Értetlen képpel állt előttem, így kénytelen voltam vázolni neki a helyzetet.

-         Emlékszel, hogy tegnap este fogadtunk? – érdeklődtem pimasz mosollyal az arcomon.

-         Valami rémlik… - felelte összeszűkülő szemmel.

-         Pontosan mi?

-         Hogy ha én nyertem volna, sexeltünk volna egy kurva nagyot! – vigyorgott rám.

-         Arra is emlékszel, hogy az én tétem mi volt? – vigyorogtam rá.

-         A takarítás.. 1 hónapig… - legyintett egyet. – De erre úgysem tudsz rávenni!

-         Ne mondd, hogy te nem hajtottad volna be rajtam az éjszakádat! – mérgeltem fel magam egy pillanat alatt.

-         Dehogynem! De az más! – vigyorgott rám.

-         Mégis miben? Egy szavahihetetlen fasz vagy! – arrébb taszítottam és ezúttal én viharoztam fel a szobámba. Jól becsaptam magam mögött az ajtót.

Dühöngve járkáltam fel s alá a szobámban. Bosszantott nagyon a dolog. Először az a fellengzős, beképzelt beszéd, amit Fernandonak nyomott le, aztán meg ez… Biztos vagyok benne, hogy ha ő győzött volna, addig nem tágít mellőlem, amíg meg nem fektet. De az, hogy esetleg ő teljesítse az elvesztett fogadás feltételeit, meg sem fordul a fejében!

Ilyen egy gerinctelen állatot! Azt hiszem a legjobb az lesz, ha ezentúl levegőnek nézem! Nehéz lesz, ha egyszer a szomszédom, de szentül elhatároztam, hogy tartom magam az elképzelésemhez! Ezentúl tudomást sem fogok venni róla!

Kb. még fél órát járkáltam a kuckómban, amíg úgy ahogy lenyugodtam. Utána leslattyogtam a konyhába. Reni ott tett vett újra.

-         Visszatértél a földre? – érdeklődött.

-         Fogjuk rá! – mentem oda mellé, majd elkezdtem megpucolni a sárgarépát. – Te csajszi, ez nem lesz sok kettőnknek egy kicsit?

-         Nos… - vörösödött el Reni. – Igazság szerint meghívtam az egész díszes társaságot vacsorára.

-         Hát én ebben nem veszek részt! Segítek megfőzni a kajákat meg mindent, meg is terítek, de a vacsi idejére lelépek itthonról! – magyaráztam feldúltan.

-         Ezt nem teheted! – csapta a mosogatóba a kezében lévő kést Reni.

-         De igen, megtehetem! Ma már semmiképpen sem akarok összefutni Kimivel! – dühöngtem.

-         Miért? Félsz, hogy mégiscsak kialakulhat közöttetek valami? – kajánkodott a barátnőm. Ránéztem. Az arcom láttán elkomorult.

-         Mi történt? – kérdezte meg végül. Elmeséltem neki mindent. A kihallgatott beszélgetést, a fogadás be nem tartását. – Így már megértelek, de ezt a menekülés dolgot nem támogatom akkor sem.

-         Bocsi, de ma akkor sem vagyok hajlandó elviselni őt, ha fene fenét eszik is!

-         Okés. Te tudod. De ez a levegőnek nézés nagyobbat ütne, ha nem kerülnéd, hanem társaságban tennéd mindezt.

-         Legközelebb így lesz. De most akkor főzzünk, mert a srácok éhesen maradnak. Mi lesz a menü? – érdeklődtem meg tőle.

-         Hát, egy kis borlevesre illetve gulyáslevesre gondoltam, illetve kék sajttal töltött gombára, majonézes almás-cékla salátára, burgonyapürére, grillezett cukkinire, répára, padlizsánra és burgonyára. Húsfélékből vörösboros-rozmaringos marhasültet, báránybordát tejszínes borsmártással és háromféle sajttal és baconnel göngyölt csirkemellet.. A desszerteknek pedig a te híres tortáidat gondoltam. A cappuccinosat, túrós-epreset, illetve még egy kis kókuszgolyót, tiramisut, marcipános szeletet.

-         Tudod, egészen elhűltem. – mondtam leesett állal. – Még mindig ugyanaz a kérdésem. Nem lesz ez egy kicsit sok???

-         6 életerős férfinek??

-         Oké… Nem vitatkozom. – adtam meg magam. – Na, essünk nekik, mert soha nem leszünk készen.