— Kapok gumicukrot? – suttogta a f�lembe az ifj� spanyol, mire �sszerezzentem. Nem v�rt t�mad�s �rt.

— Szabad azt neked? – fordultam szembe vele. M�g nem vette fel az over�llt.

— Nekem is! �n is k�rek! – �lelt �t h�tulr�l Sebastian, �s m�r ny�lt is a tasakba.

— H�, ne az eg�szet! Na! – moh�s�ga eredm�nye egy sz�tszakadt csomaglett.

— Hopp�…

— Te j� �g! Nem akartok feln�ni?

— Majd f�l �ra m�lva!

— Ne l�gy �nnepront�! – erre a mondatra m�r t�nyleg �gy n�ztem r�juk, mintha meghibbantak volna, s pillanatnyi lefagy�som kihaszn�lva Jaime kikapta a kezemb�l a gumicukros csomagot.

— H�! Nagyra n�tt �vod�sok! – ki�ltottam ut�nuk tettetett m�ltatlans�ggal, ahogy vigyorogva, �sszepacsizva elfutottak a zs�km�nnyal.

— Es�t j�solnak a rajtra – huppant le mell�m Jess.

— Ahhoz t�l tiszta az �g – r�ncoltam a homlokom.

Igazam lett. Nem hogy a rajt, de az eg�sz futam naps�t�sesen telt. Visszatartott l�legzettel figyeltem Sebi remek rajtj�t, �s a h�ts� mez�nyt. Es� n�lk�l is izgalmas volt a verseny, az utols� k�r�kben beharapott als� ajkakkal szor�tottam Jensonnek Alonso el�z�s�hez, sz�mra tapasztott k�zzel figyeltem Michael kies�s�t, vagy Fernando utols� pr�b�lkoz�s�t, f�st�l�s�t �s visszaes�s�t. A leint�skor s�hajtva f�jtam ki a visszatartott leveg�t. �szre sem vettem a szinte �szt�n�s reakci�t. M�g mondja valaki, hogy nem izgalmas a Forma1!

Vid�man ment�nk ki, s mikor a Redbullos sr�cok beh�ztak a t�megbe, hagytam magam sodorni, �s Frank�k eg�szen a kordonig toltak. Csatlakoztam az ujjong�sukhoz, mik�zben Sebastian beg�rd�lt a hely�re, �s kisz�llt a kocsib�l, felemelt k�zzel, �r�mittasan; mire k�r�l�ttem val�di hangork�n alakult ki. A Kis N�met t�bbsz�r is a leveg�ben bokszolt, azt�n mire �szbe kaphattam volna, m�r k�t k�z fon�dott a derekamra, �s Sebastian �t�lelve, a korl�ton kereszt�l emelt meg.

— Gy�zelem! – ord�totta torkaszakadt�b�l, az �n kezeim pedig automatikusan kerestek fog�dzkod�t, �gy el�bb a felkarj�t fogtam meg, majd a nyak�t �leltem �t nevetve. A k�vetkez� pillanatban pedig m�r ism�t szil�rd talaj volt a l�bam alatt. A dobog�sok elvonultak a m�rlegel�sre, mi pedig a k�vetkez� percben a p�dium alatt v�rtuk, hogy felt�njenek, �s felcsend�lj�n a n�met himnusz.

Az �nnep�lyes d�j�tad�s ut�n, m�g a gy�ztesek interj�kat adtak, a Redbullos sr�cok visszavonultak a motorhome-ba, persze nem takar�tani. Engem is bev�ve a k�rbe, j�rtak gy�zelmi indi�nt�ncot, hol n�met�l, hol angolul �nekelve, hol csak kurjongatva, term�szetesen pezsg� t�rsas�g�ban.

�r�m�met m�g ink�bb fokozta, hogy mag�t�l �rtet�d�en fogadtak-vettek maguk k�z�, mintha �n is a Redbullhoz tartozn�k, �s nem egy McLarenes pil�ta rokona lenn�k.

F�radtan d�ltem el az �gyon, mintha lefutottam volna a Maratont �nnepl�s helyett. Legal�bb m�sf�l �r�ig mulattunk, m�g Horner vigyorogva el nem k�ld�tt mindenkit, hogy pihenjen, �s k�sz�lj�n a z�r� partira. Jessi�k m�r hamarabb elmentek, �gy �n Frankkel t�rtem vissza a hotelbe.

— Cs�pd ki magad, Kisl�ny! Most megtudod, milyen, ha mi �nnepl�nk! – b�cs�zott, mikor kisz�lltam a liftb�l.

Tudtam, hogy zuhanyoznom kellene, �s k�sz�ln�m; azonban a l�baimat, �s minden egy�b testr�szem �loms�ly�nak �reztem; �gy �gy d�nt�ttem, pihenek p�r percet… �szre sem vettem, hogy lehunyom a szemem �s elszund�tok.

Arra �bredtem, hogy valaki egy ecsettel simogatja az arcom. M�ltatlankodva nyitottam ki a szemem, �s pillantottam meg Jess mosolyg� arc�t, illetve a kez�ben egy hajtincsem, amit ecsetnek hittem.

— J� reggelt, �lomszusz�k! Nem kellene k�sz�l�dn�d?

— Te j� �g! Elaludtam? Elk�st�nk? – ugrottam fel a fejemhez kapva, majd a b�r�ndh�z futva kezdtem turk�lni a ruh�k k�z�tt. Kapkod�som k�zben hallottam Jess nevet�s�t.

— Ne agg�dj! Van m�g id�d! Nyugodtan el tudsz k�sz�lni!

— Biztos?

— M�g van egy �r�nk. Annyi el�g lesz, nem?

— Mennyit aludtam? – r�ncoltam a homlokom.

— M�sf�l �r�n�l nem hiszem, hogy t�bbet. Visszamegyek Lexhez. Nem kell kapkodnod!

— Ok�. K�szi az �breszt�st!

Jessica az ajt�b�l visszafordulva integetett, majd elt�nt. Ezut�n megnyugodva vettem be magam a f�rd�szob�ba, �s tusoltam le. Egy sz�l t�r�lk�z�be csavarva, kikerestem a felvenni k�v�nt piros kokt�lruh�t, behull�mos�tottam a hajam, v�g�l enyhe sminket dobtam fel. �pp indulni k�sz�ltem, mikor a tekintetem megtal�lta a r�zsacsokrot. Musz�j kider�tenem, kit�l van! Szil�rd elhat�roz�ssal l�ptem ki a foly�s�ra.

— Ty�, Kisl�ny! Elk�peszt� j�l n�zel ki! – b�kolt a hallban Sebi.

— K�sz�n�m! Gratul�lok, nagyon �gyes volt�l! – �leltem meg.

— Naa! M�g a v�g�n f�lt�kenyek lesz�nk! – m�ltatlankodott az �pp akkor �rkez� Lucas. Mellette a McLarenes Tri�.

— �n is k�rek �lel�st! – �llt el�m t�rt karokkal Frank.

— Mivel �rdemelted ki?

— Dr�g�m, �n cser�ltem a nagyb�ty�d kerekeit!

— Akkor t�le k�rj jutalmat! – hagytam ott nevetve a sr�cot, �s Sebibe karolva mentem ki a r�nk v�r� b�rkocsiba.

A buli helysz�n�re �rve a gratul�l�k elragadt�k mell�lem a Kis N�metet, aki igen seg�lyk�r�n n�zett r�m. Az ismer�s�knek k�sz�ngetve vettem utam a b�rpult fel�, �s �ltem fel a sz�kre, v�rva az egyik mixersr�cot.

— Bell’s favourite Bellnek! – koppant mellettem a poh�r talpa, mire meglepve pillantottam fel.

— Karl! H�t te? – csod�lkoztam.

— Szia neked is! – vigyorgott r�m. – Felszolg�lok.

— De itt?

— Meg Ausztr�li�ban, meg Sanghajban… A legt�bb ilyen bulin ott vagyok. J� a fizet�s.

— Nah�t, ez kellemes meglepet�s!

— Ennek �r�l�k! De mes�lj, mi�rt nem l�ttalak Melbourne-ben?

— Mert otthon voltam. Tudod, Magyarorsz�gon.

— Sz�val nem j�ssz minden futamra?

— Mint �szrevehetted. A K�nait is kihagyom. De Barcelon�ban lehet, hogy ott leszek! – tettem hozz�, amit�l felvidult.

— �s ny�ron?

— Ha nem bukok meg semmib�l.

— �gysem fogsz! K�l�nben att�l m�g tanulhatn�l, hogy k�zben vil�got l�tsz. M�g seg�thetne is.

— K�sz. Az�rt ink�bb els�re �retts�gizem le mindenb�l, ha megengeded.

— Fel�lem. Na, �s ut�na? Egyetem?

— J� lenne. A jelentkez�st beadtam.

— Sz�val �sszel megint ritk�bban l�tlak majd.

— Jajj, Karl, hol van az m�g?

— Hidd el, gyorsan elm�lik a ny�r.

— K�rek valami er�set! – esett a sz�kre Sebi.

— Nem cipellek megint haza, ha leiszod magad! – fenyegettem.

— Most mi�rt? – n�zett r�m nagy szemekkel.

— Mert csak. Neh�z vagy, �gyhogy r�m ne sz�m�ts!

— Legal�bb ments ki a kezeik k�z�l! Hogy �nnepeljem �gy a gy�zelmem?

— Vedd �t J�gember st�lus�t – aj�nlotta Karl. – Az els� tizen�t perc ut�n a rajong�k menek�lnek t�le.

— T�nyleg! Majd megk�rem, hogy tan�tson! – csillant fel a L�k�tt N�met szeme.