Szóval, Fer megfogta a kezem és úgy léptünk ki. Indultunk volna a boxok fele, mikor színlelt köhögést hallottunk a hátunk mögül. Megtorpantunk. Fer félig rám pillantott, majd megfordult. Követtem példáját. Stefano Domenicali és mögötte kuncogva Felipe állt.

-          Áh, Stef. Felipe. De jó titeket látni.

-          Fer. Lau. Ha megkérhetlek esetleg titeket, hogy máskor ne a Ferrari kamionjait szemeljétek ki, hanem ha lehet inkább a hotelszobát?

-          Ugyan Stefi. Hisz fiatalok. – vigyorgott Felipe. – Szerelmesek. Ilyen a szerelem.

-          Ne védd őket Felipe. Azért kerestelek Fernando, hogy ideje lenne átöltözni overalba. Felipe már készen áll. – ezen kicsit felkuncogtam. – Laura. Gondolom téged pedig a csapatod vár.

-          Igen. Már megyek is.

-          Helyes. – elment Lipe-vel. Fer magához húzott.

-          Mennem kell drága. – csókoltam szájon. Nem engedett, hanem kis mohó lett. Tetszett ez a mohóság.

-          Ezt még majd folytatjuk.

-          Igenis. Sok sikert a pályán bajnok. Most talán eső sem… - amint kimondtam volna lezúdult az eső. Elnevettük magunk.

-          Oké. Eső lesz. Majd a pályán drága. Integetek a visszapillantóban.

-          Majd én neked. – öltöttem ki a nyelvem, majd elsiettem.

Hamar átöltöztem és már mentünk is az Időmérőre. Szerencsére apával és a haverjával nem futottam össze. Teljes mértékig koncentrált voltam. Megkaptam a kellő információt, és a pályára gördültem. Noncsi mondta a pályának melyik szakaszain vannak vízátfolyások. A Q1 elején sokat csúszkáltam. Nem tapadt kellően a gumi. Próbáltam melegíteni. Kieső helyen voltam és épp az utolsó gyors körömön vagyok. Áthaladtam a célvonalon és vártam.

-          Bent vagy! Gyere a boxba!

-          Igen! Jeee! – örültem picit.

A Q2-ben továbbra sem javult a helyzet. Az íveket keresgéltük. Megint volt sok hibám, mikor az utolsó gyorsnál Fernando mögött voltam épp, de úgy, hogy azért ne terítsen be a víz. Próbáltam lekövetni milyen íveket használ. egész jól ment. És nem is csúszkáltam annyira. Áthaladtam a célvonalon. A rádió süket volt.

-          Bent vagyok? – kérdeztem. Nem jött válasz. A rádióm azt hiszem beázott. Remek. Visszahajtottam és kérdőn toltam fel a plexit. – Na? Hányadik vagyok?

-          9. helyen bejutottál! Barichello-t lökted ki. – mosolygott az egyik szerelő. Nagyon örültem. A képernyőn engem mutattak. Integettem a kamerának. A csapat is örült. Jaime megrázta a kezem, majd megkopogtatta a bukóm. Ő kiesett. 12. lett.

Készültem életem első Q3-jára az F1-ben. Az eső kezdett csillapodni. Koncentráltam. Franz lépett a kocsimhoz.

-          Lau. Nem jó a rádiód. Beázott.

-          Észrevettem. Hogy lesz?

-          Most kimész 1 gyorsra, vissza és utána még a végére kiküldünk. Többre nincs idő.

-          Oks. Értettem.

Eljött a Q3. Megkezdődött. Azonnal kimentem. Esős gumival voltam. A felvezetőn éreztem, hogy hamar szárad a pálya. Van szél. Tehát interrel meg kéne próbálni majd az utsó gyorsomat. Előrébb úgysem juthatok. Erősek. Egy Renault-ot nem tudok leelőzni, nemhogy a többit. Lementem a gyorskört, visszasiettem a boxba, majd a srácok rakták volna fel az új szett esőst. Nagyban intettem, hogy ne. egyik szerelőnek szóltam, gyorsan intézkedtek és megkaptam a kívánt gumit. Mentem a felvezetőm. Elég csúszkálósra sikeredett. A gyors kört próbáltam saját íveken menni. Tervem egész jóra sikeredett. A célvonalon áthaladtam. Vártam, mi lesz. A Parc Fermé-ben leparkoltunk. Csatoltam ki magam, mikor valaki, Felipe megkocogtatta a bukóm. Felnyitottam a plexit.

-          Gratula kislány.

-          Neked is. Nem tudod hányadik lettem?

-          Az 5. Előlem indulsz! Van bátorságod. – mutatott a gumiaimra. Nevettem egyet, majd kipattantam. Vidáman léptem be. Fer és Sebi épp most indultak kifele. Kaptam egy pacsit Sebitől, Nando pedig megölelt. Megnéztem a táblát.

Sebi, Nando, Mark, Lewis, Én, Felipe, Jenson, Nico, Michael, Robert. Az 5. vagyok! Tényleg! És el sem hiszem! ÉN! 5.