Borzaszt� fejf�j�sra �bredtem. �gy hasogatott a fejem, mintha valaki balt�val akarta volna megl�kelni. Ny�sz�r�gve fordultam a m�sik oldalamra, azt�n tettem a fejemre a p�rn�t, visszaaludni azonban nem tudtam.

Zargat�m �jra kopogott. H�rom, gyors koppint�s az ajt�n, nekem mennyd�rg�snek t�nt, b�rmennyire igyekeztem figyelmen k�v�l hagyni. Magamban szebbn�l szebb szidalmakat megfogalmazva k�sz�l�dtam ki a takar� al�l, �s – �jabb kopog�s k�zben – csoszogtam el az ajt�ig, kinyitva azt, teljes r�l�t�st adva a lakoszt�lyra. �n ugyanis az ajt� m�g�tt �lltam.

— A. J.?

— Hmm? Ne kiab�lj! – indultam vissza az �gyhoz, a nyitott bej�ratban hagyva a meglepve �lldog�l� Jensont.

— Nem kiab�lok. Aludt�l? – j�tt beljebb, becsukva maga ut�n az ajt�t. �n k�zben el�rtem az �gyig.

— Nem, k�m�ban fek�dtem. – morogtam, �szint�n elmondva v�lem�nyem. T�nyleg �gy �reztem magam, mintha egy pillanatot sem aludtam volna. – Soha t�bb� alkoholt, egy cseppet sem!

— L�tom, harap�s kedvedben vagy. B�r, nem csod�lom annyi alkohol ut�n.

— Nem volt olyan sok! – hisztiztem.

— Aham. J� napot! A hetvenes szob�b�l telefon�lok, legyen sz�ves s�s k�v�t felhozni…

— F�jdalomcsillap�t�! – sip�tottam k�zbe.

— … egy poh�r v�zzel �s f�jdalomcsillap�t�val! K�sz�n�m! – fejezte be a rendel�st.

— Kinek a k�v�? H�ny �ra? – b�jtam vissza a takar� al�.

— T�z �ra. A k�v� pedig neked, m�snaposs�g ellen. Nem hiszem, hogy �r�ln�nek Zoli�k, ha �gy vinn�lek haza.

Felny�gve b�jtam m�g a p�rna al� is.

Nagyb�ty�mnak igaza volt. Leer�ltette velem a borzalmas �z� fekete l�tty�t, ami els�nek er�se fejbe v�gott, �s a h�ny�s sz�l�re sodort, ut�na viszont val�ban jobban �reztem magam, �s kezdtek tisztulni a dolgok.

A mosd�kagyl� felett �lltam, arcomb�l cs�p�g�tt a hideg v�z, mellyel nemr�g megmosakodtam. Mi t�rt�nt hajnalban? Eml�kszem a bulira, a j� t�rsas�gra. Sebivel indultunk haza. A kocsi… a recepci�… a lift… A Cs�k! �risten! – d�nt�ttem homlokom a hideg t�k�rnek.

A cs�k. �des volt, �s fantasztikus. �s hatalmas bakl�v�s! Meglepett, de att�l f�ggetlen�l visszacs�koltam, azt�n elvigyorodva l�ktem el magamt�l a r�szeg sr�cot. Igen, �gy volt. K�zben fel�rt�nk az �n emeletemre, egy sz� n�lk�l, integetve k�sz�nt�nk el. Be�rve a szob�ba pedig f�radtan d�ltem el az �gyon, �s nyilv�n azon nyomban el is aludtam.

M�lyet s�hajtva n�ztem fel. Tiszt�znunk kell. Nagyon gyorsan! M�g ma! Pl�ne, ha nem indult m�g haza… Nekem volt m�g k�r�lbel�l m�sf�l �r�m, nagyb�ty�m�k mag�ng�pet b�reltek a haza�tra, nem volt k�rd�s, hogy engem is visznek.

Megt�r�lve az arcom, fordultam el sz�rny� t�k�rk�pemt�l, �s indultam a Kis N�met keres�s�re. Az ajt�ig jutottam… Kinyitva ugyanis ott �ll, teljes �letnagys�gban, kopog�sra emelt k�zzel…

— Szia! – k�sz�nt megh�kkenve, el�sz�r ocs�dva fel.

— Szia! �pp hozz�d indultam – t�rtam ki neki a bej�ratot. A kanap�ra �lt le. � sem festett t�l j�l.

— Sz�val… elb�cs�zni j�ttem.

— Igen, �n is. Legk�zelebb, rem�lem, t�bb szerencs�d lesz! Szia!

— Szia!

Percek teltek el, egym�ssal szemben �lve, k�nos zavarban.

— Sebi…

— A. J. … - egyszerre sz�laltunk meg. Norm�lis esetben nyilv�n mindketten nevet�sben t�rt�nk volna ki, most azonban csak intettem, hogy folytassa.

— Jaz, nem akarlak megb�ntani, kedves vagy �s gy�ny�r� �s rendk�v�li l�ny! A cs�k… j� volt, de szeretn�k bocs�natot k�rni miatta! Nem tudom, mi �t�tt bel�m, az egyetlen ments�gem, hogy r�szeg voltam, de tudom, hogy ez nem el�g! De meg kell �rtened, hogy �n Hann�t szeretem…

— Ne mondd tov�bb! – szak�tottam f�lbe mosolyogva m�r- m�r k�ts�gbeesett magyar�zkod�s�t. Hatalmas k� esett le a sz�vemr�l. �n nemr�g l�ptem ki egy nem �pp boldog kapcsolatb�l, �s �lveztem az egyed�ll�tet. Sebi pedig Hann�t szereti, �s ez �gy van rendj�n. Egy�ltal�n nem potenci�lis szerelemk�nt tekintettem a N�metre. Eszembe sem jutott soha.

— Az a cs�k t�nyleg j� volt, elismerem. De �n is r�szeg voltam, �s �n sem tudok felhozni mit arra, hogy visszacs�koltam. Nem szeretn�m, ha kellemetlens�ged sz�rmazna bel�le, �s rem�lem, Hann�val sem lesz emiatt semmi gond. Kedvellek, de csak mint bar�tot.

— Akkor j�! – s�hajtott fel megk�nnyebb�lve. – De t�nyleg ne �rts f�lre, t�nyleg iszony� j� fej vagy, �s megszerettelek ez alatt a h�tv�ge alatt, de olyan vagy, mint a h�gom. H�lyes�g ez k�t nap alatt?

— Nem tudom – vallottam be �szint�n. – De �n hiszek a fi�-l�ny bar�ts�gban. L�k�tt N�met!

Azut�n a t�z perc ut�n m�r mosolyogva �lelt�k meg egym�st, �s k�t puszival b�cs�ztunk el. Eb�dre ettem n�h�ny falat korhely levest, er�s r�besz�l�sek hat�s�ra, majd a rept�rre kitaxizva, negyed egy k�r�l indult a g�p�nk. Tal�n eddigi legjobb rep�l�sem volt, hiszen �tsz�ll�sok n�lk�li, zavartalan utunk volt, �s nagyon boldog �s felszabadult voltam. Persze, az�rt a m�snaposs�g bezavart kicsit a dologba.

F�l hat k�r�l landoltunk Ferihegyen, k�lcs�n�s bemutatkoz�s ut�n nagyb�ty�m�k tov�bb mentek Monac�ba.

Otthon a napok gyorsan �s kicsit monotonon teltek. A mes�s h�tv�ge ut�n visszaz�kkentem az iskola h�tk�znapjaiba, ami egy�ltal�n nem esett j�l. Kitti �s Csenge term�szetesen m�r m�snap let�madott, ami viszont meglepett, hogy t�bb oszt�lyt�rsam is k�rdez�sk�d�tt, r�ad�sul egy�ltal�n nem bunk� m�don. K�rdeztek a csal�domr�l, Jensonr�l, a Forma1-r�l. Az interj�, na �s persze nyilatkozatom h�re vill�mgyorsan terjedt.

— Nem, nem tudok semmit a fejleszt�seikr�l, sem egy�br�l! Ugyanolyan k�zember vagyok, csak k�zelebbr�l tudom n�zni a kocsikat, illetve bemehet a motorhome-ba!

— A pil�t�k? Kikkel ismerkedt�l meg?

— Sokakkal. Mind nagyon j� fejek. Ott van Lewis, vagy a Mercedeses Schumi �s Rosberg, Vivian, a bar�tn�je, �s Sebi…

— Sebi? – h�pogott az egyik l�ny, aki a t�meghez ver�d�tt.

— Sebastian Vettel.

— �risten, nem mondod komolyan! �h!

— Uramaty�m!

A Kis N�met hallat�n a l�nyok k�r�ben kit�rt a sik�toz�s �s �ltal�nos sutyorg�s vette kezdet�t, mintha legal�bb ott lett volna. Ennek a bej�v� tan�r vetett v�get.

Az egy h�t fecskesz�rnyakon rep�lt el, s azt vettem �szre, hogy v�gyakozom. El Magyarorsz�gr�l, ki a p�ly�ra vagy a paddockba. �lmodoz�somb�l a telefonom cs�rg�se szak�tott ki. Egy idegen sz�m h�vott, �ltem a gyan�val, hogy k�lf�ldi.

— A. J. K�rolyi – sz�ltam bele. Ezt �rti, ha magyar, ha nem.

— Hercegn�! Hogy vagy?