A bikuci a papírokba mélyedt. Megköszörültem a torkom. Felnézett.

-          Ez mi volt?

-          Csak miért az ÉN mérnököm ugráltatod?

-          Jaime. Volt már, hogy te kérted Noncsit, hogy hozzon fel a büféből neked is ásványvizet, vagy papírt is fénymásoltattál vele. Szívességet kértem, és Tom-ot ez miért zavarta volna?

-          Engem zavar, mert így később tudjuk ezt befejezni.

-          Befejezzem? – nyúltam a papírért. Elvette előlem.

-          Nem kell.

-          Mi bajod? Te féltékeny vagy?

-          Én? Dehogy. – nevetett fel. Visszamélyedt a papírok közé. Noncsi megrántotta a vállát. Kielemeztük az adatokat hamar. Épp beszélgettünk. Kimi rallyzásáról mesélt. Hogy milyen jól érzi magát, és be volt öltözve gladiátornak.

-          Laura. – szólalt meg Tom. Érdeklődve figyeltem rá. – Fernando tényleg indul a Tour-on?

-          Mi? Tour de France-on? Honnét hallottad? Dehogy indul! Veszélyes!

-          A Paddockban mindenki erről beszél, de persze te nem hallottad, mert mivel voltál elfoglalva?

-          Megyek, mert felfordult valamiért a gyomrom. – és kisiettem a kamionunkból. A Ferrari Home felé vettem az irányt. Nagyon dühös voltam. Noncsi is jött.

-          Hova sietsz?

-          Kivallatom azt az őrült spanyolt.

-          Baj, ha indul?

-          Igen! Féltem! Nem akarom, hogy azon a kerékpáron, abban a tömegben induljon!

-          Fer tudja mit csinál. Ne veszekedj ez miatt vele.

-          Nem fogok. Csak leveszem a fejét, ha nem szólt nekem, mik a tervei.

Már odaértünk és elcsíptem egy szerelőt. Azt mondta Fer nem ér rá, mert elemez. Nem tudja mikor végez. A parkolóba mentem és egy fa alá leültem. Vártam. Csak járt az agyam. Semmi nem érdekelt. Még az eső is elkezdett zuhogni. Kicsit kezdtem már fázni, mikor végre a sötétben – mert már 10 óra elmúlt – megláttam Fernando-t követtem. A kocsinál értem utol. Ő nem vett észre.

-          Miért? – kérdeztem sírva. Ijedten megfordult. Aggódva nézett rám.

-          Kincsem. Hát veled mi történt? Miért áztál ennyire el? – vette le a pulcsiját, és terítette volna rám. Visszavágtam hozzá a pulcsit.

-          Mi az, hogy indulsz a Tour-on? Miért nem szóltál?

-          Mi van? – döbbent le. – Te most ez miatt áztál el?

-          És ha igen?!

-          Ne hisztizz. Lehet indulok. De most hulla vagyok erről veszekedni. Mars a kocsiba! Csurom víz vagy! Meg fogsz fázni!

-          Nem érdekel! Nem ülök a kocsiba! – kiabáltam. Pár szerelő felénk nézett. Ők is most indultak haza. Fer megfogta a kezem, majd betuszkolt a kocsiba. Beült mellém, becsatolt, majd elindultunk. Dideregve ültem mellette.

-          Nagyon megérte most ez miatt veszekedni. Jól megfázol. Holnap futam, te lány!

-          Akkor is legyőzlek.

Felsóhajtott. A hotelben beküldött a fürdőbe. Lezuhanyoztam, majd kiléptem. A hálóban az ágyneműt rendezgette épp. Megfogtam a párnám.

-          Hova, hova?

-          Nem alszok veled!

-          Édesem… Ne pufogj már!

-          De! Nem alszok veled!

-          Oké. – felpattant, megfogta a párnáját, takaróját és kisétált a hálóból. A kanapén foglalt helyet… Befeküdtem egyedül az ágyba, és forgolódtam. Sokára elaludtam.

Reggel felkeltem és kimentem a konyhába. Az asztalon volt egy tál reggeli és egy cetli.

Jó reggelt Drága!

Csináltam reggelit neked! Remélem már nem durcizol. Főleg nem a Tour miatt. Majd beszélünk még erről! Sietnem kellett. Van pár fontos dolgom.

Puszi: Ferni

Fontos dolog? – és összegyűrtem a cetlit. Megittam egy pohár vizet, majd kissé megszédültem. A homlokomra tettem a kezem forró volt. Nem akarom tudni! Inkább irány a pálya!