Febru�r 9-�n Fernek sajnos m�r el kellett utaznia Jerezbe, a m�sodik Ferraris tesztj�re. Nagyon izgatott volt miatta, viszont egy hatalmas adag lelkiismeretfurdal�sa is volt az�rt, hogy itthagy engem a gyerekekkel.

-          K�r, hogy nem novemberre v�rtuk a kicsiket, akkor sokkal-sokkal t�bbet lehetn�k most veletek! – ny�g�tt fel panaszosan, miut�n m�r vagy h�romnegyed �r�ja b�cs�zkodott t�l�nk a nappaliban.

-          Ok�s, legk�zelebb majd �gy id�z�t�nk. – mosolyogtam r� hamisk�san. Felcsillant a szeme.

-          Legk�zelebb? – h�zott oda mag�hoz �s m�lyen a szemembe n�zett.

-          Igen… - feleltem neki elhal�n �s megcs�koltam.

-          Mi lenne, ha az �les nyelvcsap�sokat akkorra tartogatn�tok, mikor Fer hazaj�tt? – toppant be Rob.

-          T�ged m�r megint mi lelt, egyetlen lengyel bar�tom? – d�bbentem meg szerintem teljesen jogosan a viselked�s�n.

-          M�g k�rdezed? Akut n�hi�ny! – adta meg a v�laszt Fernando.

-          Nevessetek csak ki! De mi�rt pont �n nem tal�lok magamnak valami �rtelmes csajt? – tette fel a k�lt�i k�rd�st Rob. Mi csak �sszen�zt�nk Nandoval �s elkezdt�nk r�h�gni, erre a dr�ga bedurcizott �s kitrappolt a kocsihoz. Fer adott m�g k�t gyors puszit, majd ut�na ment.

-          H�, te l�k�tt lengyel! – ki�ltott ut�na �n meg egy j�t nevettem magamban. Nem fognak unatkozni az biztos.

De �n sem, ami azt illeti. M�g mindig el�g f�radtnak �reztem magamat, de megk�rtem mindenkit, hogy menjen haza �s hagyjanak egyed�l a n�gy kisgyerekkel. Ki kell v�gre pr�b�lnunk magunkat, hogy mennyire tudjuk megoldani az �let�nket, hogyan tudunk seg�ts�g n�lk�l csal�dk�nt m�k�dni.

Fernandoval elhat�roztuk, hogy az �prilisi futamokra m�r kimegyek vele, de a gyerekeket addig Ana Mariara �s Jose Luisra b�zzuk. Hagy unok�zzanak egy kicsit. Addig pedig sz�pen csendben itthon nevelgetj�k a 4 kis porontyot.

Mit is mondtam a csendr�l? Babas�r�st hallottam a babyzugb�l, �gyhogy felmentem a l�pcs�n, ellen�rizni, hogy mi a s�r�s oka. Meglepett a l�tv�ny, amivel szembes�ltem.

Bencus �s Bali sz�pen csendben odasettenkedtek a kis�gyakhoz �s ringatni kezdt�k a kisl�nyokat. �nekelgettek is nekik, �s meg is kapt�k �rte a jutalmukat: Clara sz�pen nevetett r�juk, Nora pedig g�gy�g�tt.

-          Azt hiszem ilyen j� nagyb�csikat nem tal�lni minden bokorban! – �leltem �t a sr�cokat, majd a l�nyokra vetettem egy pillant�st. Lassan �lomba szender�ltek. Azt az�rt m�g megn�ztem, hogy nem kell-e tiszt�ba tenni �ket, de nem volt semmi probl�ma. – Itt maradtok vel�k? – k�rdeztem Bali�kat. B�lintottak, hogy igen �s intettek, hogy csendesebben, mert a csajok alszanak. Suttog�ra fogtam h�t. – Akkor �n lemegyek �s k�sz�tek eb�det. Ne felejts�tek el, a tan�r 10-re j�n.

-          Ok�s. – mondta Bencus, �gy kilopakodtam a szob�b�l �s a konyha fel� vettem az ir�nyt.

Ilyenform�n teltek csendesen a napjaink, v�rtuk Fernandot haza. �gy vettem �szre, hogy a testv�reimn�l m�r k�zel j�r ahhoz, hogy teljesen �tvegye az apa szerep�t. �gy v�rj�k �t haza, mint a Messi�st.

Minden nap h�vott minket est�nk�nt �s minden alkalommal vagy 1-2 �r�t besz�lt�nk. Egym�s kez�b�l kapkodtuk a mobilt, olyan voltam �n is, mint egy nagyra n�tt gyerek. Hi�nyzott na.

F�leg a f�rdet�stn�l, az 2 nap alatt k�z�s kis szertart�s lett n�lunk �s �gy vettem �szre, hogy a l�nyok is hi�nyolj�k.

-          T�nyleg? – k�rdezte izgatottan a kagyl� m�sik v�g�n, amikor megpend�tettem neki a gyan�mat.

-          T�nyleg. L�tn�d csak az arcukat, mikor veszem el� a k�dat… Egyb�l n�znek k�rbe, hogy merre van az a l�k�tt spanyol, aki az ap�nknak nevezi mag�t? – nevettem el a v�g�t.

-          Ez most nem volt sz�p! �gy cs�fot �zni az �rz�seimb�l! – r�h�g�tt � is.

-          Meg�rdemelted, mert iszonyatosan hi�nyzol. – s�hajtottam egy nagyot.

-          Te is nekem. De az�rt pr�b�lj meg kikapcsol�dni! Nem szeretn�m, ha t�l sok mindent v�llaln�l magadra �s kik�sz�ln�l! Ha b�rmilyen seg�ts�g kell, csak sz�lj! – k�vetelte aranyosan.

-          Rendben. Ha kell valami, sik�tok.

-          Azt az�rt nem kell. Legfeljebb csak akkor, ha �n csalom el� bel�led egy k�l�nlegesen szenved�lyes �jszak�n…. – egyb�l �tv�ltott egy kaj�nabb hangnemre.

-          H�hh! – ennyire futotta csak a reakci�k�szs�gemb�l, mert cs�ngettek.

-          Hallom, menned kell. Vigy�zz magatokra Szerelmem. Szeretlek! – k�sz�nt el t�lem meg�rt�en.

-          Te is vigy�zz magadra Fernando! – k�rtem a tavalyi baleset�re eml�kezve. – Szeretlek! Szia, J� �jt!

-          J� lesz, mert veled fogok �lmodni. – nevetett a kagyl�ba, mire az a valaki az ajt� m�g�tt r�tenyerelt a cseng�re. – Na j�, most m�r t�nyleg menj.

-          Ok�s. Puszi! – mondtam neki �s kinyomtam a mobilt. Az ajt�hoz mentem �s kinyitottam.

-          Betti! Szijja! – �r�ltem meg a legjobb bar�tn�mnek. De amikor az arc�ra n�ztem, rosszat sejtettem. – Mi a baj? Mi�rt s�rsz?