. Nem érdekelt. Csak sírtam és sírtam, mikor elém lépett valaki.

-          Édesem… - Fer guggolt le elém.

-          Mi van? Mit akarsz?

-          Jól vagy? A baleseted…

-          Jól vagyok! Semmi bajom! Az egyik, kilökött! Nem én tehetek róla! Tudom, most idejöttél, hogy te megmondtad! Megmondtad, hogy nem nőknek való ez a spot és hogy ez mennyire nem megy nekem! Miért ne menne? – álltam fel és kiáltottam.

-          Nyugodj le. Én nem akartam…

-          Nem akartál, mit nem akartál? Megbántani? Megbántottál! Azt mondtad, nem vagyok elég jó! Most is azt gondolod, csak amíg nincs más, akivel ilyen kényelmesen el lehet lenni, aki nem rinyál, hogy miért utazgatsz és még nem tudom én jó vagyok addig! Addig!!

-          Elég! – rázott meg. – Mi bajod? Ne rajtam vezesd le! Szeretlek! Teljes szívemből! Tudom, hogy most fáj! Gyere! Itt vagyok. – ölelt megához szorosan. Elkezdtem keservesen sírni Fer ölelésében.

-          Bocsáss meg. Nem akartam ennyi hülyeséget…

-          Semmi baj. Semmi baj. Sírd ki magad. Itt vagyok. Vigyázok rád. –ölelt…