Kíváncsian kandikáltam ki az ujjaim mögül, a felső polc irányába. Kimi nevető arcát láttam meg, kezében ott lapult két üveg tequila.

-          Hmm…. Ezeket szeretted volna? – érdeklődött. – Talán buliba készülsz?

-          Micsoda következtetés. Megfigyelőképességed igazán lenyűgöző.- morogtam, majd a tequilák után kaptam. A kis piszok magasra feltartotta őket, hogy ne érjem el, közben rám vigyorgott. Nem sokáig álltam a tekintetét. Duzzogva elfordultam és megindultam a kijárat felé. Utánam settenkedett.

-          Hova mész?

-          Kimici mentes boltot keresni.

-          Hahaha. És ezeket itt hagyod? – lebegtette meg előttem a második számú kedvenc italaimat.

-          Itt. Máshol is találok belőlük eleget. Szia. – köszöntem el tőle, miközben kiléptem a boltból.

Ő is jött volna utánam, de még a kezében volt a két üveg tequila, amiket nem fizetett ki. Tehát a műszerek csipogni kezdtek, Kimit meg egyből letámadták a biztonsági őrök. Vigyorogva intettem pá-t neki majd elindultam vásárolni. Egészen morcosan nézett utánam.

Amint hazaértem a shoppingolásból, mentem én is fürödni, hajat mosni, készülődni. Persze előtte vagy ¾ órát álltam a szekrényem tartalma előtt, hogy mégis mit vegyek fel. Világsztár pilóták közé mégsem mehet az ember lánya melegítőben, nem igaz?

Végül egy fekete-fehér-szürke masnis ruha, egy fekete flitteres boleró és egy szegecsekkel díszített csizma mellett döntöttem. A hajamat leengedtem és egy minimális sminket tettem fel: szájfény, szempillaspirál. Ennyi.

A nappaliban elégedetten néztünk végig a másikon Renivel, megállapítottuk, hogy most igazán kitettünk magunkért.

Elindultunk a kicsi némethez és lévén 5 perces az út, 5 perc múlva már ott is voltunk. Ezalatt elmeséltem Reninek a bolti élményeimet.

-          És képes voltál csak úgy otthagyni? – kérdezte leesett állal, csöngetés közben Ren.

-          Naná! Mégis, te mit tettél volna a helyemben? – kérdeztem vissza.

-          Lesmárolom talán? – kuncogott és az elképedésemen még nagyobbat nevetett. Ekkor nyílt az ajtó. Sebastian fogadott minket, személyesen.

-          ŐŐŐŐ, Sziasztok lányok! – állt ott előttünk, mint egy faszent elképedve. – Gyönyörűek vagytok! – ekkor valaki hátulról a kicsi német nyakába csimpaszkodott.

-          Mi jót csinálsz itt Sebi baba? – hallottuk meg Toni kissé kásás hangját. – Áhh, már értem! Srááááácoook!!! Hölgyek a fedélzeten! – kiáltott be a házba. Harsány röhögés hangzott fel bentről.

-          Épp itt az ideje! – kiáltott vissza véleményem szerint Rob.

Nem volt mit tenni, a két csávó bekísért minket, elvették a kabátkáinkat és egyből táncolni vittek. Én Sebivel, Reni pedig Tonival ropta, de nem sokáig. Fernando ugyanis kb. 2 perc tánc után lekérte a barátnőmet. Összevigyorogtunk Sebivel.

-          Kissé féltékeny fejet vágott a spanyol haverod. – súgtam a fülébe.

-          Na igen.. Egész délután csak Renátáról beszélt. Alig tudtuk már elviselni. – kuncogott. – Csak az javított a helyzeten, amikor a Jégember beállított hozzánk és nagy puffogva elmesélte az áruházi kalandotokat.

-          Na de miért puffogott? – tettem az ártatlant. – Én roppant jól szórakoztam.

-          Azt sejtem. – vigyorgott újfent Sebi és valamit vagy valakit nagyon nézett a hátam mögött.

-          Nos, így már nem tudsz megszökni előlem. – állt be újra mögém szorosan Kimici. Így egy szőke szendvicsbe kerültem. Sebastian csak nevetett, míg Kimi tovább húzta az agyamat. A zene ütemére körkörös mozdulatokkal kezdett el mozogni mögöttem, szorosan hozzám tapadva. Roppant izgató volt és roppant gonosz. – Nem volt szép dolog, hogy csak úgy otthagytál az áruházban!

-          Mégis mit vártál? Hogy én leszek a megmentőd? -  kérdeztem tőle, miközben az egyik kezével a hasamat kezdte el simogatni. Egyre lejjebb. – Na, engedjetek! Úgy érzem magam, mint egy darab hús! – Basi egyből teljesítette a kérésemet, de azt kívántam, bár ne tette volna. Ugyanis nagy röhögve ott hagyott Kimi karjaiban.

-          Az is vagy.. – súgta a fülembe úgy, hogy a lehelete égette a nyakamat. – Friss hús, amit meg akarok kóstolni…

-          Hát ez igazán kedves bók volt. – fintorogtam, mire felnevetett, maga felé fordított, és a fenekemet megfogva kezdett el táncolni velem. Persze az alsóbb régióit még így is hozzám nyomta. Egyszer csak felhorkant.

-          Én ezt nem bírom tovább!! – a csuklómnál fogva húzott ki a hátsó kertbe, hiába akartam ellenkezni, nem ment.. Odakint a ház, a bejárattól távolabb eső falának döntött, felhajtotta a ruhám alját, az egyik lábamat a dereka köré fonta és csókolni kezdett…. Egészen addig, amíg valami szokatlan nem történt…