A k�lt�z�s neh�z dolog. Mintha leb�nulna a f�l karod... �s t�bb h�nap m�lva tanuln�d meg valamilyen szinten haszn�lni a m�sikat. De megszokni �vekbe is beletelhet. Igen, azt hiszem, ez a megfelel� hasonlat. Mi�ta apa a rend�rf�n�k el�g gyors az �let�nk. K�lt�zget�nk ide-oda. De Marshfield az a v�gleges. Anya ezt mondta. Marshfield egy kisv�ros. Idegen hely. S�t�t �s az �v nagy r�sz�ben zuhog az es�. K�l�n�s hely. A h�zak ugyanolyanok, az emberek bar�ts�gtalanok. Mintha robotok k�z� cs�ppent�nk volna. Fogalmam sincs milyen a Marshfieldi Gimn�zium. H�la istennek, most ny�r van. M�g csak egy hete vagyunk itt, de nekem m�r elegem van bel�le. Egyetlen haverom sincs. A h�zunk ugyanolyan, mint az �sszes t�bbi. K�t emeletes, h�feh�rre meszelt, 1900-as �vek elej�n �p�lt nagy hod�ly. J�, kicsit m�s mint a t�bbi. Tal�n egy ici-picit nagyobb �s jobb, mint a k�rny�kbeliek�, de mor�lis k�l�nbs�g nincs. A helyiek ferde szemmel n�znek r�nk. Mi vagyunk a hangos, sz�nes amerikai n�ps�g, akik lek�lt�znek ide, �szak-Angli�ba. H�t, remek. Anya fest. Szereti. Alig l�tom a sz�leimet, de k�sz, nem kell sajn�lni, m�r megszoktam. Mindenki azt mondta r�m, hogy fura vagyok. �s most �n vagyok a heti l�tv�nyoss�g. Tegnap lementem a boltba, venni kenyeret. A boltos morogva szolg�lt ki �s els�s gyerekek t�mege ver�d�tt �ssze, hogy vethessen egy pillant�st az amerikai l�nyra. A h�zunk el�tt k�t feket�be �lt�z�tt �regasszony �llt, mereven n�zt�k a fekete bej�rati ajt�t.
- Seg�thetek? - k�rdeztem, mire megfordultak �s elmentek. Sz�val ezt a helyet k�l�n�s, bar�ts�gtalan emberek lakj�k. Tal�n csak az id� teszi. El�gg� lehangol�. De �gy l�tszik a csal�db�l ez csak engem zavar. Vagy tal�n csak �n veszem �szre. Apa, mint rend�rf�n�k itthon �l �s k�zben m�g mindig az amerikaiaknak seg�t, itt ugyanis egy darab r�g�gumit sem lopnak el az emberek, nemhogy durv�bb b�ncselekm�nyt k�vetn�nek el. Any�m bereteszeli az ajt�t �s fest. Nem sokszor l�tom egy nap, lefoglalj�k a sir�lyok... a tengerpart... amit fest. Tudom, hogy b�r sose mondan� ki ap�nak, hi�nyzik neki Florida. Florida... naps�t�s, homokos part, meleg v�z... m�sf�l �vig laktunk egy hatalmas tengerparti h�zban. Sok ismer�s�m volt ott. Volt egy l�ny, akit Patrici�nak h�vtak. Nagyon j�ban voltam vele. � mindenkivel j�ban volt. M�g Marth�val is. Martha a h�gom �s �t l�tom legt�bbsz�r egy nap. Rendk�v�l kibor�t� tud lenni n�ha �s n�mi hisztivel mindent el�r mag�nak. De legt�bbsz�r � is bereteszeli az ajt�t �s j�tszik a bab�ival. Rengeteg van neki. Ha az ember elmegy a szob�ja ajtaja el�tt, r�gt�n kiordib�l, hogy ne hallgat�zzak �s t�njek el, mert a l�bdobog�som nagyon hangos �s ez rendk�v�l zavarja.
    Teh�t a nap t�lnyom� r�sz�ben egyed�l vagyok. Elegem van ebb�l a h�zb�l. A deszk�k recsegnek, a plafon valamikor (gondolom m�r j� p�r �vtizeddel ezel�tt) be�zott �s nagy foltok vannak rajta. �s rengeteg itt a sz�, folyton a falat kapirg�lj�k.
- Elegem van ebb�l a kutya�lb�l, kimegyek sz�tn�zni a v�rosban! - ki�ltottam be any�mnak.
- Rendben kicsim. Vigy�l es�kab�tot!  - H�t persze... fordulok vissza �s eszembe jut, hogy esik. Megint esik. Most is esik. Mindig esik. Felrohanok a kiss� korhad� l�pcs�n �s nem t�r�d�k Martha hangos m�rgel�d�seivel. Kihajtogatom a kab�tot �s magamra veszem. Azt�n bez�rom az ajt�mat �s kimegyek a gar�zsba. Tavalyel�tt, m�g Bostonban laktunk, egyik sz�let�snapomra kaptam egy biciklit. Nem egy Mountain Bike-ot, mert az olyan furcs�n n�z ki. Egy Retro st�lus�, r�gebbi, halv�nyk�k sz�n� lass� roncs. De ink�bb ezzel megyek, minthogy gyalogoljak t�bb kilom�tert. Ut�lok gyalogolni...
   K�b� 20 perc ut�n j�v�k r�, hogy ugyanolyan unalmas Marshfield utc�in biciklizni, mint otthon �lni �s b�mulni magam el�. A t�k�rk�pemet b�mulom egy t�cs�ba. A v�r�s, hull�mos hajam kicsit furcsa... Azt�n egyszercsak szembej�n velem egy l�ny. hossz�, fekete haja csapzott �s fekete k�penyt visel.
- Szia. - mondja elmosolyodva.
- Szia. - k�sz�n�k. Alig lehet id�sebb, mint �n.
- Sz�val, Amerik�b�l j�tt�l, ugye?
- H�t igen. - felelem zavartan, azt�n ink�bb felmutatok: - Itt mindig ennyire esik? - A l�ny szeme egy pillanatra �sszeh�z�dik, azt�n a szemembe n�z:
- T�bbnyire. Mi�rt d�nt�ttetek �gy, hogy idej�tt�k? - Mi�rt van a hangj�ban t�mad�s...?
- Az ap�m miatt. Rend�r.
- Ide nem kell rend�r. - mosolyodik el g�nyosan, azt�n int a fej�vel, hogy toljam csak nyugodtan a biciklit. Egym�s mellett s�t�lunk m�rhetetlen�l lassan �s azon gondolkodok, hogy ennek mi �rtelme van, amikor megsz�lal:
- Elhamarkodott d�nt�s volt idek�lt�zni.
- Mi�rt? - d�bbenek meg. M�rmint... �n nem tehetek r�la. - Ha megunjuk, majd visszak�lt�z�nk Florid�ba. - mondom �lmodozva, �s elk�pzelem, ahogy Patricia �s �n a tengerparton szaladg�lunk.
- Aki idej�tt, az nem megy vissza. - sziszegi �s embertelen f�lelem t�r r�m.
- Hogy �rted ezt?
- Ne akarj v�ltoztatni olyanon, amin nem tudsz. - mondja �s hirtelen el�rehajol. Fut�snak eredek �s fel�l�k a biciklire. 10 perc alatt haza�rek.

- Anya! - �v�lt�k fel a l�pcs�re. Sehol senki. Ez nem norm�lis, itt pszichopat�k j�rk�lnak az utc�n... azt�n �szreveszek egy k�rtyalapot az asztalon. Any�m k�z�r�sa:
                 Elmentem ap�ddal �j szem�lyigazolv�nyt csin�ltatni a szomsz�d v�rosba... Martha a szomsz�d n�nin�l van.

Megk�nnyebb�lve d�l�k h�tra. Azt�n cs�r�g telefon �n meg rohanok felvenni:
- Igen? - sz�lok bele hirtelen. �rdes hang sz�l bele:
- Az utc�tokban vagyok. - megd�bbenve teszem le a telefont, az ablakhoz rohanok, ahonnan bel�tni az eg�sz utc�t... de nem l�tok senkit. Kif�jom magam. T�ves h�v�s. Elh�zom a red�ny�ket �s �gy d�nt�k, lefekszem aludni. �jra megcs�rren a telefon. A francba. Felveszem de nem sz�lok bele: