Lassan, igazán lassan sétáltunk vissza a két házzal arrébb lévő otthonunkhoz. Véleményem szerint Fer direkt lassított a tempón, hogy minél több ideig tudjon Reni társaságában maradni.

-          Nando, erre igazán semmi szükség! – mondta barátosném mosolyogva.

-          Mármint mire? – kérdezett vissza a spanyol.

-          Arra, hogy hazakísérj minket. Itt lakunk kb. 20 méterre, mi történhetne velünk? – akadékoskodott még mindig Reni.

-          Elrabol egy ufó? – érdeklődtem nevetve. Fer vette a lapot.

-          Megjelenik egy rózsaszín elefánt? – fűzte tovább Nanditho.

-          Tudom már! – ujjongtam fel. – Ezen az úton halad majd át Dzsingisz kán!

-          Nem is Dzsingisz kán! – vetette ellen Nano. – Elvis tér vissza közénk!

-          Nem muszáj ám kicikizni! – mondta Reni duzzogva, majd bevágtatott a házba. Nando bánatosan nézett utána.

-          Gyere be Fer, engeszteld ki! – invitáltam be mosolyogva.

-          Tényleg bemehetek? – lepődött meg.

-          Persze. Nem eszek embert. – nevettem rá, de hirtelen azért oda fordultam hozzá és megfogtam a karját. – Fer, egyre kérlek! Légy vele kedves! Ne bántsd meg! Különben kasztrálás lesz! – fenyegettem meg tréfásan. Rám vigyorgott.

-          Rendben. Vigyázni fogok a golyóimra, ígérem. – nevetett ki, mire én is elnevettem magam. Ezután komolyan folytatta. – A viccet félretéve, bízhatsz bennem. Nem szeretném megbántani. Igyekezni fogok, hogy ez ne történjen meg. – elgondolkodva néztem egy kicsit a szemébe, majd bólintottam.

-          Bízok benned. Na, gyere be, mert ha a csajszi durcásan fekszik le, holnap reggel nem lehet majd bírni vele. – nevettem. – Szóval tegyél meg mindent az ügy érdekében.

-          Okés. – nevetett újra, majd beléptünk.

Reni a konyhában tett-vett. Épp teát főzött. Morcosan nézett belépő párosunkra.

-          Jó Éjt fiatalok! – köszöntem el tőlük. – Én elmentem lefeküdni! Jók legyetek!

-          Jó Éjt Lau! – mosolygott rám Fer, míg Reni kissé rémült, kissé bosszús, kissé esdeklő pillantással nézett rám. Azt hiszem zavarban van.

-          Sziasztok! – köszöntem még egyszer, majd magukra hagytam őket.

Másnap reggel viszonylag későn, 10 körül ébredtem fel. Lementem az alsó szintre és a nappaliban igencsak vicces látványban volt részem. Nando a kanapén aludt, igencsak kifacsart pozícióban. Póló, nadrág, minden rajta volt, úgyhogy szerintem ha felkel, igencsak be fog vágni egy két dolog… Nyitott szájjal aludt, így a nyál végigcsorgott az állán, egészen a feje alatt levő díszpárnáig. Most már ezt is elmondhatom magamról! Egy kétszeres világbajnok nyálazta össze a párnámat! Ha ezt valamelyik búlvárlap megtudná?!

Mosolyogva indultam tovább a konyhába, de előtte még visszaterítettem Ferre a pokrócot, ami az éjszaka folyamán valahogy lecsúszhatott róla.

A konyhába lépve frissen főzött kávé és tea illata csapott meg. Élvezettel szippantottam a levegőbe.

-          Jó reggelt Álomszuszék! – mosolygott rám Reni.

-          Neked is drága! – válaszoltam, miközben a bárszékre letelepedve elém tett egy bögre friss és forró eperteát! – Ezért kitüntetést érdemelnél!

-          Gondoltam, hogy rád fog férni a tegnap esti ivászat után! – vigyorgott rám. – Újra legyőztük a srácokat!

-          Megtanulták a leckét! – nevettem fel. – Főleg az az eszement finn!

-          Nocsak… Nem zúgtál bele véletlenül? – érdeklődött Reni engem fürkészve.

-          Egy ilyen megbízhatatlan fazonba? – húztam fel az egyik lábam az ölembe. – Ki van zárva! Öntelt, nagyképű és még sorolhatnám a jelzőket!

-          Amik között olyanok szerepelnének, mint őrülten szexi, vicces és határozott? – erre már csak a szemeimet forgattam. Témát váltottam.

-          Mesélj, mi volt az este? – vigyorogtam rá újra.

-          Hááát… - kicsit elpirult. – Miután elmentél lefeküdni – ezt még kérdéses, hogy megbocsátom-e! – segített a teafőzésben, majd megteáztunk.

-          Ennél kicsit bővebben, ha kérhetném! – parancsoltam rá kíváncsian.

-          Beszélgettünk! Szinte az egész éjszakát átbeszélgettük! Nem is gondoltam volna, hogy ennyire le tud venni a lábamról! – felkuncogtam, mire szúrósan, de pirulva nézett rám. – Nem úgy te lüke! Tudod, annyira más, mint amit eddig az újságok, nyilatkozatok meg hát az egész média által képzeltem róla!

-          Jobb vagy rosszabb?

-          Egyértelműen jobb! Vicces, kedves és nagyon megértő. És szomorú… - mélázott el egy kicsit.

-          Hogyhogy? – lepődtem meg.

-          Most van túl egy váláson… Szerinted? – kérdezett vissza méltatlankodva Reni.

-          Jól van na! Én, veled ellentétben nem vagyok perfekt a Forma-1-es pilóták magánéletéből! – nyújtottam rá a nyelvem.

-          Hahaha, nagyon vicces voltál!

-          Mint mindig. – nevettem rá. Ekkor kopogtattak az ajtón. Vállaltam az ajtónyitást. A finn állt a küszöbünkön. Mégpedig a szőkébb. Kissé fejfájós hangulatban lehetett. – Harmatos Jó Reggelt! – vigyorogtam rá sunyin. A napszemüvegét levéve igencsak bosszús pillantást vetett rám. – Mi járatban? Takarítani jöttél?

-          Hahaha. Nagyon vicces voltál! – morgott.

-          Ezt ma reggel már más is közölte velem! – vigyorogtam.

-          Mondd csak, neked egyáltalán nem fáj a fejed?

-          Te tényleg azért jöttél, hogy ezt megkérdezd? – röhögtem ki szabályosan szegénykét.

-          Nem. – fújtatott. – A reggeli népszámlálásnál feltűnt, hogy egy spanyollal nem tudunk elszámolni. Megnéztük már nálam is, de nincs ott. Esetleg nálatok aludt?

-          Aha. És még mindig alszik. A kanapén megtalálod! – ezzel beengedtem Kimit, aki ezt a roppant nagy kegyet még csak meg sem köszönte. Elviharzott mellettem.