5. fejezet
2010.04.22. 14:34
Mindent egybevetve egsz kellemes kis dlutnt tltttnk el a srcokkal. Kellemesen sszeismerkedtnk, mentek az lceldsek, a pikrten-pikns tmk felhasznlsval.
- Lnyok, mi lenne, ha esetleg ma este ti jnntek t hozzm? – tette fel a krdst Sebastian.
- Hozzd? – lepdtnk meg mind a ketten Renivel.
- Igen, hozzm. n vagyok a msik szomszdotok! – vigyorgott a kicsi nmet.
- s ezt csak most mondod? – hkkentem meg teljesen.
- Mikor mskor mondtam volna?
- Taln kt falat kztt? – nevette ki a kis nmetet Toni s a ksbb megismert Atte.
- Jl van na! A lnyeg, az gyis a csajok vlasza! Szval jttk? – invitlt meg minket szerny hajlkba Sebi. – J buli lesz!
- El tudom kpzelni! – vigyorogtam a kiskakasra. – n benne vagyok!
- n is! – vlaszolta Reni pirulva, mikzben Fer rmosolygott.
- Csak nekem van olyan rzsem, hogy kettejk kztt alakul valami? – krdezte meg hangosan Robert.
- Nyugi Nagyorr bartom, n is ezzel a sanda gyanval lek. – vigyorogtam r. Kicsit csnyn nzett rm.
- Tudod Lau, ezt igyekszem nem mellre szvni. Ha komolyabban belegondolok, mg bknak is vehetem.
- Merthogy? – nevettem r.
- Azon egyszer oknl fogva, hogy nlunk az a monds jrja, a nemi szerved mrete egyenesen arnyos az orrod mretvel. – magyarzta a lengyel rhgve.
- Errl ne is lmodj! Ezt kapsbl cfolhatom! – nyjtottam r a nyelvem eddigi pasijaimra visszagondolva.
- Mirt, az exeidnek mind nagy orra volt? – rdekldtt kuncogva Atte. Toni folytatta.
- , Rob, gy taln mg neked is van eslyed! – a lengyel kivtelvel mindenki nevetsben trt ki.
- Nem, nem az orruk volt nagy….. – adtam meg vgl nevetve a vlaszt…
Ebd utn gyorsan rendet tettnk Renivel, frdni indult, n pedig elmentem a boltba, hogy vegyek valami pit estre. Plinknk volt otthonrl, de attl mg egy veg nemes nedt vinni kellene… Tequilban gondolkodtam.
A boltban sikerlt viszonylag hamar megtallnom a pia szekcit, br ott nem vrt, kellemetlen ismersbe botlottam. szerencsre nem figyelt fel rm, gy felemelt fejjel prbltam elslisszolni mellette.
- Nocsak, mr nem is ksznsz? – lpett mgm szorosan, amikor a msik pultnl prbltam az llvny legtetejre nyjtzkodva lebnyszni egy veg tequilt. Vagy kettt.
- szre sem vettelek! – feleltem, mg mindig httal neki. Az az veg nagyon nem akart lemszni hozzm.
- Persze-persze. Ne mondd, hogy nem tnt fel a forms fenekem, plussz a krlttnk tlem alldoz nk! – sgta a flembe, az alfelt a popsimhoz szortva. Valami kemny volt ott.
- Nocsak, bedugtl egy veg pit a nadrgodba?
- Szemtelen vagy nagyon… De addig nem nyugszok amg…
- Amg a rudadon nem fogok tncolni… Tudom n, de kurvra nem rdekel! – fjtattam. Ekkor megbillent a polc s majdnem elestem. A tequila megindult lefel. A kezeimet az arcom fl tartottam, hogy megvdjenek s vrtam a becsapdst. De az nem kvetkezett be.
|