Az interjúra kimentünk. Sokan voltak nálam. Többen, mint a Felipénél. Láttam, hogy eleinte nagy szemekkel figyel felém. Záporoztak a kérdések. Milyen érzés az 5. helyről indulni? Mit fogok újoncként kezdeni a nagyok közül rajtolva. Milyen esélyeim lehetnek holnap? Mi a stratégia? Milyen a viszonyom Jaime-vel és Fernando-val. Pont ezekre a magánéleti dolgokra nem tudtam már válaszolni. A csapat Home-jába is nehezen tudtam visszamenni. Sok fényképész volt körülöttünk. Ennyire még soha nem nyüzsögtek körbe, de nem is akarom, hogy nyüzsögjenek. Szinte szó szerint estem be az épületünkbe. A csapat tapsolt, majd mindenki jött gratulálni. Kezdtem kellemetlenül érezni magam.

-          Srácok. Ne. A ti érdemetek is.

-          De te vezettél.

-          Szerencsém volt. Most lezuhanyozok. – akartam volna a szobám birtokba venni.

-          Laura. – megfordultam. Bernie Ecclestone jött be a Home-unkba. A srácok csak mosolyogtak. – Gratulálok a mai eredményedhez.

-          Köszönöm, de nem csak az én érdemem. – mutattam körbe.

-          Holnap tanítsd meg a fiúknak!

-          Mindent megteszünk. – mosolyogtam zavartan. Ekkor Franz és még Horner is jöttek. Már most elegem van ebből a nagy figyelemből.

-          Laura. Gratulálok. – ölelgetett meg Franz. Horner fordult hozzám.

-          Ha ilyen jól haladsz, egyszer még szívesen látunk a Red Bull-nál.

-          Jaj, köszönöm. – közben szemem sarkából láttam, hogy Jaime idegesen kiszalad a Home-ból, Icu pedig futott utána.

-          De ehhez még sokat kell bizonyítanod! – figyelmeztetett. Bólintottam. – Sebastian is kemény munka árán ért oda hozzánk. Szóval hajrá.

-          Oké…

-          Most hagylak titeket. – Bernie és Horner is távoztak. A srácok közben megveregették a hátam.

-          Jaime hova ment?

-          Biztos dolga akadt. – mondta az egyik szerelő furcsán.

-          És Noncsi hol van?

-          Kimi hívta. Telefonon beszél.

-          Oks. Akkor most elzárkózok a szobámba. Kell egy kis nyugi.

Leültem és próbáltam lenyugodni. Egy zuhany után ez sikerült is, majd átöltöztem. Mikor kimentem már kevesebben voltunk. Leültem, ettem valamit, majd mentem a kamionokba elemezgetni. Soka még gratuláltak kint nekem. Mikor a kamionba értem Jaime és Tom a saját adatait elemezgették. Noncsi egy szendvicset evett.

-          Sziasztok. De csend van itt.

-          Szia. – köszöntek Jaime kivételével. Mi baja a bikucinak vajon?

-          Essünk neki. – vettem el a papírjaim. – Jó étvágyat.

-          Köszi.

Az egyik lapon valamiért el volt maszatolódva pár adat. Tom épp felállt.

-          Tom. Hova mész? – kérdeztem meg.

-          Valami kajáért. Megéheztem.

-          Megkérhetlek, hogy ezt egy másik példányban kinyomtattatnád? Elmaszatolódott.

-          Miért ugráltatod a mérnököm? Ott ül melletted a te mérnököd. – szólt bele Jaime. Értetlenül néztünk mindhárman a bikucira.

-          Kinyomtatom. – vette el a lapot Tom, majd kiment. Jaime-t néztük.