Már készültünk a bulira. Fernando elegánsan felöltözött. Én egy vörös koktél ruhát vettem fel. Már épp az ezüst szandálom csatoltam be, mikor megláttam, hogy Fer valamit eltett.

-          Az mi?

-          Mi mi? – kérdezte.

-          Hát, amit eltettél.

-          Ja, az? Semmi. Kész vagy? Nem akarok elkésni. – vigyorgott. Kiöltöttem a nyelvem rá, majd felálltam.

-          Kész vagyok drága.

-          Akkor indulás. Bajnokom. – csókolt meg. Úgy éreztem a mai nap már nem is lehetnék boldogabb.

A buli helyszíne Kimi yachtja volt. Ünnepeltük a futam eredményét és Kimi rallys eredményét. A 7. helyre küzdötte fel magát. A lányokkal félre vonultunk és beszélgettünk, hogy ki hova megy most a Maláj Nagydíj után. Mindenki valami trópusi szigetet szemelt ki a párjával. Jó volt őket hallgatni. Jókat nevettünk, majd mentünk táncolni. A srácok is csatlakoztak és szuper buli alakult ki. Még Jaime is rendes volt most. Lehet rájött, hogy zizike volt. Egy lassabb szám csendült fel. Épp keringőre való. Keringőztem tehát Nando-val. Csak ő volt és én. Kizártunk mindent. Közel bújtam hozzá.

-          Szeretlek. – suttogta.

-          Én is téged. Bocsáss meg amiért kiborultam tegnap. Nem tudom, mi lehetett velem. Talán nem akarlak elveszíteni. Féltelek. – néztem a szemébe. Félmosolyra húzta a száját.

-          Én is féltelek téged. Te vagy a mindenem. Nem tudnék nélküled élni, azt hiszem.

-          Szeretlek.

-          Szökjünk ki kicsit. Beszélni akarok veled.

-          Menjünk.

Kézen fogva mentünk ki. Leültünk a yachton kint a csillagos ég alá. Egy hulló csillagra figyeltem fel. Fer is.

-          Nézd csak! Kívánjunk valamit.

-          Oké. – becsuktam a szemem. Kívántam, majd kinyitottam a szemem.

-          Mit kívántál? – kérdezte.

-          Ha elmondom, soha nem teljesül.

-          Oké. Akkor ne mondd el.

-          Miről akartál beszélgetni?

-          Sok minden történt velünk. – simizte az egyik kezével a karom. – Amikor megismerkedtünk, te a szekrényben voltál. – az emlék felvidított. Behunytam a szemem, és felidéztem emlékem.

Befutottam az épület ajtaján, és nekidőltem annak. Pár pillanat múlva lépteket hallottam. Felnéztem. Te jó ég! A férfi öltözőbe jöttem be! Ki kéne… Ajaj, Fer közeledik! Mit csináljak? Szekrény! – bebújtam a szekrénybe és imádkoztam. Nyugalom, nyugalom…
- Átöltözök, és akkor mutasd meg mit tudsz a pályán! – hallottam a nevetését, majd ajtócsukódást.
Itt van valahol a szobában! Találtam egy pici rést. Azon leskelődtem. Levette a naciját! Ááá! ÉS a pólóját is! Egy szál boxerben van! De édes! Elolvadok itt! Hopp. Elindult a szekrény felé. Miért? Mi van itt… Ajaj.. Itt az overall! Hova bújjak? Nincs itt semmi búvóhely! Le fogok bukni! Becsuktam a szemem, és a kezem is elé raktam. Pár pillanat múlva a szekrény ajtajának halk nyikorgását hallottam meg. Lassan kinyitottam a szemem. Döbbenten nézett rám. Végigpillantottam rajta, majd elvörösödtem teljesen.
- Őőő… Szia!
Csodálkozva nézett rám. Kis mosolyra húzódott a szája.
- Szia. Hát te mit keresel a férfi öltözőben?
- Tudod, elvesztettem valamit, és…
- A férfi öltözőben kerested?
- Mert… Messze volt a női öltöző! Meg, zárva, szóval, azért vagyok itt.
- ÉS a szekrényben elbújva?
- Zajokat hallottam, és nem akartam, hogy meglássanak. Ilyen vagyok. – vigyorogtam.
- Azt hiszem értem. – húzódott félmosolyra a szája. – Fernando Alonso.
- Laura Wéber. – fogtam vele kezet.

-          Sok szép emlék, de van köztük pár rossz is. – komorult el Fer. Erre én is felsóhajtottam. – Sok fordulat, kaland, és ez idő alatt rájöttem, mennyire fontos vagy számomra. – mosolygott. Letérdelt előttem. Mit akar? Csak nem..

-          Fer…

-          Laura. Hozzám jössz… feleségül? – kérdezte MAGYARUL! Teljesen ledöbbentem. Alig jutottam szóhoz. Gondolatban már kiabáltam, hogy IGEN, de nem jutottam szóhoz. Mély levegőt vettem, hogy lenyugodjak kicsit.

-          Igen! – mondtam ki. Könnyek gyűltek a szemembe. -  Igen! Igen, igen IGEN! – ugrottam a nyakába!

-          Szerelmem. – felhúzta az eljegyzési gyűrűt a kezemre. Megcsókoltam.

-          Kérdezd meg megint. – vettem elő boci szemeket.

-          Hozzám jössz feleségül? – vigyorogva kérdezte.

-          Még egyszer!

-          Hozzám jössz feleségül?

-          Még egyszer lécci! – mosolyogtam.

-          Hozzám jössz?

-          IGEN, IGEN, IGEN és IGEN! – csókoltam meg.

A többiek is kijöttek és tapsoltak meg gratuláltak. Amint ránéztem Ferre, akit közben épp Robert ölelt meg éreztem azt a szerelmet. Elöntött a melegség és a biztonság érzet. Senki nem választhat minket el, és tudom, hogy ránk még sok boldog és kalandos év vár. Remélem ez a mesebeli álom soha nem foszlik szerte. Egy csókot küldött felém Fer. Szeretem! Nagyon szeretem!!!

Vége…