M�snap viszonylag kor�n �bredtem �s egy �desen mosolyg� Fernando Alonsoval tal�ltam szemben magam.

-          J� reggelt Anyuka! Hogy �rzi mag�t? – k�rdezte f�lig �r� sz�jjal, de m�g mindig k�nnyes szemmel.

-          F�radtan, de boldogan. – nevettem r� �s odah�ztam magamhoz, hogy egy cs�kot adjak neki. Mondjuk nem kellett annyit h�zni, j�tt � mag�t�l is.

-          Hmmm… Ez finom volt! – mosolygott r�m. Valami k�l�n�s csillogott a szem�ben. – Szeretlek! K�sz�n�m, hogy megaj�nd�kozt�l magaddal �s a l�nyainkkal! – n�zett komolyan a szemembe.

-          Uram, ez csak term�szetes! – v�laszoltam neki f�lig elpirulva. – Bocsi a tegnapi hiszti�rt, azt hiszem kicsit alacsony a f�jdalomk�sz�b�m!

-          Vettem �szre. De ez�rt vagyok �n! – �lelt �t, majd beb�jt mell�m az �gyba. – Nemsok�ra hozz�k a kicsiket, megtan�tanak, hogy kell megetetni �ket. Bent maradhatok? – k�rdezte most � pirulva.

-          Ha szeretn�l, akkor term�szetesen. – adtam meg az enged�lyt. �ppenhogy csak b�lintottam, m�r be is j�tt a n�v�rke a kicsik�inkkel.

-          Ohh, j� reggelt! – k�sz�nt nek�nk kicsit meglep�dve. – A bab�k m�r �hesek, �gyhogy gondoltam behozom �ket.

-          Ez csak term�szetes. – mosolyogtam r�. – J�hetnek is, csak fel�l�k.

-          Seg�tek kicsim. – aj�nlotta fel Fer �s m�ris megt�masztott h�tulr�l �s felemelte a h�tt�ml�t az �gyon. – �gy j� lesz?

-          Igen. T�k�letes. J�het a szoptat�s. – mondtam magabiztosan, majd Fer kuncog�s�t hallottam. A kis perverz… :D

-          Rendben, akkor most Norat adom oda el�sz�r, ugyanis � �hesebbnek t�nik. – majd odaj�tt �s a kezembe adta a kisl�nyomat.

-          Addig Clarithat megfoghatom? – k�rdezte bociszemekkel Fernando, visszatelepedve mell�m az �gyra.

-          Term�szetesen. – vigyorodott el a n�v�rek gy�ngye.

�gy ker�lt Clara az apuk�j�hoz, aki egyszeriben adott az arcocsk�j�ra vagy 5-6 puszit �s meghat�dva tekintett r�. �gy tartotta, mint egy kincset. T�nyleg hercegn�k�nt b�nt vel�k. Vel�nk. �n Norithara pillantottam �s gomb�cot �reztem a torkomban. �ppen kinyitotta a szemecsk�j�t… Ugyanolyan z�ldesbarna szeme volt, mint az apuk�j�nak. Ugyanaz a tekintet, orr, szem, sz�j… Csuda�des bab�k… Els�rtam magam �r�m�mben, a boldogs�gt�l. Fernando �t�lelt, mik�zben Clarith�t tartotta. � is kinyitotta a szem�t. Az �v� olyan k�k volt, mint az eny�m… Fernando v�ll�ra hajtottam a buksimat �s egy�tt n�zt�k a gyermekeinket. �lvezt�k a pillanatot. Eg�szen addig, am�g a cs�pps�gek fel nem s�rtak, jelezv�n, hogy �hesek.

Szerencs�re az etet�s ment, mint a karikacsap�s. Semmi probl�ma nem volt, valahogy �szt�n�sen �reztem, hogy mi a teend� ilyenkor. Fernando is megillet�d�tten n�zte, ahogy el�bb Nora, majd Clara j�llakik. Majd k�z�sen megb�fiztett�k �ket. Norat Fer, Clar�t pedig �n. Enn�l meghittebb pillanatot el sem tudn�k k�pzelni, minthogy a szerelmemmel k�z�sen gondoskodunk a gyermekeinkr�l. Egy csal�dk�nt. �r�l�k, hogy ezt �t�lhetem vele. Vel�k.

B�fiztet�s ut�n kik�ny�rgt�k a n�v�rk�t�l akt�v bociszemekkel, hogy hagy altassuk el mi, a karjainkban a piciket. Ringattuk �ket �vatosan, m�g Fer egy spanyol altat�dalt �nekelt nekik. �rdekes, hogy �ket is mennyire megnyugtatja a hangja, egyb�l �lomba szender�ltek. Ekkor Fernando fel�llt �s a kis�gyaikba vitte a kicsiket.

-          Ez… nagyon-nagyon … - csuklott el a hangja. Nem tal�lta a szavakat. Csak vigyorogni tudtam rajta. Majd egy sunyi mosoly h�zodott a sz�mra.

-          Eml�kszel mit �g�rt�l? – k�rdeztem t�le. R�ncolta a homlok�t. – Tudod, ha megsz�lettek a kicsik.

-          Ajjj, szeg�ny fejem! – csapott a homlok�ra. – Mi�rt k�nzol azzal a p�link�val?? – ki�ltott fel te�tr�lisan, �n meg kinevettem. Volt ugyanis egy alkunk, egy igen �rdekes alkunk…..