Egy gyors vacsi után kezdetét vette a buli. A lányok ugyanis arról elfelejtettek tájékoztatni, hogy a party a szállodában lesz, mégpedig a Renault szervezésében és a többi csapat is hivatalos rá.

Kicsit csalódott voltam, mert abban reménykedtem, hogy felfedezzük a várost, ugyanis még nem jártam Isztambulban. De hát ez van. Pár napot még itt leszünk, úgyhogy csak lesz alkalmam még egy kis városnézésre…

Miután ezt megbeszéltem magammal, belevetettem magam a buliba. Ittam 2-3 tequilát, majd a már táncoló barátnőimhez mentem. Elkaptam a zene ritmusát, így igazán tudtam tombolni. Szerencsére nem ilyen technos tücc-tüccöt játszottak, hanem igazi latinos, vérpezsdítő dallamokat.

Most azért sajnáltam, hogy Fer nincs itt, mert jó lett volna vele táncolni. Élveztem, amikor délelőtt vezetett. Ohh, my god! Ezt tényleg én gondoltam? Biztos, hogy ez a tequila hatása…

Pár órával később megelégeltem a forgatagot, a tömeget és a sötétséget, úgyhogy fáradtan megindultam a medence felé. Jól esett lecsücsülni a szélére és belelógatni a lábamat. Élveztem, ahogy a víz körülöleli őket.

Egyszer csak hangokat hallottam egy bokrosabb rész felől. Oda pillantottam.

Fernandot láttam meg egy padnak támaszkodni, nyakában egy szőke boxcicával. Nano elég unott képet vágott, mintha nem tetszett volna neki a szituáció. Észrevettem, ahogy a szöszi belenyúl a nadrágjába és a farkát veszi kezelésbe, miközben elkezd smárolni a spanyollal. Aki legnagyobb meglepetésemre kb. 2 perc múlva leállította a hölgyeményt.

-          Mi a baj Nando? – kérdezte nyögdécselve a lány. – Valamit rosszul csináltam?

-          Nem, csak nincs kedvem hozzád. Menj, keress valaki mást magadnak ma estére. – küldte el ridegen a csajszit.

-          Miért? Csak nem szerelmes vagy? – kérdezte a szőkeség rikácsolva.

-          Ha az lennék, se lenne közöd hozzá. Most pedig menj. Nyomás! – küldte el, mire a cicus eltipegett. Nano megindult a medence felé, félúton járt, amikor észrevett. Megtorpant, majd mintha kissé jobb kedvre derült volna. Elfordítottam a fejemet. – Nocsak, te itt? Hát egy pasit sem sikerült összeszedned? – kérdezte gúnyosan, miközben lehuppant mellém.

-          Hát nem. Egy sem ütötte meg a mércét. – feleltem szarkasztikusan.

-          Mi kell ahhoz, hogy valakinek legyen esélye nálad? – horkant fel. – Szőke herceg fehér lovon?

-          Hülye. A szőke pasik egyáltalán nem jönnek be. – nyugtattam meg a háborgó lelkét, magam sem értem, hogy miért.

-          Akkor? – kérdezte jelentőségteljesen, immár őszinte érdeklődéssel.

-          Látod, ez egy jó kérdés. Igazán nem is gondolkodtam még el rajta. – sóhajtottam egy nagyot. Nagyon nem akaródzott válaszolni.

-          Ráérünk. – felelte, mire én a gondolataimba mélyedtem és közben becsuktam a szememet. Kis idő után megszólaltam.

-          Ne legyen unalmas, tudjon viccelődni és gonoszkodni egy kicsit. Ugyanakkor érezzem mellette azt, hogy lehet rá számítani, hogy nem fog cserbenhagyni. Szeresse a gyerkőcöket, mert egyszer majd nagy családot szeretnék. Külön pont jár érte, ha tud főzni. – fejeztem be a monológomat kis mosollyal az arcomon.

-          És külsőre? – sürgette tovább a kérdést.

-          Mint már mondtam, ne legyen szőke. És vörös sem.

-          Kizárásos alapon marad a barna… - dörmögte.

-          Úgy van. És lehet egy kis mediterrános beütése. – adtam meg magam teljesen. Újból felhorkantott.

-          Noncsi! Az elmondottakból is világosan látszik, hogy én vagyok neked a tökéletes férfi! – kiáltott fel és csillogó szemekkel nézett rám.

-          Nem és nem. Volt idő, amikor én is ezt hittem, de akkor még nem ismertelek. – mondtam neki szemlesütve, majd vettem egy kis bátorságot és folytattam. – Ne nézz ilyen szemekkel, tudod én a 2003-as Magyar Nagydíj óta neked drukkoltam a Forma1-ben. – elkezdett vigyorogni, mint a vadalma és közelebb akart hajolni hozzám, de a mellkasára tettem a kezem és megállítottam. - Még nem fejeztem be. De amint bekerültem ide, megváltozott rólad a véleményem. Még mindig téged tartalak a legjobb pilótának, de emberileg teljesen kiábrándultam belőled. Gyűlölöm az olyan férfiakat, akik csak egy darab húsnak tekintik a nőket. Ennyi. – erre sokáig nem szólt semmit, csak nézett komolyan.

-          Tudod, néha azért magadnak is hazudsz! Nem gyűlölsz te engem! – felelte, majd hirtelen beugrott a medencébe.

És ami a legváratlanabb volt az egészben, az az, hogy engem is berántott magával. Az ölében a medence sarkához vitt és ott szó szerint a sarokba szorított, hogy mozdulni se tudjak. Elkezdte simogatni a hátamat, majd a vizes ruha alatt felnyúlva kezébe vette a fenekemet. Halkan felsóhajtottam az élvezettől, amit ő magabiztos mosollyal nyugtázott.

Majd még „elvetemültebb” dolgot cselekedett: a bugyimat kissé lehúzta és „felnyúlt” nekem. Erre már ő is felnyögött és a fülemhez hajolt, úgy suttogott.

-          Hazudsz magadnak Hanna! Épp úgy kívánsz engem, mint én téged! Talán még szeretsz is. Csak beismerni nem mered magadnak! – ekkor elengedett. Szinte fájt, hogy nem érzem őt magamon. – Majd szólj, ha már beismerted magadnak is, hogy vonzódsz hozzám! – zárta le a dolgot, majd kikászálódott a medencéből és elment.