H�t most marha nagyot csal�dtam Kimiben, az h�tszents�g. Egyszer�en nem tudom elhinni, hogy ilyen �rz�ketlen. Mi a fene baja lehet?

Ugrottam egyet hirtelen, mert cs�rg�tt a mobilom. Felvettem, mert Kimi volt az.

-          Mi van? – vakkantottam bele a vonalba.

-          Te, ha m�g egyszer ilyet mersz nekem mondani, �n…… - kezdett bele irt� d�h�sen a mond�k�j�ba. Hallottam, hogy egy sz�k csikordult.

-          Ugye ezt a mondatot nem akarod befejezni? – �gy veszem �szre, Fer elkapta a grabanc�t.

-          De igen! – hepci�skodott a sz�ke. – �s be is fejezem. Nem tarthatsz vissza. NONCSI! Ha m�g egyszer ilyet mersz nekem mondani, �n nem �llok j�t magam�rt! �s m�g egyszer ne merd r�m csapni a telefont! Mert meg fogod b�nni!

-          Hallod egy�ltal�n magadat? – k�rdeztem szomor�an. – Felfogod, hogy miket besz�lsz? Mi t�rt�nt veled? Mi�rt fordult�l �gy ki magadb�l?

-          Mi van? – h�kkent meg. Szerintem ord�t�sra sz�m�tott. De azt majd ink�bb szemt�l szemben. – Te ne akarj�l velem lelkizni, j�? Te m�r el�rted a c�lodat, siker�lt beh�l�znod Fernandot, elvetetted magad vele, �gyhogy… - csattan�st hallottam, majd dulakod�s hangjait.

-          Seg�tsetek m�r sz�tv�lasztani �ket! – kiab�lt Sebi. – Szabus, te ne!

-          Mi t�rt�nt? – k�rdeztem a vonal m�sik v�g�t�l, mert a h�v�s szerencs�re nem szakadt meg. Valaki felvette a telefont.

-          Szijja Noncsi, Heikki vagyok. – szuszogott a fiatalabbik finn.

-          Szia Heikki. Mi t�rt�nt oda�t? – k�rdeztem izgatottan.

-          Fer beverte Kimi k�p�t, erre elkezdtek buny�zni. Sebi, Rob �s Mark sz�t akarta �ket v�lasztani, Szabus is odarohant, Kimi pedig v�letlen�l eltal�lta �t egy jobb horoggal! Nem tudom mi a fene baja van mostan�ban! – leesett az �llam, a d�bbenett�l egy sz�t sem tudtam sz�lni. – Itt vagy m�g?

-          �hh, igen. Csak egy cs�ppett led�bbentem. Te sem tudod, hogy mi lehet a h�tt�rben?  - k�rdeztem Mr Kovalainent.

-          L�v�sem sincs a dologr�l. – nagyon tan�cstalannak hangzott minden szava, �gy hittem neki.

-          Heikki add m�r ide azt a kurva telefont! – kiab�lt Heikkire Iceman.

-          Szi… - k�sz�nt volna el, de Kimi nem hagyta. Kikapta a kez�b�l a mobilt �s kinyomta.

Ezek ut�n levonultam a konyh�ba, k�sz�teni magamnak egy b�gre forr� csokit. �s enni egy kis epres milk�t, azt hiszem r�m fog f�rni. Persze a telefonomat is vittem magammal, sejt�sem szerint p�r perc m�lva lesz egy h�v�som. �gy is lett.

-          Fer, j�l vagy? – k�rdeztem egyb�l, k�sz�n�s n�lk�l.

-          Persze-persze! – d�nny�gte a mobilba. – Spanyol bika vagyok, eml�kszel?

-          Igen. – kuncogtam egy kicsit megk�nnyebb�lve. – Nagyon is j�l.

-          Akkor nyugodj meg Kicsim. Kiminek nagyobb baja esett, mint nekem. – csikorogtak a fogai, mik�zben ezt mondta.

-          Musz�j volt neki menned?

-          Igen. – jelentette ki egyszer�en. – Senkinek nem hagyom, hogy �gy besz�ljen r�lad, legyen az ak�r az egyik legjobb bar�tom. Csak tudn�m, hogy mi t�rt�nt vele?

-          �n sem �rtem. – s�hajtottam. – De Szabus j�l van?

-          H�t, kapott egy monoklit. – suttogta. – Ezt az egyet sajn�lom a vereked�s�nkb�l. M�st nem.

-          Meg�rtelek. Sebi gondolom most j� m�rges. – bele sem mertem gondolni a kis pukkancs most milyen ideg�llapotban lehet.

-          Az nem kifejez�s! B�r Kimire haragszik, nem r�m. – ekkor csecsem�s�r�st hallottam fentr�l. – �gy hallom menned kell. – mosolygott a telefonba, ezt �reztem a hangj�n..

-          Igen, valamelyik kicsink fel�bredt. Hi�nyzol nek�nk. – most meg �n kezdtem el k�nnyezni.

-          Holnap este m�r veletek leszek. – nyugtatott meg. – Most pedig menj �s vigy�zz a kis hercegn�inkre. Adj nekik sok-sok puszit a nevemben a kobakukra!

-          Ok�s. – nevettem a telefonba.  – Megmondom nekik, hogy az apuk�juk k�ldte. Szeretlek Fernando!

-          Helyes! �n is Szeretlek Kicsi L�ny! - z�rta le a besz�lget�st, majd letett�k a telefont. Felmentem a gyerekekhez �s az � szob�jukban nyomott el az �lom.