— �gy is megtartj�tok? – k�rdeztem Tomt�l, aki mellettem ette a pizz�j�t.

— Csak a FIA sz�neteltetheti, vagy napoltathatja el.

— De h�t �r�lts�g ilyen id�ben vezetni!

Nem volt kifog�som az es�s futamok ellen, s�t, de ez m�r nem es� volt lassan, hanem egybef�gg� v�zf�gg�ny. A motorhome h�tulj�ban �ltem, t�r�k�l�sben egy polcf�l�n. Velem szemben a monitorok, amit Mr. Whitmarsh, illetve a szerel�k n�ztek. T�k�letes r�l�t�som volt az esem�nyekre, �s el sem kellett hozz� �znom.

— Tarthatn�nk ak�r most a futamot, ha mindenki egyszerre megy ki.

— A Ferrarisok v�rnak m�g. �ll�t�lag al�bb hagy az es�.

— M�g id�n? – k�rdeztem kicsit cinikusan a sz�ke sr�cot.

— Ezt az inf�t kaptuk, a t�bbi csapat a legal�bb egy m�rt k�rre hajt, mi kiv�rjuk az es� v�g�t.

— A m�rt k�rbe mi se haln�nk bele! N�zd az eget!

�gy lett, ahogy mondtam. Az es� nemhogy el�llt volna, csak m�g jobban szakadt, a kerekeket lassan evez�kre lehetett volna cser�lni. R�m�lten figyeltem, mikor Jenson fel�szott, �s a kavics�gyon k�t�tt ki. Beharapott als� ajakkal szor�tottam, hogy ki tudjon kecmeregni, azonban t�l m�lyre �sta mag�t. � viszont legal�bb beker�lt a Q2-be, m�g Lewis vagy a Ferrarisok, akik m�g k�s�bb mentek ki, m�r nem. A k�t nagy csapat gyorsan elsz�rta az id�m�r�t.

A m�sodik r�szt�l m�r �rdektelen�l figyeltem az esem�nyeket, egyed�l Sebi�rt izgultam m�g.

— �r�lts�g ilyen id�ben vezetni – ingattam a fejem a Q1 kezdetekor. Jenson, letudva az interj�kat t�rt vissza, �pp Jakobbal besz�ltek – vagy elemeztek, vagy a holnapi taktik�t besz�lt�k, nem tudtam. De abban biztos voltam, hogy izgalmas futam el� n�z�nk.

— Na, v�gre! – s�hajtottam, mikor meg�rkezett a piros z�szl� h�re. Figyeltem, ahogy visszavonatoznak, �s magamban kuncogtam. Kubica a semmi�rt el�zte le a boksz v�g�n �ll� mez�nyt. Valami azt s�gta, ha eddig b�ntett�k volna, �gy m�r biztosan nem fogj�k.

A sz�netet l�bl�gat�ssal t�lt�ttem, illetve k�rtem Stacy-t�l innival�t. Visszat�rve pedig j�t nevettem a k�t Force Indi�son. �sszegezve v�gigmoziztam az id�m�r�t. A leint�s ut�n egyb�l visszaindultunk a hotelbe, mindenkinek elege volt az id�j�r�sb�l, pl�ne Jensnek.

A d�lut�n tov�bbi r�sz�t a hotel hallj�ban t�lt�ttem MSN-ez�ssel, netez�ssel, k�s�bb csatlakozott hozz�m Sebi, majd a Rosberg-Sibold p�ros. Az es� lassan al�bbhagyott, �s p�r �ra m�lva el is �llt, amit el�g bossz�san vett�nk tudom�sul.

— H�, Sebas!

— Algu, szevasz! Hova mentek?

— Es�t�ncot j�rni!

— Nehogy m�r most legyen j� id�! – elkuncogtam magam, de m�g nem n�ztem fel a g�pr�l, egy levelet �rtam.

— J� �tlet, de ugye f�szokny�t is h�ztok hozz�?

— Csak, ha te is, Nico!

— A Sz�p H�lgyek csatlakoznak hozz�nk?

— Mit sz�lsz, Jaz?

— Nekem nem kenyerem magam �get�se, de ha szeretn�tek, felveszem vide�ra a m�sort! – pillantottam vigyorogva a sr�cokra: Bruno Senna, Lucas di Grassi, Nico H�lkenberg �s… a K�t ball�bas Spanyol, ahogy az eset ut�n magamban emlegettem.

— A.J., Jaimet m�g nem ismered, ha j�l tudom. Algu, � A.J. K�rolyi…

— Jenson unokah�ga, tudom! – szak�totta f�lbe a n�metet. – �r�l�k, hogy megismerhetlek! Illetve, hogy az �t�let m�gsem sz�letett meg – tette hozz� kicsit halkabban, hogy csak �n halljam, f�loldalas, cinkos mosollyal, amit�l kihagyott egy �temet a sz�vem.

— Na, Hercegn�! Akkor vel�nk tartasz? – karolta �t a v�llam Sebi, nem tudom, mennyi id� ut�n. A Katal�n szemei fogva tartott�k az eny�meket, �gy riadtan rezzentem �ssze a k�rd�sre.

— Hova? – k�rdeztem zavartan. Egy�ltal�n nem volt �nyemre, hogy �gy el tudok mer�lni egy – m�giscsak – idegen tekintet�ben.

— H�t a v�rosba! Kihaszn�lni a j� id�t!

— Ja. Persze…

— Remek!

�gy h�t kis csapatunk gyalog v�gott neki a v�rosnak. Egy�ltal�n nem b�ntam meg, hogy vel�k tartottam, rengeteget nevett�nk, �s nagyon j�l sz�rakoztunk. T�m�rdek boltot v�gig j�rtunk, hol egyik�nk, hol m�sikunk h�zta be a t�rsas�got az �zletekbe.

�pp egy kis�ruh�zban voltunk, mert Sebi megszomjazott, �s minden�ron a csapata energiaital�t akarta inni, mi pedig k�t�lnek �lltunk, att�l tartva, hogy feln�tt l�t�re hisztizni kezd. A CD-s pultn�l n�zegettem a kicsi, de soksz�n� k�n�latot, mikor egy �rny magasodott f�l�m.

— Rem�lem, nem akarod megvenni!

— Mi�rt ne? Lehet, hogy kedvelem az emot – raktam vissza, �s n�ztem Jaime arc�ba. A polc tetej�n k�ny�k�lt, a f�nak d�lve.

— Nagyon csal�dtam volna benned!

— Hallgassak ink�bb techn�t? Az sem az �n vil�gom. �r�kig ugyanazt a zen�t hallgatni… - ingattam a fejem, �s vettem le egy m�sik CD-t, csak hogy ne kelljen a szem�be n�znem.

— Bocs, hogy leord�tottalak Bahreinben – mondtam halkan.

— Nem kell eln�z�st k�rned! �n voltam a figyelmetlen. �gyhogy �n k�rek bocs�natot. Szeg�ny halat kiny�rtam.

— Ki tudtuk cser�lni. Szerencs�re – mondtam b�k�t�en.

— Beethoven? – aj�nlotta az egyik lemezt.

— Ink�bb Verdi – mutattam �n is fel a CD-t.

V�g�l egy CD-t sem vett�nk. A bolt ut�n, kis kit�r�vel ugyan, de visszament�nk a hotelba, ahol egy�tt vacsor�ztunk. M�r el�g k�s� volt, mikor letusolva �gyba b�jtam.

M�snap reggel percekig gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Az es� miatt elb�rtam szombaton a melegebb ruh�kat, az �g azonban tiszta volt. V�g�l egy t�rkiz fels� �s egy farmer mellett d�nt�ttem, sportcip�vel, a fejembe pedig McLarenes sapk�t h�ztam.

— Stacy, van gumicukrod? – telepedtem a b�f� mell�, ahogy meg�rkezt�nk.

— Persze, v�lassz!

A n�gy f�le cukorb�l v�g�l az alma-�z�, cukros karik�kra esett a v�laszt�som. H�l�san pislogva raktam el k�t csomaggal, �s libbentem ki egy utols� s�t�ra. A cukrot szemezgetve n�ztem a k�sz�l�d� csapatokat, mikor hirtelen…