Sokáig bolyongtam a városban, de végül sehova sem mentem be. Nem volt már hozzá kedvem Inkább csak sétáltam és nézelődtem, nem akartam emberek között lenni.

Amikor már nagyon hideg volt és fázni kezdtem, hazafelé vettem az irányt. Ránéztem az órámra és meglepve vettem észre, hogy már hajnali fél 4 van.

Már teljesen átfagytam és vacogtak a fogaim a hidegtől, így egyre jobban siettem hazafelé. Nem tudom miért, de a környékünkre érve lelassítottam. Ránéztem Sebastian házára, tiszta sötét volt. Szóval nem ott tanyáznak a fiúkák.

Kimi háza is tiszta sötét volt. Talán még nálunk vannak?

A kivilágított házból leszűrve, igen, még nálunk voltak. Sóhajtva vettem ezt tudomásul, majd bementem. Óvatosan csuktam be magam mögött az ajtót és próbáltam fellopakodni az emeletre, a szobámba.

Mondanom sem kell, hogy nem sikerült.

-         Lauuuuu- kiáltott oda Toni. – Nézd meg ennek a szőkeségnek az arcát! Nem te mostál be neki véletlenül?

-         Nem ő volt! – dobbantott a lábaival dühösen Kimi. – Mondtam már! Elestem! – aha, az egója ezt már végképp nem tudja elviselni.

-         Mindenesetre jól áll neked az árnyalat! – nevette ki Robi Baba.

-         Nem ülsz le egy kicsit? – kérdezte Reni.

-         Fáradt vagyok, inkább ágyba bújnék. – mosolyogtam rá egy kicsit.

-         Egyetértünk, irány az ágy! – kajánkodott Kimi. Csak csóváltam a fejemet. Ez semmiből sem tanul? Senkire és semmire nincs tekintettel?

-         Naaaa…. Ülj le közénk egy kicsit! – unszolt Sebastian bohókásan.

-         Úgyis egész este azt találgattuk, hogy merre jársz! – szegezte rám vádlón a mutatóujját Rob.

-         Jobb témátok nem volt? – vigyorogtam rájuk. – Na, adjatok egy kis helyet! – mondanom sem kell, hogy a híres hímszolidaritás itt is érvényesült, így a kanapén kaptam helyet, Kimi mellett. Reni felém nyújtott egy pohár tequilát.

-         Te aztán át vagy fagyva! – kapott a kezem után. – Jéghideg a kezed! Idd meg gyorsan! Ha megfázol, lenyakazlak!

-         Ugyan! – legyintettem. – Ahhoz túlságosan szeretsz! – folytattam vigyorogva, majd hátradőltem. Basi arcára tévedt a tekintetem.

-         Sebi, miért vagy ilyen bánatos? – érdeklődtem meg tőle. – Mi nyomja ártatlan lelkedet?

-         Becsiccsentettél? – kérdez Kimi nevetve. Nem válaszoltam.

-         Szerinted ha a tegnapi piálásotok meg sem kottyant neki, egy kupica tequila kiüti? – röhögte ki a haverját Atte. Kimster vállat vont.

-         Szóval kicsi német? Mi nyomja a lelked? – tettem fel újra a kérdést.

-         Felmondott a PR-osom. Ma tudtam meg. Így, a szezon kezdete előtt 1 héttel! – prüszkölt mérgében Sebi. – Nekem meg nincs kedvem a sajtóközleményeket megirogatni, az újságírókkal tartani a kapcsolatot, az interjúkat és PR-tevékenységeket megszervezni! A vezetésre akarok koncentrálni!

-         Mondd csak méregzsák! Milyen elvárásaid vannak a PR-osoddal szemben? – kérdezte Reni. – Végzettség, nyelvismeret?

-         Tökmindegy! Csak értse a dolgát! Nem olyan nehéz meló, könnyen bele lehet tanulni! És még csak nem is fárasztó! Sokkal több idejük van, mint nekünk pilótáknak! De miért kérded? Talán érdekel az állás? – lelkesedett Basi.

-         Engem nem. – ingatta a fejét Reni. Rám mutatott. – De Laut igen. – döbbenten néztem rájuk.

-         Mondtam én ilyet egy szóval is?  - kérdeztem megszeppenve.

-         Nem! De ez egy remek ötlet! – felelte Sebi lelkesen. – Christiannak csak egy kikötése van, a diploma! Neked van?

-         Méghozzá kommunikáció és médiatudományból! – vigyorgott tovább rendületlenül Reni. Én „ezért egyszer még megfojtalak” pillantással néztem rá. Fer érzékelte a jeleket és óvón átölelte őt. Persze közben vigyorgott.

-         Tökéletes!!! – ugrott fel a székről Sebike. De úgy, hogy egyből hátraesett vele. Mondanom se kell, hogy kiröhögtük. Viszont ő mit sem zavartatva magát elém lépdelt, letérdelt elém és úgy kért. – Lééééégyszi! Vállald el! Kérlek Lau! Segíts rajtam! – szívszaggatón nézett azokkal a csodás kék szemeivel.

-         Mondták már, hogy szép a szemed? – kérdeztem tőle mosolyogva. Éreztem, ahogy Kimi megfeszül mellettem, a többiek pedig kuncogtak a szituáción.

-         Jajj, most nem a szemem a lényeg! Mondj igent! – kérte kedvesen, miközben a térdeimre támaszkodott.

-         Őt miért nem lököd el magadtól? – szúrta közbe a kérdést Iceman. Figyelemre se méltattam. – Mintha a kezedet kérné meg! – dühöngött.

-         Ott azért nem tartunk! – legyintett Basi Kimi felé. – MÉG! – tette hozzá vigyorogva, csak hogy tovább bosszantsa a Jégembert. Sikerült neki. – Szóval? Mit válaszolsz?

-         Hát lehet neked ellenállni? – érdeklődtem meg fáradt mosollyal.

-         NEM! IMÁDLAK! – vigyorgott rám, majd gyorsan arcon puszilt. Kiminél itt szakadt el a cérna.

-         Kérhetnék még egy pohár pálinkát? Kezd túl sok lenni a nyál!

-         Itt van… - nyújtott oda egy teli poharat a szomjazó egyednek Fer. – Félre ne nyelj.