Könnyes szemmel néztem már Fernando felé. Ha most egyedül hagy, én nem élem túl.

-          Üdvözlet, kedves Fernando. – lépett oda hozzá a srác és a kezét nyújtotta. Fer meg sem mozdult irányba.

-          Neked Alonso. Azt kérdeztem, mi folyik itt? Mit művelsz a barátnőmmel?

-          A barátnőddel? Oh. Egy ismerősöm ajánlotta a hölgyet.

-          És ha megtudhatom ki? – láttam, hogy alig bírja visszatartani, hogy ne verjen neki be egy nagyot.

-          Egy bizonyos Sándor. – megveregette Fer vállát, majd felém fordult. – Még játszunk majd cica.

-          Felejtsd el! – kapta el Fer a ruháját, és valamit mondott neki. Meglökte, mire majdnem elesett. – Ne menj a közelébe! Vagy megjárod!

Fer megfogta a kezem és maga után húzott. A Ferraris kamionok egy rajtett kis zúgjába vitt.

-          Én nem csókoltam meg! Higgy nekem. – néztem a szemébe könyörgőn. Sóhajtott egyet, majd kezével megsimította az arcom. Kis mosoly jelent meg az arcán.

-          Hiszek. Szeretlek és ezzel együtt jár a bizalom is. Nem akarlak elveszíteni.

-          Úgy szeretlek. – bújtam az ölelésébe.

-          Minden rendben? – kérdezte.

-          Minden. Megijedtem picit. – közben a kezemre néztem. Picit piros volt.

-          Meg fogom ölni. – követte a tekintetem, és kis csókokat adott a kezemre, majd ajkai az enyéimre tapadtak. Lábammal átkulcsoltam a csípőjét. Elindult velem lassan az egyik kamion bejárata felé. Nagy nehezen megnyomta a gombot és kinyílt az ajtó. Belépett velem. A kamionban egy masszázs részleg volt kialakítva. Nálunk is van ilyen. A személyi edzőktől itt kapnak a pilóták masszázst. Rátett a masszázs asztalra, miközben lassan a kezeivel a pólóm alá kalandozott. Elkezdtem a pulcsiján a cipzárt lehúzni és lesegíteni róla, de ez nehezen ment. Kicsit eltávolodott tőlem, majd hamar lekapta a pulcsiját és a pólóját. Előttem állt meztelen felsőtesttel. Közben én is leügyeskedtem a pólóm. Folytattuk a kis csókcsatáinkat. Kezével közben megszabadított a melltartómtól. Csókjaival kényeztetett. Mikor már mindketten szaporán vettük a levegőt megszabadultunk a többi felesleges ruhadarabtól. Kezemmel végigsimítottam a mellkasán, azon a szívdöglesztő mellkason, a kis kigyúrt kockákon a hasán… Megcsókolt, majd belém hatolt. Először lassú tempót diktált, majd fokozatosan gyorsított. Egyszerre értünk fel a csúcsra, majd pihegve feküdtünk egymáson. Egyszer csak zajokat hallottunk, majd azt, hogy nyílt az ajtó.

-          Őőő… Stefano. Ezt te nem akarod látni… - hallottuk Felipe hangját. Felnevettünk ezen picit, majd miután egy kis erőhöz jutottunk felöltöztünk. Ezért milyen pillantásokat fogunk kapni…