Sok-sok hónapnyi ötletbörze, megbeszélés, találkozó, tervezgetés után kész volt. Teljesen kész. Tökéletes kész. Ez volt a Terv. Mégpedig nagybetűvel. Misc még feltette hatalmas, divatos napszemüvegét, majd lenge ballonkabátját is összekötötte és bólintott Carmennek. Hát már ők is készen vannak. Elindultak egymás mellett. A valószínűtlenül magas tűsarkak kopogtak a márványlépcsőn, ahol egy látszólag semmirekellő, szedett-vetett fiatal lány ült. Carmen észrevehetetlenül elé ejtett egy papírlapot. A lány fel sem pillantott. Carmen elmosolyodott. Ránézett a nagy órára a bank tetején. 14:23.
- Idő van - suttogta, aztán Misccel az oldalán betolta a nehéz tolóajtót.
Cherry elsétált a bankkal szemközti oszlopig. Elővett egy ponyvaregényt, találomra felcsapta valahol és pár perc múlva már magán érezte a biztonsági őr tekintetét. Amikor az óra már fél hármat mutatott, Cherry hirtelen elhanyatlott. Hallotta a rohanó lépteket, majd a biztonsági őr hadarását:
- Istenem, kisasszony... remélem jól van. Ó, te jó ég. Biztosan a nagy meleg miatt. - Ezalatt a lécsőn ülő szedett-vetett lány zsebre vágta a rövidke levelet (mely csak annyit tartalmazott: "Cherry oszlop mögött") és zavartalanul belépett a bankba. Odabent folyt az élet. Igaz, néhányan felhúzták a szemöldöküket. A lány elvigyorodott. A naptárra nézett. 1967. július 21. Várta, hogy Misc sorra kerüljön. Négy perccel három előtt került erre is sor. A magas, vékony akkor igen divatos Twiggy alkatú lány hosszú, szőke hajával és fehér ballonkabátjával teljesen elvarázsolt az egyszerű pénztárost. Misc átnyújtott egy névjegykártyát. A férfi elmosolyodva vette át a parfümillatú lapot:

Bresk lányok
Műkincsrablás, Bankrablás, Hamisítás, Betörés
Megtisztelő, hogy minket választott!

A pénztáros felemelte kezeit a megadás jeléül, aztán felkiáltott:
- Itt vannak a Bresk lányok! - és hasra vágta magát. A bankban kitört a pánik. A sajtóból mindenki ismerte a Bresk lányokat. Az egész 1963-ban kezdődött, mikor is ellopták a Koronát. Hogy kik? Négy tizenéves lány. A rendőrök értetlenül álttak. Nyom nem volt egy darab sem. Aztán jött a nagyhírű 'feltörhetetlen' Bresk széf, amit a lányok négy és fél perc alatt feltörtek. Így nevezték el őket Bresk lányoknak. Ők tartották rettegésben a várost. Négy huszonéves törékeny lány.
A tömeg várta, hogy felbukkanjon valamelyik biztonsági őr. De csak kettő volt. Az egyik kint élesztgette Cherryt, a másik... hát a homlokához már csinos kis pisztolycső volt nyomva Carmen jóvoltából. Lydia elállta a bejáratot.
Mikor Misc teletömte a táskáját a bankjegyekkel, intett a többieknek. Carmen és Lyidia addigra már mindenkit hozzákötöttek egy-egy székhez és betömték a szájukat. Mikor kiléptek a napfénybe, Misc látta meg őket először. Cherry bilincsben volt, de rendőrök nem voltak sehol. Misc hirtelen megfordult és felkiáltott:
- Uramatyán, kérem ne bántson! Segítség! - mutatott Lydiára és Carmenre.
- Ne félj, itt vagyok már. - karolta át hirtelen egy rendőr, akinek azon nyomban megjelentek a társai. Carmen fenyegetően mutatott Miscre.
- De hát ő is velünk van! - A rendőr felnevetett.
- Az én Miscem soha, de soha nem állna be közéjük. Viszont igazán örülök neki, hogy sikerült végre elkapnunk magukat.
- Ó, köszönöm - mondta Misc csicseregve, aztán hangja hirtelen olyan hűvösre változott, mint a pisztoly csöve, ami a fiatal rendőr nyakának szegeződött. - És most engedd el őket, baba. - Senki nem mozdult. A rendőr kétségbeesetten felkiáltott:
- Mire várnak még, az istenért?!! Engedjék el őket!

Nemhiába... ők a Bresk lányok...