Amíg vártam az olaszra bedugtam az mp3 lejátszómat és zenét hallgattam. Ittam közben egy kis vizet, majd belemerülve a zenébe, dudorászni kezdtem. A Red Bullos csajok közül páran gonoszul méregettek, nem tudták eldönteni, hogy milyen agyi defektem lehet. Fernando csak úgy kukkolt engem a gyűrűjükből.

Amikor már nem bírtam tovább a lányok nézését, rájuk nyújtottam a nyelvem. Meghökkentek. Én pedig vigyorogni kezdtem a meglepett ábrázatukon, de Fer is. Ekkor érkezett meg Fisico.

-          Hölgyem? – ajánlotta fel a karját bolondozva. – Indulhatunk?

-          Természetesen Uram! – kacarásztam a megfogalmazáson és Nanon. Ugyanis dühösen összevonta a szemöldökét. Roppant muris látvány volt.

-          Ezt add csak ide, majd én viszem! – vette ki a kezemből a kis gurulós bőröndömet, ugyanis a reptérről egyenesen a pályára siettem.

-          Igazán lekötelezel. – feleltem, miközben éppen Ferék asztala előtt haladtunk el. Nem tudtam megállni, hogy ne jegyezzem meg. – Nahát Fisi! Csuda jó az illatod! Milyen parfümöt használsz? – Fisi elröhögte magát, de amikor egy szék csikordulását hallottuk meg a padlón, megszaporáztuk a lépteinket.

A szállodába visszavezető út alatt kellemesen elbeszélgettünk az olasz pilótával. Mutatott képeket a gyermekeiről és a kedveséről. Nagyon szép kis család voltak, csak remélni mertem, hogy egyszer nekem is lesz hasonlóban részem.

Most viszont egészen más dolgok jártak a fejemben, miközben egy szál törölközőben és a fejemen egy türcsi-turbánnal álltam a nyitott bőröndöm előtt.

Mégpedig arra a kérdésre kerestem választ, hogy mégis mit vegyek fel az esti bulira?

Végül egy fehér alapon fekete-sárga virágos egyberuha és egy kis kövekkel kirakott tűsarkú cipő mellett döntöttem.

A lányokkal este 6-ra beszéltük meg a találkát, mert előtte még vacsorázni fogunk a szálloda éttermében. Háromnegyed 6-kor szerencsére már teljes harci díszben álltam a szoba ajtaja előtt és erőt vettem magamon, hogy levonagoljak az étterembe.

Az ajtó kinyitása hihetetlenül egyszerűen ment, viszont a „túloldalon” található látványtól bukfencet vetett a gyomrom. A mellettem lévő szobából Fernando lépett ki, fekete farmer halászgatyában és egy piros felsőben. A sérója tökéletesen belőve, a pofija tökéletesen sima volt és az ajtómig éreztem a parfümje illatát.

Hát, ha Giancarlonak jó illata volt, Fernandonak… Hmm. Leírhatatlanul jó.

Mondjuk azt nem nagyon értettem, hogy hogy a fenébe keveredtünk egymás melletti szobákba, de van egy szörnyű sejtésem.

Ami beigazolódni is látszódott, amikor vigyorogva rám nézett. Tekintetével végigmért és füttyentett egyet.

-          Kislány, nem vagy semmi! Nem akarsz velem vacsizni, a szobámban?  - kérdezte kajánkodva. – Kezdhetnénk rögtön a desszerttel.

-          Bocsi Fer, de ezt az estét a lányokkal töltöm, reményeim szerint pasizással. Puszika! – válaszoltam neki negédesen, majd csábos mozgással a lifthez mentem és hívtam a felvonót. Hallottam, hogy gyorsan bezárja a szobája ajtaját és utánam futott.

-          Pasizni?? – ragadta meg a karom. – Ki adott rá engedélyt?

-          Én adtam magamnak. Nem vagyok a tulajdonod. És ha nem engeded el a karomat, eskü, hogy tökön rúglak! – válaszoltam neki kissé emelt hangon. De csak nem értett a szép szóból, még mindig fogva tartott és csak bámult izzón.

-          Ugyan már! Úgysem bántod azt a testrészemet, ami annyi örömet okozhat neked! – válaszolta szenvedélyesen, miközben még jobban magához húzott. Kénytelen voltam beváltani a fenyegetésemet, úgyhogy alaposan tökön rúgtam. Rendesen meglendítettem a jobb lábamat, és durr bele a közepébe! Nano felkiáltott.

-          Basszus! Te teljesen hülye vagy? Ma már biztos nem tudok semmit sem csinálni! – engedett el, majd összegörnyedt a fájdalomtól.

-          Mondtam, hogy ez lesz, ha nem hagysz békén! További szép estét! – feleltem neki, majd beszálltam az éppen kinyíló liftbe.