-          Tényleg nem! – nyújtottam rá a nyelvem. – És ne forgasd a szemeid! Inkább világosíts fel!

-          Azt hittem azt már anyukád megtette! – tettette a meglepődést Reni. Néha nagyon ki tud borítani. – Na jóóóó! Nem leszek kőszívű! Ők javarészt Forma1-es pilóták! Az a kis barna, aki kikezdett veled, Fernando Alonso személyesen. 2x VB!!

-          Ettől most el kellene ájuljak? – jajdultam fel a nevetéstől.

-          Nem. Ájulok én helyetted is! – ábrándozott el teljesen a kis sükebóka.

-          Hahóóó! – kicsit belecsíptem a karjába.

-          Hát ez mégiscsak a valóság, nem álom… - húzta újra vigyorra a száját. Mintha benarkózott volna teljesen. Ilyen eksztázisban még sohasem láttam. – Sikerült a világ legjobb pilótái mellé költöznünk! ÁÁÁÁÁÁÁ – ezzel felpattant és fel-alá kezdett ugrálni a heverőn. – Nos, most már jól vagyok. – huppant le kb. 5 perc talajszint, jobban mondva heverőszint elhagyás és visszatérés után. – A szőkéd, akivel sikerült olyan nagyon jól összemelegedned, Kimi Raikkönnen, finn nemzetiségű, szintén világbajnok. A két transzvesztita hajlandóságot mutató srác pedig Robert Kubica és Sebastian Vettel. Ők is benne vannak a top 5 pilóták csoportjában. Legalábbis nálam.

-          Értem. Hát jól kifogtuk őket, annyi szent. – vigyorogtam immár én is. – Kíváncsi leszek a történet további alakulására.

-          Én is! – nevetett fel Reni lelkesen, miközben tapsikolni kezdett. – De most szerintem menjünk aludni, úgy hallom a bulinak vége.

-          Jaja, jól elintéztük! – röhögtünk. – Pacsit ide!

Másnap reggel a konyhában reggeliztünk, amikor félénk kopogtatásra figyeltünk fel. Kő – papír – ollóval kisorsoltuk, hogy ki hagyja ott a fincsi reggelijét és menjen ajtót nyitni. Reni volt az a szerencsés, aki félbe hagyhatta a táplálkozást.

Amikor kinyitotta a bejárati ajtót, kisebbfajta nyikkanást hallottam a részéről, majd hebegett-habogott, ami tőle igencsak szokatlan dolog volt. Kíváncsi lettem, hogy mi okozhatta ezt a tudathasadást nála, de sejtettem a titok nyitját: valamelyik pilóta rághatta a küszöbünket.

És milyen igazam is lett! Egy ifjú szőkével tért vissza a reggeli maradványai fölé.

-          Szia! – nyújtott kezet az eddig még idegen srác. – Sebastian Vettel vagyok!

-          Harmatos Jó Reggelt! – mosolyogtam rá. – Kiss Laura vagyok! Csak nem követségben vagy nálunk?

-          Honnan tudod? – hökkent meg a kicsi német.

-          Számítottam egy ilyen szánjuk-bánjuk látogatásra. – vigyorogtam rá. – Csak nem gondoltam volna, hogy annak a finn szeszkazánnak és az impotens spanyol haverjának nem lesz annyi bátorsága, hogy ők jöjjenek át. – magyaráztam a két hallgatóm hörrenése közepette. – Úgyhogy felesleges a bocsánat kérés, legalábbis részedről! A zsinórok maradnak!

-          Ó, hogy mondjam ezt meg nekik? – tette fel sóhajtva a kérdést.

-          Szóban, esetleg írásban. Persze a fogyatékos emberek részére fenntartott jelbeszéd is erősen ajánlott. Talán azzal célt érsz. – vigyorogtam rá, miközben ő visszamosolygott.

-          Tetszik a stílusod! Kicsit pikírt, lányhoz képest szokatlanul szókimondó, de ez benne a legjobb! – nevetett. – Látszik, hogy nem egy nyafka picsa vagy, már elnézést a kifejezésért!

-          Semmi baj! Ezt most bóknak veszem. – kuncogtam, majd Reni meghívta reggelire a srácot.

-          Csajok, ezek a palacsinták isteniek! Vihetek párat magammal? – nézett ránk boci szemekkel. – Kiminél semmi ehető nincs! – sopánkodott.

-          És iható? – szúrta közbe vigyorogva Reni.

-          Az van… Dögivel. – sóhajtott újra, miközben egyetlen harapással újabb palacsintát tüntetett el.

-          Természetesen vihetsz magaddal. Mindjárt csomagolok is párat. – jelentem, legalább 20 db-ot ajándékoztunk túlélő készlet gyanánt Sebinek.

-          Lányok, ti angyalok vagytok…. – ölelt meg mindkettőnket búcsúzásképpen. – Azért a mai nap folyamán pár látogatásra még számítsatok.

-          Értettük kapitány! – szalutáltunk neki nevetve, majd Basi elindult a finn rezidenciája felé, mi meg vissza a házba. Gyanítottuk, hogy több tonna főtt ételre lesz szükségünk, ha szépen sorban az összes srác átjön hozzánk. Legalább adjuk meg a módját.