Sikeresen elhagytuk a kórház kávézóját nevetéssel kísérve.

Mikor Toni felállt az asztaltól, én a nevetéstől visszahuppantam a székre. A kávéfolt ott éktelenkedett a nadrágján, ami igazán érdekesen nézett ki.

Toni nem értve min nevetek annyira, kérdőn nézett rám, mire én csak a nadrágjára mutattam nevetéstől való könnyeimmel küszködve. Miután ő is észrevette, zavarában eresztett egy félmosolyt, majd felkapart a székről. Az autóig úgy mentünk, hogy ő szorosan a hátamhoz préselődött. Én ettől csak még jobban nevettem, mire ő előre hajolt és megpuszilta a nyakam.

-          Alice, Toni! Várjatok! – kiáltott utánunk egy női hang. Mindketten megfordultunk.

-          Huh, Alice otthagytad a táskád – állt meg előttünk Katie, s átnyújtotta a fekete szütyőt. Én pedig elrontva egy remek Tonival töltött délutánt, megkérdeztem Alice-t.

-          Nem jössz velünk?

                                                                *

-          Szóval most akkor Kimi és Atte összeköltözik? – kérdezte Toni, miközben már hazafelé tartottunk. Toni vezetett, míg mi hátul beszélgettünk Katie-vel,

-          Nagyon úgy tűnik. Legalábbis mikor eljöttem ezt mondták – felelt neki Katie, aki utána vidáman fordult vissza hozzám. Majd hirtelen felsikoltott.

                                                              *

-          Látom, visszajöttél – szólt  Kimi az ágyából, mikor meglátta, hogy felkeltem. Megpróbáltam felülni, hogy körbenézzek, de nem igazán sikerült.

-          Alice, maradj fekve – hallottam Katie hangját.

-          A kórházban vagyok? – kérdeztem tőlük, Kimi bólintott, míg Katie igennel válaszolt. – Karamboloztunk?

-          Igen, és… - csuklott el Katie hangja. Én felültem, hogy körbenézzek, csak Kimi, Atte Rami és Katie volt ott. Toni hiányzik. S beugrott valami…

-          Nem, az nem lehet…

-          De igen – felelte lehajtott fejjel Atte – Elment teáért…

-          Oh, hogy b******k meg! Azt hittem már valami baj történt…

-          Bocsi – vigyorgott Atte -, de nem tudtam kihagyni.

-          Te szemét vagy – kiáltottam neki, és hozzávágtam a párnám. Bár lehet, hogy nem kellett volna. Benyilall mellkas tájban, és összegörnyedtem.

-          Valami baj van? – fordult felém Kimi.

-          Áh, nincs semmi – majd mély levegőt vettem, és kiegyenesítettem a hátam, majd belépett Toni. És egyben van… teljesen, csak egy apró karcolás van az arcán.  Huh, megnyugodtam.

-          Minden rendben? – kérdezte tőlem, miközben mindenkinek odaadott egy csésze teát.

-          Persze – mosolyogtam rá. – Én mikor mehetek majd haza?

-          Elméletileg te is holnap, de nem szabad mozognod, feküdnöd kell – mondta Katie. – Nekünk most mennünk kell Attéval. Legyetek jók! Sziasztok! – libbent ki, majd Atte is elköszönt, s követte a lányt. Miért néz rám mindhárom pasi? Ez így nem ér…

-          Ehm, ez egy forgalmas nap volt – szóltam, mire mindegyik szúrósan néz rám. Nem értem mi bajuk, végül is én vagyok egy szobában Kimivel. Úristen… én együtt töltök egy éjszakát ezzel? Hm, ha most Ms. Latret itt lenne, rám pirítana, hogy nem ezzel, hanem vele. Egy egész éjszaka… nehéz lesz…

-          Igen, lehet forgalmasnak nevezni – szólt Kimi. Majd ennyi, beállt a csend. Rami felállt a székéről, és kinyújtóztatta tagjait.

-          Nekem is mennem kell – mondta. Kis mázlista… - Holnap majd jövök még. Sziasztok.

Hm, elment. Már csak hárman vagyunk. Ez érdekes.

-          Azt hiszem megyek én is – mondta Toni. Odalépett Kimi ágyához, és kezet fogott vele, majd odajött hozzám. Meg akart csókolni, de elfordultam, s így egy puszit kaptam az arcomra. – Holnap majd én is jövök. Sziasztok!

-          Szia – köszöntünk el mi is, miután Toni kiment a szobából, csend telepedett a szobára.

Kimivel nem néztünk egymásra, kerültük egymás tekintetét. Kezdett már kínos lenni a csend, majd megszólalt.

-          Hosszú este elé nézünk.

-          Igen – nevettem el magam rajta.

-          Amikor elmentettek jött az orvos, és azt mondta, hogy még visszatérhet az emlékezetem, de emellett is lehetek még pilóta.

-          Oh, ez jó hír, nem? – kérdeztem.

-          Annak kéne lennie, viszont én úgy gondoltam, hogy nem leszek forma1-es pilóta.

-           Nem? De hát… Kimi, ezt nem gondolhatod komolyan… Te vagy a legkeresettebb pilóta, 65% forma1 nézőnek te vagy a kedvence. Az több mint a fele. És ha mégis abbahagynád mihez kezdenél?

-          Még nemtudom, de úgy hiszem, van annyi pénzem, hogy egy életre elég legyen – felelte.

-          Ez mondjuk igaz – mondtam neki. – Na de hát akkor is, nekem is te voltál a kedvencem, ameddig meg nem ittad a szülinapi piámat, meg ugye ki is rúgtak az állásomból, bár ez az én hibám… de nem is igaz, amit itt össze-vissza hadoválok – azt hiszem tiszta vörös a fejem – nekem még most is te vagy a kedvenc versenyzőm, bár igaz, hogy most mondtad, hogy nem leszel már az, így most nemtudom, hogy mi vagy… kedvenc mi? – kérdeztem tőle, miközben már lángra gyúlt az arcom. Nem válaszolt, de ott volt az orrom előtt. Mikor kelt ez fel az ágyból? Közelebb hajolt az arcomhoz, majd megcsókolt.

-          Úgy érzem, hogy a kedvenc pasid lettem – vigyorgott, majd visszamászott az ágyába.

-          Ah – sóhajtottam.

-          Mi az? – kérdezte, miközben a párnája körül ügyködött.

-          Annyira hagyhattál volna időt, hogy visszacsókoljak – mormogtam neki. Én ezt most komolyan kimondtam? Nagy nehezen felálltam az ágyból, és elmentem az eldobott párnámért, és amikor fordultam vissza, Kimi megint csak az orrom előtt volt.

-          Én úgy tudtam, hogy Toni a barátod… és akinek van barátja, az nem akar mással csókolózni – mondta nekem. Francba…

-          Tulajdonképpen nem a barátom… - próbáltam valahogy… hm mentegetőzni?

-          De igen, és addig ne is álmodj, hogy megcsókollak – vigyorgott rám szemtelenül, én meg fogtam, és fejbe vágtam a párnámmal.

-          Na de Alice, ne legyél türelmetlen… - vigyorgott tovább. S durr, kapott még egyet. Ő pedig fogta, kivette a kezemből a párnát, és újra megcsókolt. Most volt időm visszacsókolni. Nyelve az enyémmel játszadozott, míg én fájdalmam ellenére átkaroltam.

S ekkor lépett be Toni.

Megj: Tudom, hogy elmaradtam…Bocsika… :D De nem volt ihletem, és először megakartam ölni Tonit, és Katie-t is, de nem tettem, mint látjátok… ehelyett egész más jött ki belőle :D Remélem azért olvassa még valaki =) ( Hm… Kimi nem fog rally-zni az biztos, mert nagyon hülye vagyok a WRC-hez… így valami egészen más lesz :D )