Egy bagoly kezdett el huhogni felettünk. Kimi méltatlankodva fordult a madár felé, aki erre lepottyantotta őt. A potyadék végigcsorgott a haján és az arcán.

Iszonyatos röhögésben törtem ki, csapkodtam a falat és potyogtak a könnyeim. A Jégember – azt hiszem így emlegette őt Sebi – elengedett, elhátrált tőlem és sejtésem szerint finn káromkodásba kezdett.

A hangzavarra a többiek is kijöttek az udvarra. Először engem vettek észre, aki már illedelmes jó kislány módjára egy kerti fotelben ültem és iszonyatosan nevettem valamin. Hogy min, azt hamarosan társaságunk többi tagja is felfedezte  és immár kollektíven nevettük ki a világbajnokot.

-          Gyere Kimster… - veregette vállon Sebike az idősebb szőkét. – Mosakodj meg a fürdőben és adok egy tiszta pólót! – ezzel elvezette a pórul járt cimborát, mi, többiek pedig visszamentünk a házba és élveztük tovább egymás társaságát.

A finnek eme büszkesége körülbelül fél óra múlva tért vissza közénk. Be kell valljam, igencsak szívszaggatóan nézett ki és ennek nagyon is tudatában volt. Pedig csak egy egyszerű farmer és fehér póló volt rajta, mégis, ahogy viselni tudta őket… Hát roppant férfias jelenség volt!

Atyagatya, Szent Szalamandra, mi van velem? Nem szoktam én így elájulni senkitől sem! Azt hiszem jobb, ha megtartom a három lépés távolságot tőle. De hogy fog az menni, ha állandóan őt kukkolom?

Ő pedig amikor ezt kiszúrja, magabiztos mosolyt villant felém. Egoista a szentem.

Gondolataimból Sebike zökkentett ki.

-          Lau, egy kis tequilát? – érdeklődte meg.

-          Jöhet! Úgyis már hiányoltam egy kis innivalót. De tölts mellé abból az üvegből is egy kupicával! – mutattam a pálinkás üvegre, amiben 66 fokos házi szilva pálinka leledzett. De ezt  a többiek nem tudták.

-          Kupicával? – harsant Atte hangja. Megjegyzem hatásosabb lett volna, ha kicsit mélyebb. – Mi van Roberttel?

-          Semmi, Atte, semmi! – ütögette meg a kicsi finn vállát a kicsi német. – Kinek tölthetek még? – ordította körbe a kérdést Basi.

-          Nekem! – jött oda Reni egyből. – De úgy, hogy abból…

-          Hogy abból is kérsz mellé egy kupicával. Lau már mondta! – vigyorgott Renre Sebi.

-          De mi van benne? – kérdezte Kubica.

-          Egy kis magyar italkülönlegesség. – válaszoltam neki mosolyogva.

-          Ütős? – kérdezte Fernando, miközben Reni derekán nyugtatta a kezeit. Reni pedig láthatóan élvezte a dolgot.

-          Dehogy… Szimpla női ital. A tequila mellé kísérőnek remek. – hazudtam szemrebbenés nélkül és Reni sem árulta el magát.

-          Akkor mire vártok még!? – bömbölte Kimi. – Töltsél Sebikém mindenkinek mind a kettőből! Előbb a tequilát hajtjuk le, utána a magyarok női italát! – vázolta a helyzetet fintorogva. Seby Baby pedig hallgatott rá, így pár percen belül mindenkinek két kis kupica volt a kezében.

-          Ne feledjétek! Amennyi a pohárban marad, annyi a harag! – intettem őket, majd háromra felhajtottuk a tequilát. Figyeltem a többiek arcát, java részt fintorogtak a pia erősségétől, bár a tequila még csak 44 fokos volt. Kivétel Kimi, az ő arca meg sem rezzent. – Jöhet a következő! – vezényeltem a szertartást, majd itt is háromra felhajtottuk a piát, ezúttal a pálinkát. Mondanom sem kell, volt köpködés, torokégés rendesen. Hárman éltük túl a merényletet: Reni, Kimi és én.

-          Mi a fene volt ez? – krákogta Toni.

-          Házi pálinka! – vigyorgott rá Reni. – Nálunk a valamire való férfiak ezt isszák. – nagyot hörrent a népes férfitársaság, az egy szem Jégember kivételével.

-          Lau! Kiállsz velem egy ivó párbajra? – kérdezte meg kajánul vigyorogva. Mit is felelhetnék egy ilyen kihívásra?