Mindent egybevetve egész kellemes kis délutánt töltöttünk el a srácokkal. Kellemesen összeismerkedtünk, mentek az élcelődések, a pikírten-pikáns témák felhasználásával.

-          Lányok, mi lenne, ha esetleg ma este ti jönnétek át hozzám? – tette fel a kérdést Sebastian.

-          Hozzád? – lepődtünk meg mind a ketten Renivel.

-          Igen, hozzám. Én vagyok a másik szomszédotok! – vigyorgott a kicsi német.

-          És ezt csak most mondod? – hökkentem meg teljesen.

-          Mikor máskor mondtam volna?

-          Talán két falat között? – nevette ki a kis németet Toni és a később megismert Atte.

-          Jól van na! A lényeg, az úgyis a csajok válasza! Szóval jöttök? – invitált meg minket szerény hajlékába Sebi. – Jó buli lesz!

-          El tudom képzelni! – vigyorogtam a kiskakasra. – Én benne vagyok!

-          Én is! – válaszolta Reni pirulva, miközben Fer rámosolygott.

-          Csak nekem van olyan érzésem, hogy kettejük között alakul valami? – kérdezte meg hangosan Robert.

-          Nyugi Nagyorrú barátom, én is ezzel a sanda gyanúval élek. – vigyorogtam rá. Kicsit csúnyán nézett rám.

-          Tudod Lau, ezt igyekszem nem mellre szívni. Ha komolyabban belegondolok, még bóknak is vehetem.

-          Merthogy? – nevettem rá.

-          Azon egyszerű oknál fogva, hogy nálunk az a mondás járja, a nemi szerved mérete egyenesen arányos az orrod méretével. – magyarázta a lengyel röhögve.

-          Erről ne is álmodj! Ezt kapásból cáfolhatom! – nyújtottam rá a nyelvem eddigi pasijaimra visszagondolva.

-          Miért, az exeidnek mind nagy orra volt? – érdeklődött kuncogva Atte. Toni folytatta.

-          Ó, Rob, így talán még neked is van esélyed! – a lengyel kivételével mindenki nevetésben tört ki.

-          Nem, nem az orruk volt nagy….. – adtam meg végül nevetve a választ…

Ebéd után gyorsan rendet tettünk Renivel, ő fürödni indult, én pedig elmentem a boltba, hogy vegyek valami piát estére. Pálinkánk volt otthonról, de attól még egy üveg nemes nedűt vinni kellene… Tequilában gondolkodtam.

A boltban sikerült viszonylag hamar megtalálnom a pia szekciót, bár ott nem várt, kellemetlen ismerősbe botlottam. Ő szerencsére nem figyelt fel rám, így felemelt fejjel próbáltam elslisszolni mellette.

-          Nocsak, már nem is köszönsz? – lépett mögém szorosan, amikor a másik pultnál próbáltam az állvány legtetejére nyújtózkodva lebányászni egy üveg tequilát. Vagy kettőt.

-          Észre sem vettelek! – feleltem, még mindig háttal neki. Az az üveg nagyon nem akart lemászni hozzám.

-          Persze-persze. Ne mondd, hogy nem tűnt fel a formás fenekem, plussz a körülöttünk tőlem aléldozó nők! – súgta a fülembe, az alfelét a popsimhoz szorítva. Valami kemény volt ott.

-          Nocsak, bedugtál egy üveg piát a nadrágodba?

-          Szemtelen vagy nagyon… De addig nem nyugszok amíg…

-          Amíg a rudadon nem fogok táncolni… Tudom én, de kurvára nem érdekel! – fújtattam. Ekkor megbillent a polc és majdnem elestem. A tequila megindult lefelé. A kezeimet az arcom fölé tartottam, hogy megvédjenek és vártam a becsapódást. De az nem következett be.