2. történet 11. fejezet
2010.04.28. 19:15
Fernando nevetése rám is átragadt, úgyhogy a reggelink végülis elég jól sikerült. A lányok is aludtak még, Nando sem sietett sehova, úgyhogy előttünk 5 teljes nap, ami csak a miénk. Gondolkodtunk is, hogy valami jó kis programot ki kellene találnunk, de a nagy tervezésben megzavart minket egy, a bejárati ajtó felől érkező hatalmas puffanás.
- Hát ez meg mi volt? – hökkentem meg az ajtó felé pillantva.
- Nem tudom, de mindjárt megnézem. – motyogta Fer és máris elindult kifelé. Mindkettőnk agyán ugyanaz futott át: lehet, hogy Fannyka kedveskedett nekünk valamivel. De nem ő volt az.
- Te meg mit keresel itt? – néztem kérdőn a finn szőkeségre. Kómásan és nem éppen tiszta szemekkel nézett ránk. Mivel fókuszálni egyikünkre sem tudott.
- A-a-a-a bbbaaráátaim v’tok vagy nem? – kérdezte őméltósága, miközben megpróbált felkelni a földről. Kissé be van állva a drága.
- Hazudjunk vagy az igazat szeretnéd? – kérdeztem, miközben magamban vigyorogtam azon, hogy nem tudja egyenesbe hozni magát és állandóan a földön landol.
- Cssa… Csaakkkis azzz igazzzat… - emelte fel a kezét, mint azok, akikre fegyvert fognak.
- Oké, akkor az igazság. Nem tudjuk hányadán állunk veled. – dühöngött Fernando. – Van képed tök részegen idejönni és csinálni a fesztivált a lányaink előtt?
- Téééényleeegg! – húzodott mosolyra a földön csücsülve a szája. – Hoggy vannnnak a keresssztlánykáimmm?
- Gondolod, hogy ezek után még a keresztapjuk leszel? – kérdezte meg elég mérgesen Nano. – Szerinted egy ilyen részeges alakra bíznánk a gyerekeinket, ha esetleg velünk történne valami??
- Fer, elég lesz… - fogtam meg a spanyolom karját. – Úgysem fog föl belőle most semmit. Emeljük meg és vigyük fel a szobájukba.
- Biztos vagy benne, hogy ne inkább a detoxikálóba vigyük?
- Nando, lehet, hogy pillanatnyilag nagyon barom, de ő sem hagyott cserben minket, ha szükségünk volt rá! – átgondolta a dolgot és bólintott egyet.
- Rendben, te fogd meg a jobb oldalán, én pedig a balon. Háromra emeljük meg. 1.. 2.. 3.. Banyek, hogy te milyen nehéz vagy! – nyögött fel Kimi súlya alatt Fer. Persze nem hagyta, hogy én cipeljem a nehezét.
- Áhhh kicsi Ferniiiii ez csakk a vodka…. Fajsúlyosat ittam ámmm! – röhögött, majd büfögött egyet. Pfúúúújjj, fintorogtam. Nano rám nézett olyan „te akartad” pillantással…
Csodás utunk volt felfelé a szobájáig. Kiderült, hogy a Jégemberen kicsit meg volt oldva az öve, így a nadrágja szépen lecsúszott róla, mi meg felbuktunk benne. Szépet tanyáltunk a lépcsőn és megcsodálhattuk Kimi égbe meredő boxeres fenekét. Személyes véleményem szerint Feré sokkal, de sokkal jobb. Bár ízlések és pofonok.
- Tudod mit, Noncsi? – kérdezte Nando kicsit morcosan. – Szerintem hagyjuk itt Őuraságát és menjünk a dolgunkra. Nem vagyok kíváncsi a fenekére! Vagy te igen?
- Nem, de akkor sem hagyhatjuk itt! Emeljük meg újra és vigyük be a szobába. Csak előbb vegyük le róla a nadrágját, úgy talán nem fog 2 lépésenként elesni.
- Oké, de te veszed le róla! Én nem nyúlok hozzá! – morgott a spanyol bika.
- Inkább a feleséged vetkőztesse? – vigyorogtam rá. Egyből égbe szaladt a szemöldöke. Erre Kimi is magához tért egy kicsit.
- Én Noncsiiiiraa szavvvazokk! – röhögött csendeskén. Fer odajött a lábához és leszenvedte róla a nadrágot. Kimi roppant fancsali képet vágott.
- Csalódtam bennnedd Noncsiii! – nyüszített.
- Én is benned, szóval kvittek vagyunk. Na vigyük! – fordultam Nano felé és megemeltük, majd bevittük a szobájukba. Ezúttal már nem történtek balesetek, leszámítva egy-két büfögést. Sikeresen lefektettük az ágyba, majd egy takarót dobtunk rá. Kimi csak kukucskált ránk a párnáról.
- Mondtok nekem esti mesét?
- Miért vagy ennyire hülye? – kiáltottam fel már sírva a röhögéstől, Fer sem bírta tovább, ő is nevetett.
- Naaaaa…. Léééétccciiiikeee! – nézett ránk bociszemekkel. Csak ingattuk mindketten a fejünket. Erre felcsattant. – Akkor legalább azt a macit adjátok ide! – mutatott a szoba egyik eldugott sarkában lévő óriási pandára.
- Minek az neked? – hökkent meg Fernike.
- Azt még Betti nyerte Egerben! Kérem! – kiáltott ránk immár vörös fejjel. Ferrel egymásra néztünk és szerintem ugyanarra gondoltunk. Majd Nando fogta magát és odaadta neki a pandát. Kimi nagy nehezen átölelte és a bal oldalára fordult. – Most pedig hagyjatok aludni! – adta ki az utasítást. Elhatároztam, hogyha felkel, meglepem valami nem igazán kedvessel.
|