Fejcsóválva és egyben mosolyogva mentem vissza a házba a Jégember után. Úgy látszik az este túl nagy csapást mértem az egójára. Elvigyorodtam a gondolatra.

Bementem a konyhába és visszatelepedtem a teám mellé.

-          Ki volt az? – kérdezte Reni.

-          A legújabb egókárosult pilóta. – nevettem rá.

-          Kimi?

-          Aha. Kissé durcis. – kuncogtam, mire Ren is vigyorogni kezdett.

-          Ápolgasd a lelkét! – ajánlotta még mindig vigyorogva a barátnőm.

-          Ápolgatja a rák! – horkantam fel hangosan.

-          Azért 1-1 kávét kaphatunk? – kiabált be a konyhába a Jégember. Ekkora pimaszságot!

-          Emeld fel a seggedet és szolgáld ki magad! – kiabáltam vissza.

-          Ez lenne a szíves magyar vendéglátás? – ordított újfent.

-          Ez lenne a hííííres Jégember csendes természete? – a nappali felől kuncogást hallottam illetve valaki halkan káromkodott. Gyanítom, hogy a kuncogó fél Nando, a káromkodó Kimi volt. Reni esdekelve nézett rám.

-          Mit szeretnél drága?

-          Bevinnéd ezt a két csésze kávét nekik? – nyomott a kezembe két forró bögrét, tele gőzölgő kávéval.

-          Miért pont én? – hörrentem.

-          Így mégsem léphetek eléjük! – mutatott végig magán. Mickey Mouse-os hálóing volt rajta és a haja kicsit kusza volt.

-          Szerintem roppant bájos vagy így is! – vontam meg a vállam. Boci szemeket vett elő.

-          Légyszi! Léccciiii!

-          Na jó. – egyeztem bele nem valami lelkesen, majd a nappali felé indultam.

Halk beszélgetésre figyeltem fel. Fülelni kezdtem.

-          Hogyhogy nem döntötted meg a csajt? – kérdezte halkan Kimi. – Végülis kiosztottuk őket egymás között…

-          Menj már! – toppantott egyet Fer. – Nem akarom megdönteni!

-          Akkor majd én! – vigyorgott Kimi. – Reni talán nem olyan nehéz eset, mint Lau! – ezzel összedörzsölte a tenyerét. Erős késztetést éreztem, hogy a nyakukba borítsam a kávét. Valami azonban visszatartott.

-          Hozzá ne merjél nyúlni! – lépett oda egyből a finn elé Nano. – Még csak ne is közelíts felé! Megértetted? – majdhogynem megragadta Kimi grabancát.

-          Haveeer… Te teljesen belezúgtál abba a csajba! – mondta elhűlve Kimi. - Mi lett az „én soha többet nem leszek szerelmes” dumával?

-          Azt felejtsd el! – hepciáskodott Fer. – És tudod mit? Én örülök is neki, hogy elfelejthetem! Mindig tartozni akartam valakihez, és erre most van esélyem! Úgyhogy be ne merjetek kavarni, mert nem állok jót magamért!

-          Okés! – egyezett bele Kimi, bár még mindig a fejét csóválta.

-          De ahogy látom, te sem vagy közömbös Lau iránt! – vigyorgott megenyhülten a haverjára Nando. Meglepődve észleltem, hogy a szívem szaporábban kezdett dobogni.

-          Jah. Megdugnám.. Tudnék mit kezdeni a formás kis hátsójával… És a mellei… Maga a mennyország!

-          Azért én nem pont erre gondoltam… Szerintem kezdesz beleszeretni! – összegezte Fer a tapasztalatait.

-          Ki van csukva. – fordult el tőle Kimi. Így háttal állt mindkettőnknek. – Elég volt nekem Jennit kiheverni! Nem akarok még egyszer egy másik rüfke miatt újra a pokol legmélyebb bugyraiba lemerülni! Elég volt egyszer! – nahát. Mégiscsak vannak/voltak érzései? – De addig nem nyugszom, amíg meg nem dönthetem! Erre megesküszöm! – fordult vissza Fer felé Kimi, nagy vehemenciával. – Nem kell többre, legfeljebb 1 vagy 2 éjszakára!

-          Hogy te mekkora barom vagy! Meg sem érdemled őt! – paprikázódott fel Nando.

-          És az kit érdekel? Nem akarok tőle semmi mást! Egyetlen nőtől sem akarok többet a testüknél! Érthető voltam? – zárta le a beszélgetést Kimici. Hallgattak.

Pár perc múlva bevittem a kávét nekik. Addig vártam, magam sem tudom, hogy miért. Talán, hogy a kedélyek kicsit lecsillapodjanak. Nandot egész megkedveltem, viszont Kimi egy irdatlan bunkó.

-          Köszi Lau! – mosolygott rám a spanyol. – És jó reggelt!

-          Neked is! Egyébként szívesen. – nevettem rá. Kimi felhorkant. Megitták gyorsan a kávét, majd indulni készültek. Az Iceman elé álltam.

-          Hát te meg hova mész? – érdeklődtem tőle pimaszul.

-          Haza. Vagy talán más terveid vannak velem? – kérdezte kajánul vigyorogva.

-          Úgy is mondhatjuk. – feleltem hamiskás mosollyal. – Gyere velem! – azt még láttam, hogy Kimi igencsak perverz mosolyt küld Fer felé, aki erre csak a fejét ingatta. Egy kis kamrához vezettem a finn szőkeséget. – Tessék, menj be…

-          Hmm.. Te is jössz? – fogta meg a derekam, de lefejtettem magamról a kezeit.

-          Nem. Itt találod a szükséges kellékeket!

-          Mihez is? – vonta fel kérdőn a szemöldökét.

-          A takarításhoz. Mégis mire számítottál? – kérdeztem vigyorogva.